Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
BALOGH IMRÉNÉ: Számadás
erőfeszítést kíván a kellő tárgyilagosság megtartása. A dolgozatomhoz felhasznált interjúkat 2010 és 201 l-ben készítettem. Kezdetben az elhangzottakat kézzel jegyeztem le, később hangfelvételt készült az elmondottakról. Több mint tíz órát töltöttem a kézi jegyzeteléssel. Hat és háromnegyed órát rögzítettem hangszalagra. Az élettörténetet igyekeztem szó szerint, az előadásmódnak megfelelően lejegyezni, ügyelve az eredeti hangzásra, mert úgy gondoltam, hogy sokkal pontosabb képet nyerhetek így, mintha célzott kérdésekre adna választ az interjúalanyom. A tanulmány elkészítésénél azért választottam módszerként a terepmunka mellett a narratív interjús módszert, hogy belülről, az egyén szemszögéből láttassam az őt körülvevő világban bekövetkezett változásokat, az ő életére befolyással levő gazdasági és társadalmi változásokat. Interjúalanyom élettörténetének egyes epizódjai nem voltak ismeretlenek számomra. Többször hallottam már különböző alkalmakkor, de teljes összefüggésben még sohasem. Ezeket a történetek mindig egy aktuális eseménnyel kapcsolatban idézte fel példaadási, tanítási célzattal. Az elszenvedett sérelmek, igazságtalanságok felidézése is azt a célt szolgálta, hogy a tanulságot levonva viselkedési mintával szolgáljon a hallgatójának. Interjúalanyommal napi kapcsolatban vagyunk. Szívesen beszélt a vele megtörtént dolgokról, így a kapcsolatfelvétel nem okozott gondot, inkább az, hogy mindkettőnk számára elegendő idő álljon rendelkezésre, illetve lehetőleg más személyek ne zavarják meg az elbeszélést és a jegyzetelést. Első alkalommal újév napján találkoztunk éppen számadást készített az előző évi bevételeiről és kiadásairól. Az év fordulója egyébként is visszagondolásra készteti az embereket, ezért könnyen indult az elbeszélés. Az élettörténetet nem egy idegennek, hanem mint egy másik, nálánál fiatalabb, asszonynak mondta el. „Aranyos lányom! 4 De jó hogy gyüssz. Má napok úta senki nem nyitotta rám az ajtót. Látod, számadást csinálok. Ésszeadtam a nyugdíjamat, meg a kisfődbérletöt, meg amit vórtam hozzá. Elég vót mindönre, még arra is, amire nem számíthattam, hogy elromlik. A szántó főd bérletre kaptam majd ötvenezret, meg 27 mázsa kukoricát a Gabonátú, 5 a szőlőre is negyvenöt ezret. A főd után kapott bérletbü meg van az egész évi tüzelőm, meg még a baromfijnak is a takarmány, még egy kis disznót is kiád, a főd meg megmarad. A büdös életbe nem vót ilyen jó dóga az éregöknek, mind most. Végig étem annyi mindönt, de ennyi pézöm soha nem vót'.' Interjúalanyom a 79 évével azt a korosztályt képviseli, aki gyermekként és fiatal felnőttként még parasztgazdaságban dolgozott. Aktív kora idejére esik a második világháborút követő nagy átalakulás. A rendszerváltás után érintette a földtulajdon bizonyos fokú visszarendeződése is. Emlékezete pedig őrzi még az 1900-as évekig visszanyúló történeteket, amelyeket nagyszüleitől hallott. Az elmondott élettörténet így átfogja a 20. században lezajlott változásokat úgy, ahogy ő megélte, illetve ahogyan az elődei szóban ráhagyományozták. Interjúalanyom felmenői mindannyian bátai katolikus vallású földművesek voltak, a termelőszövetkezetek megalakulásáig hagyományos, önellátásra törekvő paraszti gazdálkodást folytattak. Az ötvenes évek végéig férjével, három gyermekével, szüleivel, testvérével és nagyszüleivel élt együtt közös háztartásban. Az élettörténet hátterét a faluban lezajlott társadalmi és gazdasági változások, bemutatása adja, ahol az interjúalanyom leélte az életét. A vizsgált időszak: 1900-1945 az elődök, a paraszt ősök bemutatása 1945-1960 interjúalanyom paraszti élete 1960-1970-es évek termelőszövetkezeti munka, háztáji 1970-1980-as évek mezőgazdasági kistermelés, kisiparosság. 1987-től nyugdíjas évek 1990 kárpótlás. 4 Az idősebb asszonyok a fiatalabbakat lányomnak, fiamnak szólítják függetlenül attól, hogy rokonsági kapcsolatban állnak-e vele. 5 BÁT-GABONA Kft. 396
