Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)
FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről
bal oldalán zsugorított helyzetben feküdt. Koponyáját egy vonaldíszes edény töredékeivel fedték le. 34 A váz hossza és fektetési hossza nem mérhető. Tájolása kb. kelet-nyugat 106°. A 302.561 és 302.588 számú sírok egymástól mindössze 2,5 m-re helyezkedtek el. Az épületekhez (háztartásokhoz) való viszonyuk nem tisztázható a viszonylag nagy távolságok miatt: a 80.88 számú sír a 156. épülettől 12 m-re, nyugatra feküdt, ez esetlegesen ehhez az egységhez tartozhatott. A 302. gödörkomplexumban lévő sírok azonban jóval nagyobb távolságra vannak a házaktól: a 156.-tól 45 m-re délre, a 370.-től 22 m-re északra (6. tábla 4). Kialakításukat, fektetésüket, a lelőhelyen belüli elhelyezkedésüket illetően megfelelnek a DVK és LBK lelőhelyeken előkerülő sírok rítusának. 3 5 LELETANYAG - KERÁMIA A 282 középső neolitikumra keltezhető objektum közül 172-ből került elő kerámiaanyag, összesen 10.596 töredék, melyből 4.562 került beleltározásra. A kerámiaanyag nagy része 11, nagyméretű objektumból származik (összesen 5.975, beleltározott 3.011 töredék), melyek a feltárt terület középső sávjában helyezkednek el. Ezek közül 3 a 156. számú háztól délre (10-15 m-es sávban), 2 a lelőhely délnyugati széléhez közel, a többi 6 egy csoportban, kb. 30 x 50 m-es foltban, egymáshoz közel. Mind nagyméretű, szabálytalan alakú, közepes mélységű agyagnyerő gödör és gödörkomplexum (3. tábla 2). A kiselejtezett 6.034 töredék 60 objektumhoz kapcsolódott, melyek közül 16 esetében volt 100nál több a be nem leltározott darabok száma. A lelőhelyen viszonylag nagy mennyiségben került elő más korszakhoz tartozó objektumok anyagából neolit kerámia (összesen 1389 beleltározott töredék), melynek oka a korszakok nagy száma és a megtelepedés intenzitása (3. tábla 5-6). A kerámiaanyag lelőhelyen belüli megoszlásának vizsgálatához az objektumok kiterjedését és az előkerült töredékek számát vettem figyelembe. A m 2-re leosztott mennyiségek kiegyenlítik a nagyméretű gödörkomplexumok 1000 körüli és a kisméretű tárológödrök néhány tucatnyi kerámiatöredékei közötti, az objektumok méretéből fakadó eltéréseket. A leletben gazdag (10 kerámia/m 2 fölötti) objektumok a 123. ház közvetlen környezetében, a 156. háztól délnyugatra, a 370. háztól északkeletre helyezkedtek el. A csoportba jórészt nagyméretű, szabálytalan alakú objektumok tartoznak. Kerámiaanyagban gazdag, kisméretű tárológödrök a 156. háztól nyugatra és a 370. épülettől északnyugatra, ill. délkeletre találhatóak. A házakhoz való kapcsolásuk azonban nem problémamentes: csak a 156. ház illeszkedik egyértelműen a körülötte található neolit objektumokhoz. A 123. és 370. ház területén is vannak olyan, leletben gazdag neolit objektumok, melyek viszonya az épületekkel nem egyértelmű: előbbi esetében valószínűleg a ház, míg utóbbiban a gödrök a korábbiak. A legtöbb neolit anyagot tartalmazó későbbi objektum a lelőhely délnyugati peremén sűrűsödtek. Itt a feltöltődött meder szélével párhuzamosan, hirtelen ér véget az objektumok sora (3. tábla 1-3). Anyag A kerámiaanyag elsősorban jó minőségű, jól kiégetett töredékekből áll. Soványító anyagként a nagy mennyiségben használt - az alapanyagként hasznosított agyagban természetesen is előforduló - homok mellett szerves anyagot, kő- és kerámiazúzalékot, valamint meszet is alkalmaztak. Ezeket külön-külön, gyakrabban különböző kombinációkban azonosítottuk - százalékos megoszlásuk nagyfokú eltérést mutat. Legnagyobb mennyiségben a tisztán homokkal (49%), ill. szerves anyaggal és homokkal (26%) soványított töredékek fordulnak elő. Ezt az arányt növelheti, hogy homokot tartalmazó agyagot használtak alapanyagként. Tisztán szerves anyaggal (4%), kő- (2%) és kerámiazúzalékkal (2%) soványított kerámiával ritkán találkozhatunk. A többféle anyaggal soványított cserepek között nagyobb arány3 4 A szabályos edénytemetkezésektől némileg eltérő rítus több középső és késő neolitikus lelőhelyen előfordul az Alföldön és a Dunántúl délkeleti részén is (vö. SEBŐK 2013, 253-255. Fig. 3). 3 5 VEIT 1996, 177-178. Abb. 3. 12
