Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

K. NÉMETH ANDRÁS - RÁCZ MIKLÓS: Báta középkori plébániatemploma

A templom megmaradt felmenő falait tehát 1800 körül hordták el, éppen ezért fontos megjegyezni, hogy a Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtésben szereplő Kétágú völgye helynév és annak magyarázata - „jelenleg temető, nevét a hegy alatt állott kéttornyú templomtol nyerte"

2

1 - nem az általunk tárgyalt középkori plébániatemplomra vonatkozik,

2

2 hiszen ez a mai is élő helynév nem lelőhelyünk környékét, hanem a középkori bencés apátság helyével szomszédos, attól keletre húzódó utca déli folytatásának környékét jelöli.

2

3 A templomrom - később már csak annak helye - körül az újkorban temető létesült, pontosabban a középkori templom körüli temető használata tovább folytatódott az újkorban is. Sümegi József anyakönyvi kutatásai révén ismert, hogy a falu újonnan épített katolikus templomának 1742-es felszenteléséig a középkori templom helyét és temetőjét használták temetkezőhelyként. A Régitemető-völgy temetője 1780 körül szűnhetett meg, mert ekkor szentelték fel a Feketevölgy északi oldalán az új katolikus temetőt. Az anyakönyvekben nincs nyoma a Régitemető-völgybe történő, ennél későbbi temetkezésnek.

2

4 Az épület felmenő falai az 1860-as évekre bizonyosan teljesen eltűntek, a templom és a temető helyén a kataszteri térkép szerint ekkor már utca és házsor állt,

2

5 amelyet mára teljesen felszámoltak. A templom helyét a környék lakói a 20. században is számon tartották, földmunkák során gyakran találtak embercsontokat. Előfordult, hogy a földben talált nagyméretű téglákat még ekkoriban is felhasználták építkezésekhez.

2

6 A középkori templom széthordásának hozzávetőleges keltezését régészeti bizonyítékok is megerősítik: a templom omladékában a szentély északi részén már a régészeti feltárás kezdetén, 18-19. századi kerámiadarabokat találtak, a gótikus hajó északnyugati sarka alapárkának tisztítása során pedig több, 18. századi kerámia- és üvegtöredék, valamint koporsó- és iszkábaszög került elő. KUTATÁSTÖRTÉNET 1975-ben Bátán a Fő utca 369. számú ház udvarára omlott a telek végében magasodó löszfal, amely téglatörmeléket és embercsontokat is tartalmazott. A löszfalban egy törmelékkel teli alapozási árok vált láthatóvá. A terep rendezése után kialakított rézsűben Gaál Attila három, melléklet nélküli sírt bontott ki és két téglafal végződését tárta fel. A megbolygatott sírok közül az egyikből egy a 17-18. századra keltezett, ún. csákóra vágott nemezsüveget, egy gyermeksírból pedig a 15. század második felére keltezett veretes pártaöv darabjait (trapéz alakú övcsat; 9 db préselt, négyzetes, virágot mintázó övveret; 3 db lyukvédő veret) sikerült összegyűjtenie. Szórványként további, a lelőhely keltezését elősegítő tárgyak kerültek elő: római bronzfibula és lunula alakú fülbevaló; valószínűleg Károly Róbert idején hamisított szlavón dénár; 1697-es, átfúrt krajcár; nyolcszögletű kegyérem, valamint festett fakoporsó-töredékek. Gaál Attila a fentiek alapján - bár az objektumot nem tudta Báta középkori plébániatemplomával megfeleltetni - megállapította, hogy a középkori templom körül elterülő temető a 15. században már működött, és azt - az általa akkor még bizonytalan időben meghatározott pusztulása után - a 19. században is használták.

2

7 2

1 GAÁL-KŐHEGYI 1973, 290. 2

2 Ma már nem létező helynévként számolt vele, és tévesen erre vonatkoztatta: GAÁL 1979,129. Szintén a kolostorral azonosította: ANDRÁSFALVY 2007, 126. A néprajzi gyűjtésekben a Vakszerbe, illetve a Rigóvárba helyezett „kétágú" templom (uo.) szintén inkább a kolostor temploma lehet, hiszen a Vakszer a Klastrom-hegy közvetlen közelében található, a Rigóvár is a bátai Felszegben, a kolostor helyéhez közelebb fekszik. TMFN 1981, 519. 72. szám, illetve uo. 523. 244. szám. A 'kétágú' kifejezés minden bizonnyal térszíni forma neveként keletkezett, a közelben fekvő egykori kéttornyú templomra csak később, jelentésátvitellel vonatkoztathatták. A kifejezés földrajzi nevekben és építménynevekben máshol is megtalálható, kétágúnak nevezik ma is a kolozsvári alsóvárosi református templomot, illetve a soproni domonkos templomot. 2

3 TMFN 1981, 523. 247. szám. 2

4 Sümegi József szíves közlése, 2012. szeptember 18. Ezt erősíti meg a helyi hagyomány is, amely szerint a község első temetője volt itt. TMFN 1981, 518. 37. szám. Gaál Attila szerint a 19. században feltehetően a kereszteletlenül elhunyt gyermekeket temették ide. GAÁL 1979, 129. 2

5 TML K 7 (1864). 2

6 GAÁL 1979, 129, ld. még uo. 65. jegyzet. 2

7 GAÁL 1976; GAÁL 1979. 149