Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
napig. ,,A sióagárdi táncok bemutatásához valamilyen keretjáték kellett. Mivel a község lakossága szőlőtermeléssel is foglalkozott, a szüret adott volt a keretjáték elkészítéséhez. Barsi József bokrétás elmondása szerint a keretjáték összeállítását közösen végezték Doszpod János irányításával. " Hi ) A Kör nagytermének színpadán próbálták a dalokat és a táncokat, a zenét Kovács (Bocskás) György szolgáltatta. Az akkori segédjegyző, Niibl József is ott szorgoskodott a betanítás során és ő kísérte a csoportot Siófokra. A balatoni szereplés alkalmával ismerte meg a színes népviseletü sióagárdiakat Paulini Béla és nyomban meg is hívta őket Budapestre. 1934. Szent István ünnepén szerepelt először a sióagárdi tánccsoport Gyöngyösbokrétaként Budapesten, a Városi Színházban, nyolc párral, akik alapító tagok is voltak: Barsi József - Kovács Katalin Doszpod János - Sági Ilona Horváth János - Fekete Ilona Kilián Mihály - Vas Anna Kilián János - Balogh Katalin Navreczki János - Vas Ilona Tornóczki János - Páli Anna Víg József- Szűcs Ilona. Ekkor a szüreti műsorukat adták elő. A bevonulás párosával történt tánclépésben. Az asszonyok szőlővel teli teknőt vittek a fejükön, vagy a hónuk alatt, a férfiak puttonyt és csomiszolót a vállukon. A bevonulásnál zenekari kísérettel énekelték a „Szüretelik már a kadarkát... " kezdetű dalt. 14 1 Majd egysoros karéjba álltak, és Doszpod János elmondta a köszöntőt 14 2, majd rázendített a zenekar, a teknőket, a puttonyokat, a csomiszolókat lerakták a színpad elejére és megkezdődött a tánc. A csárdás lassú párossal indult, majd friss páros következett, azután az asszonyok körtáncba kezdtek, míg a férfiak ugróssal körbe kerítették az asszonyokat. A férfiak köre szétnyílt, majd az asszonyoké is. Újra karéjba rendeződtek, a színpad elejére vonultak és meghajoltak. Ez volt a záró kép. 1 4 ' A díszes és sajátos sióagárdi népviselet még csak emelte az előadás fényét. A bokrétás férfiak bő vászonnadrágot, csizmát, bő ujjú fehér inget, fekete mellényt és fekete kalapot viseltek árvalányhajjal. A bokrétás asszonyok a sióagárdi népviseletben léptek fel. Selyem vagy nyomott mintás fejkendőt, varrott és sligölt inget, varrott vagy selyem pruszlikot, gyöngysort, kasmír vagy selyem felsőszoknyát, selyem rózsás kötényt és koszorú fejes kapcát viseltek tutyival vagy cipővel. A kezükben mindig ott volt a hímzett kendő is. A visszaemlékezők szerint (persze ezt minden együttes elmondta) Paulini nagyon szerette a sióagárdiakat. Többször járt a faluban is, búcsúban, vagy leányvári pincés összejövetelen. „Egyik alkalomkor Vígh József pincéjében volt borkóstoló, a férfiak főzték a vacsorát, a bokrétás asszonyok meg a fejükön komakosárban hozták a süteményeket és a kerek agárdi rétest. Amikor Paulini meglátta a kerek rétest, megkérte az 14 0 MANCSI 1997. 14 1 Ennek szövege a következő: „Szüretelik már a kadarkát. Tele szedem kendőm a tarkát. Annak adok egy-két icipici biliinget Aki a szemembe tekinget. Telik a kád musttal, de édes, Amitől a szám lesz beszédes. Kibeszélem annak valamennyi titkomat, Ki átöleli derekamat". - MANCSI 1997. ,, Megértük a nehezen várt víg napot. Kipucoltunk pincét, hordót és csapot. Öreg kádunk tátott szájjal várja már. Hogy a mustot bele öntse a határ. Adja Isten bő legyen a szüret. Nyújtson mindenkinek vidám, víg kedvet. Anyámasszony, nénémasszony gégéje, Húzza a bort, mintha lenne kútgémje. Adjon Isten enni, inni eleget, E víg napon nem mondok én egyebet. Amen " - MANCSI 1997. 14 3 MANCSI 1997. 325
