Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

GAÁL ATTILA: Kerámia leletek a Szekszárd-palánki török palánkvár (Jeni Palanka) területéről és feltárásából III

GAÁL ATTILA Kerámia leletek a SzekszárcLpalánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából IIL CSERÉPKORSÓK, KANTÁK Bevezetés A mintegy évtizedig folyó feltárás időszakában született néhány rövidebb híradást

1 követően, jelen évkönyv korábbi számaiban adtuk közre a Szekszárdtól északra, mintegy négy kilométernyi távolságban egykor volt török palánkvár, Jeni Palanka, azaz Újpalánk

2 feltárásából és területének terepbejárásából származó egy-egy jelesebb leletcsoport feldolgozását.

3 A feltárások során előkerült kerámia leleteket közreadó sorozatunkban a jellegzetesen hódoltságkori talpas cserépedények és kiöntőcsöves korsók után most a leletanyag egyik nagy egyedszámot és igen sok töredéket adó edényfajtájával, a folyadéktárolásra használt - többnyire teljes felületükön máz nélküli - korsókkal és kantákkal foglalkozunk. Ezek döntő többsége szürkére, vagy feketére égetett, de - jóval kisebb számban és sajnos nagyon töredékes leletanyaggal ugyan - jelen van ezek sárgára égetett, ugyancsak mázatlan változata is. Itt ismertetjük a kézikorongolt, többsoros rádlival díszített ún. bosnyák korsókat és a csak szájukon és fülük egy szakaszán mázazott víztároló korsó- és kantatöredékeket is, valamint két olyan feketeanyagú tányért, melyek műhely tekintetében esetleg összefüggésbe hozhatók az ismertetett korsókkal. 1. Szürke és sárga égetésű korsók és kanták Az újpalánki vár feltárása során előkerült redukált égetésű korsók és főleg töredékeik nagy száma azt jelzi, hogy ez a balkáni eredetű, de a hódoltságkori magyar fazekasságban is gyorsan meghonosodott edényfajta igen közkedvelt volt a vár és a vár melletti délszláv eredetű katonaság és lakosság körében. A kerámiafajtához kapcsolódó technológiai kérdéseket a korábbi szakirodalom már bőségesen tárgyalta, összekötve azt a redukciós, vagy „feketére füstölt" edények időbeni megjelenésének és elter1 GAÁL 1981., GAÁL 1985. 2 A vár nevének több változata is ismert. Evlia Cselebi a Jeni vár, Jeni Palanka névváltozatot használta, amellyel egyben arra is utalt, hogy nem elfoglalt erődítményről (kale), hanem a török által épített várról (palanka) van szó. A jeni, azaz új jelző pedig arra utalhat, hogy ez a vár a többi Duna menti palánknál később épült, azaz új volt azok sorában. Tolna megye vonatkozásában a következők: A palánkfalakkal erősített szekszárdi vár (kale), valamint Bátaszék, Tolna, Paks és Dunaföldvár palánkjai/párkányai. A 18. századi forrásokban a Jenipalánk magyar, illetve rácos változataiként, az Újpalánk, Újpalanka, Novapalánk elnevezések olvashatók, míg a korábbi török összeírások a vár közelében volt magyar település után a szerdahelyi megnevezést is használták. Az Ottendorf által Újpalánkkal váltakozva használt Óvár megnevezés sehol másutt nem fordul elő. A felszabadító háborúról szóló források egy része pedig - így pl. az eseményekről hírt adó Le Journal is - az Uypalanka, Újpalánk nevet használta, s az ugyanezen időszakra tett - Hegyi Klára által említett - Siópalánk név mint láttuk, később nem vált általánossá. - A név kérdéséhez: KARÁCSON 1904,206.; HERMANN 1943.; HOLUB 1936.; HOLUB 1974, 38.; GAÁL 1984, 140.; TOLNAI 2011, 118-119. 1127. jegyz; HEGYI 2007, 1162. 3 GAÁL 2004.; GAÁL 2005.; GAÁL 2010., GAÁL 2011. 255