Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Szabó Géza - Fekete Mária: Janus-szobor Pannóniából, a kora vaskori Regöly-csoport lelőhelyéről
megjelent a „kezdet és a vég" kétfejű istene, Janus, mindenképpen a kis-ázsiai szálak szinte egész Európát érintő hatását jelzi. Az oríentalizá/ódás - amely ugyanebben az időben a görögöket és Itália népeit is érintette - egyrészt az Adria északi szöglete felől érkező vénét („kereskedőt" jelent a szó) kereskedők közvetítésével, másrészt közvetlen módon a Balkánon át a Kis-Azsából induló kisebb-nagyobb, meglehetősen vegyes kultúrájú csoportok betelepülésével gyakorol hatást a Dunántúl kora vaskori történetének alakulására. E hatások szétsugárzása aztán - mint arra Tóth István a soproni alakos urnák áldozati jelenete kapcsán felhívta a figyelmet - szinte egész Európában a római korig, sőt egyes vonatkozásokban a skandináv területeken napjainkig követhető. 11 5 Janus arcát például valószínűleg Svantevit, az északi és keleti szlávok két-, vagy négyfejű istene őrizte meg. Ugyanakkor az ókori szerzők tudósítása és a régészeti leletanyag alapján jól látható, hogy az orientalizáló hatások Európát a legkülönbözőbb utakon és területek felől érték el, így ugyanazokkal a jelenségekkel akár homlokegyenest ellenkező irányokban is találkozhatunk. Akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy a kelta világ két szélén, tőlünk nyugatra és keletre egyaránt találkozhatunk kétfejű ember ábrázolásával. Roquepertiuse szentélyében talált, Marseilleben őrzött arasznyi magasságú, szakálltalan arcú szobor 31 6 is feltehetően annak a kulturális kisugárzásnak az eredménye, melyről a görög mitológiában úgy tudósítanak, hogy Orthosz a világ végét jelentő héraklészi oszlopok közelében őrzi a gulyát. A Gordionban lévő, a két fejet sematizáltan ábrázoló kőoszlop pedig már azt jelzi, amikor ezek a hatások óriási kört megtéve, visszaérnek kiindulási helyükre. A Regölyben talált Janus-szobor töredék kora figyelembe véve előkerülésének körülményeit és a körülötte talált leletek összefüggéseit, a halom betöltésével együtt mindenképpen a 7- század második felére keltezhető. így a későbbi kelta párhuzamok előzménynek nem, csak esetleg ugyanazon gondolat más irányból való későbbi felbukkanásának tekinthetők, rávilágítva az eltérő irányú mozgás ellenére is a kulturális háttérben meglévő hasonlóságra. 5' 7 A vizsgált ábrázolásmódnak nincsenek helyi előzményei, így kézenfekvő, hogy megjelenésének okát és magyarázatát a térségünket az adott korszakban érintő változásokban keressük. A 7. sz. végén, a hagyományosan nagyjából a Duna vonalánál húzódó határú, Alföld-Dunántúl alapú kulturális régiókat a szkítáknak az egész Alföldön és a Dunántúl északi felén, - a Hallstatt kultúra területén is megjelenő leletanyaga tanúsága szerint - egy határaiban és kapcsolataiban teljesen új egysége váltja fel. Ez a szkítának mondott, de valójában csak szkíta jellegűnek, tekinthető kultúrkör rendkívül vegyes összetételű népessége Mediterráneum felé mutató antropológiai jegyeivel, korongolt kerámiáival, ugyanakkor életmódjában, a fegyverzetben, a lószerszámok díszítésein tükröződő sztyeppei eredetű hagyományaival érdekes módon elkerüli a Dunántúlt. Az elterjedési térképek azt mutatják, hogy a szkíta korban a Dunántúlon a Hallstatt kultúra területe a Balaton vonalában két részre szakadt. Északon a kultúra szinte teljes területén megjelentek a szkíta jellegű leletek — a Balatontól délre azonban hiányoznak. 51 S (41. tábla 1.) Az is jól látható, hogy a kelták 5. század második felére keltezhető megjelenésekor is pontosan ezek a régiók különülnek el: Szabó Miklós adatai szerint a nyugatról érkező kelták még az Alföldet is előbb elérik, mint a Dunántúl déli felét. 5,4 (41. tábla 2.) A szkíta és a kelta lelőhelyek elterjedése alapján - különösen a regölyi halom leleteinek ismeretében - egyértelmű, hogy itt, a Kr. e. 7. század utolsó harmadától egészen a 4. század elejéig, egy olyan közösség élt: - Amely nem volt része a Kárpát-medencei szkíta kultúrkörnek. - Ugyanakkor olyan katonai ereje volt, hogy területét meg tudta védeni a szkítáktól, és a keltáknak is sokáig ellent tudott állni. A helyi őslakosságot megszervező, a Dunántúl megtartására évszázadokon keresztül képes, halmokat emelő elit és zsoldosai mindenképpen egy erős, központosított hatalmat, királyságot hoztak létre. Janus alakjának a kora vaskori Dél-Dunántúlon való felbukkanása a Káipát-medence történetében nem előzmény nélkül, az ókori kelet — ismételten hangsúlyozottan - közvetítő területeken át megjelenő kisugárzásának eredménye. Itt a közvetítő szerepet a Földközi-tenger keleti medencéjében lakó iónok és az 31 5 TÓTH 2009, 12., 19. 31 6 V1TALI 2008, 2-3. '' A zemplini kelta leletek között például a regölyihez nagyon hasonló megfogalmazásban egy kétfejű, pontkörös díszítésű bronz késmarkolat, Badacsony-Lábdihegyről pedig egy mészkőfaragvány ismert. (SZABÓ 2005, 69., 169) 31 8 KEMENCZEI 2010, 119. Abb. 10. 31 9 SZABÓ 2005,20. 48
