Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről

maradtak (4, ill. 5 cölöphelyből állnak). Az első (a délkeleti rövidebb oldalhoz közel) 2/3-1/3 arányban osztotta a házat. A második az északkeleti oldaltól mindössze 2 m távolságra fekszik. A nyugati sarok mindkét oldalán 2-2,5 m hosszan hiányoznak a cölöphelyek - itt bejáratot rekonstruálhatunk, mely a folyosószerű, leválasztott előtérbe vezetett. Ezt támasztja alá az is, hogy az északnyugati belső osztófalon épp az átellenes végen van a cölöpsorban hiátus. A ház belső szerkezetéhez tartozik 3, a déli oldal belső felén, pontosan az épület középvonalában kialakított cölöphely. Ezek háromszög alakban helyezkednek el. Feltehetőleg az LBI< hosszúházakra jellemző, Y alakú szerkezeti elemhez hasonló megoldásról van szó. 370. ÉPÜLET A téglalap alakú épület hosszanti tengelyének tájolása észak-északnyugat - dél-délkelet irányú (324°). Méretei a megmaradt 23 cölöphely alapján rekonstruálhatóak: hossza 18 m, szélessége 8 m. A cölöphelyek átmérője 48-105 cm, mélysége 10-46 cm között változott. A sorokban 50-100 cm-re követték egymást. A külső falak 2/3 arányban megmaradtak — erőteljesen csak az északi sarok környéke pusztult el. Az épület belső osztására semmilyen nyom nem utal, holott a belső terület több, mint fele érintetlen a későbbi korok beásásaitól. így feltételezhetjük, hogy ez esetben egy egyszerűbb, osztatlan épülettel kell számolnunk. A Paks-Gyapa lelőhelyen feltárt cölöpszerkezetes épületek nem a dunántúli és közép-európai vonaldíszes kerámia kultúrájának (továbbiakban DVK és LBK) településeiről megszokott 5 cölöpsoros szerkezetet mutatják.

8 A három ház közös jellemzője, hogy falait sűrűn sorakozó cölöpök alkották, míg belső részük kialakításánál üres tereket hoztak létre.

9 A 370-es épület esetében vélhetőleg egy osztatlan, belső, tetőszerkezetet tartó cölöphelyek nélküli típusról van szó - mind a falak, mind a tetőszerkezet súlyát a külső cölöpsor hordozta. Ilyen típusú épületek elsősorban a Kárpát-medencében és a Balkán északi részén fordulnak elő.

11

1 A 123. és 156. épületek az LBK házak Modderman-féle felosztás szerinti 3., kisméretű típusának egy-egy variánsát képviselik." Az előbbi ház belső, délkeleti részén a cölöpsorok ritkábban, északnyugati részén sűrűbben álltak. Ez hasonlóságot mutat a hosszúházak felosztásával, melyeknél az egyik harmadban megkettőzött cölöphelyek sorakoztak.

1

2 A legteljesebb, 156. számú ház jellegzetessége az Y szerkezetre utaló 3 belső cölöphely. Az épület középső vonalában helyezték el csakúgy, mint az LBK hosszúházak korai típusainál. A tetőt három cölöp tartotta a ház hosszanti tengelyében. A központi, nagyméretű helyiségtől keletre és nyugatra is található egy-egy leválasztott rész. A szűk, folyosószerű rész, a ház harmadát elfoglaló helyiség, az Y alakú cölöpszerkezet - mind az LBK építészet sajátja.

1

3 A 156. ház együttese azonban eleddig egyedi elegyét jelenti ezen elemeknek. Ugyanakkor a belső osztófalas épületek, melyeknél a tető szerkezetét ágasfák tartották (Firstpfosten) az Alföld és az Észak-Balkán területéről is ismertek. A Kárpát-medencében SzajolFelsőföldek

1

4, Tiszajenő-Szárazérpart

1

5, Polgár-Kengyel-köz

1

6, Stúrovo/Párkány

1

7 házai mutatnak párhuzamokat a gyapai épülettel - a koraneolitikus analógiák kevésbé, a középső neolitikus párhuzamok részleteikben is hasonlóak. A polgári, AVK 2. fázisba tartozó épület méreteiben és felosztá8 SANGMEISTER 1951, STIEREN 1951, OROSS 2008. 9 Vö. PAVÚK 1994, 58. 1

0 LENNEIS 2000, 384. Abb. 3. 1

1 MODDERMAN 1970, Abb. 12. 1

2 LÜNING 1982, 141. Abb. 18. 1

3 Vö. CLADDERS-STÄUBLE 2003, COUDART 1998, HAMPEL 1989, MODDERMAN 1970. 1

4 KALICZ-RACZKY 1980-81, 14. Taf. 3. 1. 1

5 RACZKY 1976, 1-2. kép. 1

6 RACZKY 2006, Fig. 6. 1

7 PAVÚK 1994, Abb. 29. 4. 9