Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor – Csapai János: Első világháborús katonaemlékek a Sárközből: levelek, fényképek, emlékművek

18. 1917. XII. 14. Kedves Feleségem! Soraim által mindnyájótoknak friss jó egésséget kivánok. Hálla a jó Istennek én is egésséges vagyok nincs más bajom csak az hogy nagyon elfogták tőllünk az ennivalót, most nem kapunk többet csak 12 és fél deka kenyeret egy evésre tudom hogy sokan ezt el sem hiszik odahaza akik még nem ismerik a harcztéri életet, pedig sajnos ez így van, bár ne így volna, de amióta a fegyverszünet áll azóta egészen elfogták tőllünk a kenyeret, de még szegény lovak is meg szenvednek a hazáér, mert azok is csak ugy kapnak eni hogy csak a hire van. Szeptember óta már a negyediket tettük máma a Kocsira és elvitték az utolsó útra, egyet meg korházba vitek üdülőre, egy meg megint nem tud felálani most a napokba azt is kocsira kell tenni mert már nagyon csinálja a lábaival a végrendeletet, most már csak 4 lovunk van és kellene 12nek leni van 3 kocsi és a három gép, és két pár ló, de ezek is nem sokára felmondják a szolgálatot. Ma kaptam meg a 8diki leveledet írod hogy már lehet szánkázni, itt is már nagyon keményen fogdosa az idő, a hó már régen leesett de nem nagy. Mink a hidegtől most nem sokat szenvedünk mert ez az új Komendánsúnk vagy magyarul mondva parancsnokunk jól rendbe hozta a fürdőt, a gépjeinknek jó barakot csináltatott most a szél se igen járja meg, mikor napközbe mind a három gépel dolgozunk, hát egész barátságos levegő van bene. Ez az új Komendánsúnk se rosz fiatal ember csak egy kicsit jóban keresi a rendet és tisztaságot mint a másik csak az a bajunk hogy nem igen értyük egymást, mert nem túd magyarul. Továbbá tudatom veled hogy az igért fényképet elküldtem, nem a legjoban sikerült biz az mert nem ojan mint amit a városba csinálnak de azér talánd rám ismersz ha negkapod, tegnap előtt adtam fel egyet nektek egyet meg pilisre, hogyha megkapod értesíts rólla, írtam már a bátyámnak hogy az újságomra még fizesen elő egy negyed évre de még idáig nem fizetett se vállaszt nem küldött és mondjad neki a békében itt nagyon erősen bíznak, odahaza mi újság van mondják e hogy béke lesz? Most mást nem írhatok. Isten veletek és velem szerető férjed Könczöl Istvány tegnap kaptam a nénémtől is levelet, írja hogy a kis fiam már sokat beszéli és hozám készüli hogy hoz eni és hoz bort nekem. Én bele tudok gondolni hogy már ugy tudna beszélni. 98. 1917. XII. 15. Kedves feleségem! Kívánok soraim által mindnyájatoknak friss jó egésséget. Hálla a jó Istennek én is egésséges vagyok mejhez hasonlót viszont nektek is szerető szívből kívánok. Tudatom veled hogy küldtem egy fényképet írd meg ha megkapod, és azal is tudatlak hogy tegnap este ajan munkához fogtam amire még edigre se tudtam volna gondolni, van még egy kis maradék lisztem és édes anyám küldött egy üveg zsírt és pogácsát sütötem belőle mert nagyon kevés kenyeret kapunk, de hálla Istennek a süteményem nagyszerűen bevált, ijen az ember, a kénytelenség és az éhes has mindenre rákényszeríti az embert, mert azal a 12 deka kenyére! bizony nem sokra megyünk, pedig csak anyit adnak egy napra. Most Isten veletek és velem a távolba szerető férjed Könczöl Istvány 99. 1917. XII. 23. Kedves Feleségem! Kivánok soraim által mindnyáj ótoknak friss jó egésséget. Hálla a jó Istennek én is egésséges vagyok mejhez hasonlót viszont nektek is szerető szívből kivánok Édes feleségem, mast megint egy egy újságot beszélnek nálunk, de nem tudom hogy igaz lesz e vagy nem, azt mondják, hogy most tizennégy nap alatt megint bocsájtanak haza az öregekből, a 47. 48. és 49. évbelieket, az 50 évesek már elmentek, ha ez igaz lesz akor már valami kicsit lehet bizni az orosz békében, bár igaz lenne, mert már ideje volna, az őrmesterünk mondotta mert az is ojan idős, hogy tizennégy nap múlva bizonyosan haza fognak menni, akar már nem tudom hogy mi lesz a fürdőnkéi ha még ezek is elmenek mert már mast is kevesen vagyúnk és ha még ezeket haza eresztik akor múszály lesz beszüntetni a munkát hacsak segítséget nem kapúnk mert már mast is nagyon kínosan megy a dolog, ezelőtt még tőben voltúnk akor nekünk nem volt másra gondunk csak a gépekre ügyelni és tüzelni, most nekünk kell fát vágni vizet hordani a gépekhez és a rúhát a gépekből ki és be hordani, és még hozá a komendásunk azt akarta kivinni hogy napközbe végezük a rendes múnkát este 392