Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről

nagyjából É-D irányú tengely mentén nagy területen szétszóródva, főként a kelet-alpi régió lelőhelyeiről ismert. Ha a bordázott falú vödrök és a regölyihez hasonló bográcsok együttes előfordulását nézzük, akkor az előzőhöz részben hasonló elterjedés mellett már teljesen kimarad az Észak-itáliai terület, a Balkánon a Száva felső részén figyelhető meg a leletek egyfajta koncentrálódása. Ennek alapján akár oda, akár a Kapós mentére is lehet helyezni a vödröket és a bográcsokat a kereskedelem számára készítő műhelyeket. Fontos, hogy a párhuzamok egy viszonylag zárt térségben koncentrálódnak, hiányoznak a kereskedelmi utak esetében általában megfigyelhető, egy-egy folyó völgy mentén elszórtan jelentkező, az exportáló terület felé mutató leletek. így a regölyi halomban talált bográcstöredék és cisztatöredékek párhuzamainak keresése során az eddigi adatok alapján összességében az a kép rajzolódott ki, hogy a 7. század második felében a kisázsiai műhelygyakorlatban ismert technológiával sorozatgyártásban készülő tárgyak minden előzmény nélkül jelennek meg a Balkánon, a Száva felső részén és a Kapós mentén, ahol a mühelytermékek kifejezett koncnetrációja figyelhető meg a kurdi típusú vödrök, a kettős kereszt alakú függesztővel ellátott bográcsok mellett a csont- és kerámiaművességben is. Ezek a tárgyi kultúra több területén is megfigyelhető, eléggé jól lehatárolható területen egyszerre, szinte robbanásszerűen jelentkező, helyi előzmények nélküli új jelenségek nagy számuk miatt nem magyarázhatók másként, csak ha feltételezzük, hogy maguk a termékeket készítő mesterek, műhelyek is - mint az a regölyi leletek bizonyítják - a 7. század második felétől megtelepedtek a Dél-Dunántúlon. Az említett bronzedények mellett több helyen is előkerült üvegtárgyak szintén egyértelmű kis-ázsiai kapcsolatokat mutatnak. A regölyi halomban többek között egy sugárirányban bordázott, sárgás színű üvegcsésze töredékére bukkantunk, mint amilyen a hallstatti temető 502. sírjában is volt.

31

3 (14. tábla 3.) Érdekes, hogy nemcsak a területünk felé irányuló, de a Balkán és a késő hettita-phrygiai területek ellenkező irányú, nyugat-keleti kapcsolatára is már régebb óta van tárgyi bizonyíték. Erre Hermann Parzinger hívta fel a figyelmet a Bogazköyben talált sajátos formájú, kettős szárú balkáni típusú tű alapján.

1

4 A regölyi halom építésekor még csupán formálódtak az itáliai műhelyek. A legjobb minőségű sorozattermékek zöme a Földközi-tenger keleti medencéjének műhelyeiben készült és hajósok vitték a Fekete-, az Adriai- valamint a Tirrén tenger kikötőibe, hogy a kereskedők aztán a szárazföldön továbbítsák azokat. Tartozhatnának ebbe a körbe is a Regölyben és a hallstatti temetőben talált, az urartui sugarasan bordázott ezüstedényeket utánzó, biztosan kis-ázsiai üvegedények. Azonban a bográcsok és ciszták nem tekinthetők egyszerű luxuscikkeknek, hanem szertartási kellékek, így használatuk szorosan kötődve a temetkezési, áldozási szokásokhoz - távoli területekkel való hitvilágbeli kapcsolatokra utalnak. A temetkezési szokásokra utaló jelenségek mellett a regölyi halomból számos, a keleti harcmodorhoz és felszereléshez tartozó vas fokos, pikkelypáncél, nyílhegy, lószerszám egyértelműen egy harcos, lovas keleti eredetű, számos szempontból a szkítákkal rokon rétegre utal. (23., 25-26. tábla) Ugyanakkor a szkítákra jellemző állatstílus helyett a geometrikus és orieantalisztikus elemek a meghatározók mind a kerámiaedényeken, mind a szakműhelyekben sorozatban gyártott csontfaragványok esetében. A Kis-Ázsia, azon belül is a lydiai és a késő hettita-phrygiai területek felé mutató, főleg a kerámiatöredékek között egyre szaporodó párhuzamok, továbbá a szkíta díszítőművészet hatásának hiánya arra mutat, hogy a jövevények útjuk során a Fekete-tengert délről kerülték meg. A kor szokásai, változékony kapcsolatrendszerei alapján azonban az sem zárható ki, hogy akár szövetségesként, akár zsoldosként valamely kis-ázsiai csoporttal együtt kerekedtek fel a kereskedőktől kapott információk alapján, konkrét céllal az ókori Argonauták útját követve, hogy katonai és kulturális előnyüket kihasználva az őslakosokból megszervezzék saját kis királyságukat. Ugyanakkor ma még nem világos, hogy a Dunántúlra pontosan melyik útvonalon és milyen számban jutottak el. A történelmi körülmények és a rokon kultúrák elhelyezkedése alapján a Duna vonalának követése helyett valószínűbb a Balkánon át való bevándorlás az illírek és a trákok közötti folyóvölgyek valamelyikén, - vagy akár velük egyidejűleg, netán egyeztetett területmegosztással. A regölyi leletek „ex Oriente lux" új kapcsoltrendszere egyben arra is rávilágít, hogy teljesen tarthatatlan az a korábbi megközelítés, amely a Dunántúlt a Hallstatt kultúra keleti perifériájának tekinti. Az itt kialakult hatalmi központok egyenrangúak a hasonló kis királyságokkal, a hasonló tárgyak és kulturális jelenségek hátterében tehát nem a Hallstatt kultúra terjeszkedése áll. Az, hogy a római hódítás előtti Pannoniában 31

3 LAMMERHUMER 2010. ,|

4 PARZINGER 1993, 305. skk., - G. Kenneth Sams pedig a gordioni kerámialaletek alapján egy nyitott kommunikációs csatornát feltételez az ie. I. évezed első felében Európa és Phrygia között. (SAMS 1994, 21.) 47