Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

BALOGH IMRÉNÉ: Számadás

BALOGH IMRÉNÉ Számadás Bevezetés A tanulmányomban egy paraszt család leszármazottjának visszaemlékezései tükrében kívánom bemutatni, hogyan érintette a magyar paraszti társadalom belső értékrendjét és a paraszt embereket - elsősorban a nőket - az a gyökeres gazdasági társadalmi átalakulás, ami a 20. század derekán végbement. Ezek a változások hogyan hatottak a munkavégzésre, a családszerkezetre, a lakás- és életkörülmények változására. Hogyan változott a családon belül a nők és a gyermekek helyzete, a betegek és az öregek ellátása? Milyen változást hozott a termelőszövetkezetek létrejötte a megélhetési stratégiákban? Hogyan élték meg a változást? Milyen technikákat alkalmaztak a nehézségek leküzdésére? Hogyan tudták megőrizni emberi méltóságukat? Sajnos olyan élő személyt megszólaltatni már aligha lehet, aki „klasszikus" parasztnak számítana, ahogy a néprajztudomány által leginkább elfogadhatónak tartott parasztságdefinícióban Sárkány Mihály meghatározza a fogalmat. Definíciója szerint: a parasztok „mezőgazdasági termelők, akik a mezőgazdasági termelésük mellett végezhetnek egyéb munkát is (például halászat, kézműipar), és termelőtevékenységüket olyan társadalmakban folytatják, amelyekben lehetőségük van a saját újratermelésükhöz szükséges munkaerőnek és munkaeszközöknek a birtoklására, de általános munkafeltételeiknek tulajdonosa vagy az állam vagy az egyes jogi személyek, akik a tulajdonosi helyzetük alapján az általuk termelt javak egy részét elsajátítják."

1 Nagyon kevés már azoknak is a száma, akik parasztból tsz-paraszttá lettek. Kérdésként merül fel az is, hogy a gazdasági-társadalmi meghatározáson túl, mit jelentett a paraszt fogalma, kit tekintettek parasztnak a közösség tagjai? Interjúalanyom történeteiből közvetett módon ismerhető meg a társadalmi, gazdasági átalakulás következtében megváltozott életmód. Ahogy Niedermüller Péter is kifejti ezt: „az egyéni élettörténet nemcsak egyetlen individuum életének partikuláris eseményeit, hanem sokkal inkább egy közösségnek, egy társadalomnak, egy történeti szituációnak az egyéni élet szövetén átszűrődött képét tartalmazza'.'

1 A dolgozatot saját terepmunkán alapuló kutatás, elsősorban narratív (élettörténeti) interjú

3 alapján készítettem el, de emellett írásos forrásokat és szakirodalmat is felhasználtam a tanulmány megírása során. 2002-ben kezdődött el a bátai Tájházban a paraszti életmódot bemutató kiállítás berendezése. A tárgyak elhelyezése kapcsán állandó segítőtársam, akivel ezek az interjúk készültek, életének egy-egy epizódját is az emlékezetébe idézte. Ekkor kezdett kibontakozni az a gondolat, hogy a tárgyak önmagukban jóval kevesebbet jelentenek, mintha ismerjük a hozzájuk fűződő történeteket is, amelyek mögött életsorsok vannak. Anrásfalvy Bertalan professzor úr 2007-ben a Tájház meglátogatása során biztatott arra, hogy jegyezzem le mindazt a tudást, aminek a birtokába jutottam. Ez a biztatás késztetett arra, hogy néprajzi tanulmányokba kezdjek, és így képes legyek leírni mindazt, amit hallottam. A terepmunkát Báta községben 2010 óta folytattam tudatosan, de a terepen élek születésemtől fogva. Ez előnyt is és hátrányt is jelent. Előnyt, mert a falut jól ismerem. Hátrányt, mert igen nagy 1 SÁRKÁNY 1983, 31. 2 NIEDERMÜLLER 1988, 387. 3 KOVÁCS 2007, 274. 395