Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek
hősök emléke előtt. A helyi lap így emlékezik meg ezekről az ünnepségekről: „Hősök emlékünnepe. Alsónyéken a ref. templomban dr. Szappanos Gyula lelkész szép beszédben méltatta a hősök emlékét, melyet könnyekig meghatottan hallgatott a templomot zsúfolásig megtöltő közönség. Istentisztelet után a ,, Levente Egyesület" és az Alsónyéki Ref. Dalárda kivonultak a temetőbe, hol a nyugvó hősök sírjait megkoszorúzták, ezután Mező László közs. főjegyző kegyeletes szavakkal emlékezett meg az idegen földben nyugvó és jeltelen sírokban porladó hőseinkről. " 2 1 Bahay Géza 2 2 a sárpilisi református lelkész unokaöccse 1927-ben verset is írt az emléknapra: ,, Babay Géza: Hősök napja (1927. május 29.) Árva népünk ünneplőbe vár már Nagy dicső nap, amely itt vagy újra, Ideálok megszentelt oltárán Ho nszerelm ünk fáklyáját kigyújtva. És rohantak kezdettől előre Véres harcok szörnyű viharába, Elhullatván vérünk', hogy belőle Áldás szálljon a magyar hazára. Szivünkhöz nőtt ünnepek sorába A vatott fel a kegyelet immár, Mely zokogva s könnyeivel áldva Ott virraszt a hősök néma sírján. Az a sok sír nekünk mind oly drága, Minden hantja szent s örökre áldott, Mert alattuk népünk szine-lángja Álmodik lenn boldog síri álmot. Honszerelmünk előttünk világol. Kikre a sors, oly sok bús csapást mért, Példájukból fényesen kilángol, Hogy kell élni s halni a hazáért. S mi, kiket mély honfibú emészt el, Gondoljunk ma áhítattal rájuk. Kik megjárták nagy, nehéz kereszttel Szebb jövőnkért véres Golgotájuk. Ősapáink méltó unokái Voltak ők mind az utolsó szálig, Meg nem szűntek nyomdokukba járni. Nemzetünket védve mindhalálig. Ne feledjük: a szabadság fája, Mely maholnap büszkén kivirágzik! Érettünk halt hőseinknek drága Hulló, piros véréből csírázik. " 2 3 Szent tüzek, mik fényes lángra gyúltak. Forrtak, égtek mindnek hős erébe, Nem szította más, csupán fajunknak Hü szivükbe fészkelt őserénye. A második világháború után politikai és szimbolikus tartalma miatt tilalommal sújtották, eszmei üzenetét diszkreditálták. Csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését. A Magyar Köztársaság Országgyűlése, adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hőseinek emléke előtt, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért küzdöttek, illetve a nemzet erkölcsi adósságát törlesztve 2001-ben elfogadta a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvényt. 2 1 Tolnamegyei Újság 1925. jún. 13. Babay Géza (Szekszárd, 1896. július 3. - 1969. április 7.): adótiszt, költő. Követte hasonnevű édesapját, aki az ő születése idején állampénztári tanácsos volt Szekszárdon. Édesanyja Züllig Angéla. Iskoláit is itt végezte, az érettségi után rögtön hivatalba lépett, 1916-ban Tamásiban adóhivatali gyakornok, a szakvizsga letétele után 1917 májusában adótisztnek nevezték ki Tabra. 1928-ban visszakerült Tamásiba. 1930-ban Szekszárdra került, ahol főtiszti minőségben működött. Költői hajlamát atyjától örökölte. Már gimnazista korában kísérletezett a versírással. Berzsenyi erős hatást gyakorolt rá, később azonban felhagyott a az időmértekes verseléssel, a magyar versformát választotta. Az önképzőköri sikereknek véget vetett a háború, a forradalmak után ismét munkához látott. Többnyire irredenta verseket írt, melyekkel a nyilvánosság előtt is fellépett. Országos és helyi lapok, antológiák közölték költeményeit. A kaposvári Berzsenyi Társaság balladapályázatán a „Galambos Juliska" a „Kis kadét tragédiája" és a „Balog Rózsi" című balladája dicséretet nyert, a társaság rendes tagjává választották. Székfoglalóját 1927. október 16-án tartotta. 1930-ban a győri Kisfaludy Társaság ódapályázatán első díjat nyer munkája. - VARGA 2004. 455. 2 3 Tolnamegyei Újság 1927. máj. 28. 409
