Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

asszonyokat, engedjék meg, hogy egyet elvihessen 'mélyen tisztelt Rózsikánmak'. Mindig így szólította r i ' ' >>144 jeleseget. Az 194l-es évben léptek fel utoljára Budapesten az agárdiak. Ekkor kilenc pár utazott vonattal a fővárosba.

1

4" A Nemzeti Színházban ünnepelték a Gyöngyösbokréta tizedik évfordulóját. Ekkor ismét a szüretet mutatták be, énekelték a „Sej-haj Kisagárdon végigmenni nem merek... " című helyi népdalt'

4'

1, mulattak a színpadon, kurjongattak, repült a sok szoknya. Végül a „Kiszáradt a bodzafa" című népdal

14 zárta a műsort. A bokrétában mindig férj feleség táncolt együtt, soha sem táncoltak mással. Málinger György bokrétás szerint ezen a találkozón nagyon összebarátkoztak más csoportokkal. O maga vitnyédi dalokat és táncokat is tanult. 1942-ben új műsorral készültek, ez volt a lakodalmas. Ezt a forgatókönyvet Málinger Józsefné, született Turcsik (Kese) Éva segítségével Vígh József állította össze és ő is tanította be. A műsor egyik legszebb része a gyertyás tánc volt, mely a menyasszony kikéréséhez kapcsolódott. A lakodalmassal Budapesten nem szerepeltek, de 1943. februárjában Erdélyben jártak, műsorukat Nagyváradon, Nagykárolyban, Margitán, Szilágysomlyón mutatták be az erdélyi magyaroknak és katonáknak. Szeleczki Mihály bokrétás szerint nagyon hideg tél volt, ő maga meg is betegedett, így Nagykárolyban maradt, míg a többiek továbbmentek. Ez volt a sióagárdi bokrétások utolsó szereplése. I4

4MANCSI 1997. 14

1 Barsi József - Kovács Katalin Grénus Mihály - Balogh Mária Horváth János - Fekete Ilona Horváth Mihály - Tornóczki Katalin Málinger György - Finta Katalin Navreczki György - Kövesdi Ilona Takács József- Finta Anna Tornóczki István - Páli Anna Víg József - Szűcs Ilona - MANCSI 1997. 146 Sej-haj (Kisagárdon) végigmenni nem merek, Mert azt mondják, hogy szeretőt keresek. Nem kell nékem, van már nékem egy barna. Sej-haj, homlokára göndörödik a haja. Sej-haj rétest ettem, megégette a szántat. Más öleli az én kedves babámat. Más öleli, másnak ül az ölébe, Sej-haj, más kacsingat a fekete szemébe. 147 Kiszáradt a körtefa. Hol hálunk az éjszaka? Nálad, rózsám, padon, a padon, vagy a paplanon. Vagy a gyönge karodon! Sej-haj, mit nekem egy almát kétfelé vágni, Mit nekem egy szeretőtől elválni. Lehúzom az ujjamról a gyűrűmet, Sej-haj, elfelejtöm a régi szeretőmet. Sej-haj, szép a páva, mert egyenes a tolla, Most vagyok a szeretőmmel haragba. Azt is tudom, miért van a haragja, Sej-haj, édesanyja gazdagabbat akarna. - MANCSI 1997. Kiszáradt a bodzafa, Hol hálunk az éjszaka? Majd elmegyünk entide-amoda, sej, de amoda, Vállra vetett nyoszolya. Végigmentem a főutcán, Elsároztam a lakkcsizmám. Megérdemli az a lány, az a lány, az a barna lány, Kiért sáros a lakkcsizmám. 326