Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 34. (Szekszárd, 2012)

FÜZESI ANDRÁS: Egy középső neolitikus település részlete Paks-Gyapa-Rosti-puszta lelőhelyről

sában is megegyezik a gyapai 156. házzal.

1

8 A párkányi 140. számú ház méreteiben hasonló,

1

9 a szűk folyosót ez esetben a két helyiség között alakították ki.

2

0 A típus formai átmenetet képvisel a sok cölöpsoros LBK hosszúházak és a kétosztatú lengyeli épületek között.

2

1 A neolitikus háztípusok alapján több kutató is igyekezett bizonyos fejlődési sémát, irányt felállítani. Az LBK háztípusok előzményeit - a neolitizáció folyamatának megfelelően - a Balkánon, Délkelet-Európában találták meg.

2

2 Raczky Pál a Felső-Tisza-vidék házalaprajzait egy - a makroregionális változásoknak megfeleltethető - egységes fejlődési sorban értelmezte: az épületek egyre kevesebb elemből állnak össze, s ennek megfelelően egyre nagyobb belső teret biztosítanak.

2

3 A szlovákiai és közép-nyugat-európai leletegyüttesek alapján már korábban kimutattak bizonyos tipokronológiai szabályszerűségeket az LBK és utód-kultúráinak építészetén belül is.

2

4 Hasonló átalakulást feltételez Marton Tibor és Oross Krisztián a Dunántúlon is.

2

5 A Paks-gyapai 156. ház egy olyan öszszekötőkapocs a klasszikus DVK/LBK 5 cölöpsoros hosszúházak és a lengyeli két-három helyiséges házak között

2

6, mely időrendi helyzetével (késő kottafejes - kora zselízi időszak) is alátámasztja a mások által megelőlegezett tipokronológiát. TÁROLÓGÖDRÖK Kisméretű, kerek és ovális alakú, függőleges vagy enyhén ívelt oldalú, egyenes vagy kissé ívelt aljú objektumok. Általában 1-1,5 m átmérőjűek, mélységük 10-100 cm között változik. A típusba sorolható gödrök a lelőhely egész területén megtalálhatóak, kivéve a 156. számú épület területét és közvetlen környékét (északkeletre és délnyugatra is egy 20-30 m széles sávot). Legsűrűbben a lelőhely északnyugati széle mentén, egy 15x70 m-es zónában fordulnak elő, ahol 3 kisebb csoportot alkotnak. Egy a 123. épület területén, egy közvetlen a 156. épülettől nyugatra, egy pedig az 57. számú, részleteiben nem rekonstruálható cölöpszerkezetes építménytől délnyugatra található. LANGGRUBE A vonaldíszes kerámia kultúráira jellemző objektumtípus a hosszúházak két, hosszanti oldala mentén kialakított hosszú, gyakran keskeny, különböző mélységű gödör. Az ún. Langgrube elsődlegesen a ház építéséhez használt agyag kitermelésére szolgált, majd szemetesgödörként töltődött fel.

2

7 Számos esetben a Langgrube egyes pontjait temetkezés céljára is felhasználták.

2

8 A vizsgált lelőhelyen 7 db, a Langgrube arányainak megfelelő objektum került elő, ezek azonban nem kapcsolódnak cölöpszerkezetes házakhoz. Az objektumok a feltárt településrészlet középső és déli részén találhatóak, egymástól 15-20 m távolságra. Tájolásuk észak-északkelet - dél-délnyugati, így 50-70°-os szöget zárnak be a házalaprajzokkal. Hosszúságuk 7-30 m, szélességük 2-5 m, mélységük 20-90 cm között változik. Az elhelyezkedés alapján nem lehet a klasszikus hosszúház-modellnek megfelelően

2

9 párokba rendezni az 1

8 RACZKY 2006, 385-386. 1

9 Juraj Pavúk a Stúrovo/párkányi, I<öln-Lindenthal-i és Langweiler 2. és 9. lelőhelyekről származó LBK házak hosszúság és szélesség adatainak arányát összesítette (PAVÚK 1994, Abb. 30). Az egyes épületek nagy szóródást mutatnak, míg a gyapai épületek közel azonos méretűek, nagyságukat és arányaikat tekintve a párkányiakhoz, elsősorban a 140. számú házhoz állnak legközelebb. 2

0 PAVÚK 1994, 58. 2

1 PAVÚK 1994, 64-65. 2

2 LICHARDUS-ITTEN-LICHARDUS 2004. 2

3 RACZKY 2006. 2

4 PAVÚK 1994; HAMPEL 1989, 81. Abb. 67. 2

5 MARTON-OROSS 2009, 52-53. 2

6 PAVÚK 2003,457-460; REGENYE 2006, 8-9. 2

7 CLAßEN 2005,113-114. 2

8 VEIT 1996, 177-178. Abb. 8. 2

9 BOELICKE 1982, 19. Abb. 3; LÜNING 1982, 141. Abb. 18. 10