Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
K. NÉMETH ANDRÁS - RÁCZ MIKLÓS: Báta középkori plébániatemploma
A TEMPLOM FELTÁRÁSA 1998-ban sor került a Kossuth utca szélén húzódó löszfal (1. tábla 2) beton támfallal történő megerősítésére, amelynek során a munkások megtalálták a gótikus szentély északi falának két támpillérét (3. tábla 1). A megyei múzeum felvette a kapcsolatot a község vezetésével és megelőző feltárást kezdeményezett. Az Odor János Gábor által vezetett ásatás 1998. április 6-tól május 15-ig tartott. 28 A középkori templom területén az 1975-ös leletmentés óta jórészt lebontották a házakat. A feltárás a területet fedő modern kori omladék elegyengetésével, vízszintes felület kialakításával kezdődött a kb. 30 méter hosszú támfal közvetlen közelében (1. tábla 3). A támfaltól délre nyitott, kb. 15 méter hosszú és kb. 3 széles szelvényben (1. szelvény) 80-100 cm vastag, változó vastagságú omladék alatt kerültek elő a két periódusú templom északkeleti részének maradványai. Az omladékot a szentély külső részén, az elsőként megtalált pillérek, a zárófal északi pillére és a szentély északkeleti támpillére (2-3. pillér) mellett kezdték eltávolítani, innen haladtak kelet felé. Az omladék a szentély keleti felében másfél-kétszer vastagabb volt, mint a templom középső részén. A szelvény befejezése és déli profiljának dokumentálása után tanúfal meghagyása nélkül, azonos hosszúságban folytatták dél felé a feltárást, a szentélyek déli részének területén (2. szelvény). Ezután egy kb. 14 méter hosszú, átlagosan 1,5 méter széles kutatóárokkal a gótikus templom déli hajófalának vonalát követték nyugat felé (1. árok). A nyugati fal megtalálását egy ekkor még álló házmaradvány, illetve egy álló ház akadályozta meg. Mivel a korai templom nyugati zárófala az első két szelvénybe éppen nem esett bele, ezért megtalálása végett egy kb. 4,5 méter hosszú, 1 méter széles, kelet-nyugati irányú kutatóárkot nyitottak (2. árok) a román kori templom tengelyében, a feltárt területtől nyugatra, 50 cm-re. A kutatóárokban nem került elő a zárófal nyoma. A gótikus templom délnyugati sarkának sikertelen keresése után, az ásatás végén, a gótikus templom északi hajófalának feltételezett vonalára nyitottak egy kb. 18 méter hosszú, változó (1-2 méter) szélességű kutatóárkot (3. árok), amelyet közvetlenül az 1. szelvény északnyugati sarkától nyugatra jelöltek ki. A nyugati zárófal alapozása a 3. árok nyugati végének déli oldalán, 50-60 cm szélességben került elő, ezután kb. 3 méter hosszúságban újabb ásónyom mélyítése után kirajzolódott az északi hajófal kitermelt alapárka és a nyugati zárófal habarcsos kövekből álló alapozása. Az alapozás alja a jelenlegi felszíntől 215 cm-re került elő. Az északnyugati sarokhoz ugyanebben az irányban egy hasonló betöltésű, mintegy 20 centiméterrel mélyebben alapozott, lekerekített sarkú téglalap alakú alapozási árok csatlakozott, amely a templom északnyugati támpillérét jelzi (3. tábla 6). A mindkét szentélyen északnyugat-délkeleti irányban áthaladó metszetfal alapján (5. tábla 2) a gótikus templomnak egyetlen nagyobb pusztulási rétege van, amely a poligonális szentély keleti felén a legvastagabb (75-90 cm). Az omladék vastagsága nyugat felé haladva egyre csökkent. A templom nyugati felét alaposabban kitermelték, mint a szentélyt, vélhetőleg nyugati irányból kezdték bontani az épületet. A poligonális szentélyen belül is érzékelhető különbség van a megmaradt falak magasságában: a déli fal az északihoz képest kb. 60-70 centiméterrel magasabban maradt meg. A gótikus szentély elsőként feltárt északi támpilléreiből (1-2. pillér) csekély felmenő részek is megőrződtek, a megtalált falak tetejétől 40-50 centiméter mélyen került elő az alapozási kiugrás. Az alapfalakat a keleti zárófal közepétől - a fal déli pillérével (4. pillér) együtt - a szentély délkeleti pillérének (5. pillér) kezdetéig mélyen kitermelték. A déli szentélyfal ettől nyugatra kb. 1 méterrel magasabban maradt meg, három-négy sor felmenő fallal, amely az alapozás szélétől kb. 15 centiméterrel beljebb kezdődik (3. tábla 5). Az 5. pillértől nyugatra, a diadalív déli pilléréig az alapozást szinte az alsó téglasorig kibányászták (4. tábla 1). A déli hajófalat ismét csak szinte teljesen kitermelték, néhány rövidebb szakaszon az alapozási árok alja sem került már elő, többnyire csak a teljesen kiszedett, törmelékkel viszszatöltődött alapárok alját sikerült megtalálni. A késői templom északi hajófalának vonalát az alapozás törmelékes betöltésű árkának formájában lehetett többnyire követni. 2 8 ÓDOR 1998, 128; ÓDOR 1999; ÓDOR 2001; ÓDOR 2002. A templomra összefoglalóan: K. NÉMETH 2011, 37. 150
