Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

Bátaiak üvegcsárdása. A lakodalomban, a vacsora végén járt szakácsasszonyok tánca, amit gazdaasszonyok táncának is neveztek. A násznép között megjelenő szakácsok a ,,kásával megégetett", bekötött kezüket mutogatták, kásapénzt szedtek, miközben kötetlen ugróst, körtáncot vagy csárdást jártak. A főzőasszonyok a táncot többnyire magukban járták, gyakran azonban férfiakat is felkértek a násznépből. Néhol borosüveggel a fejükön táncolták, tánc közben minden esetben elengedhetetlen volt a konyhai főzőeszközök felmutatása, használata: lábasok, fedők, tepsik összeverése, fakanállal, sodrófával való ütögetése. Váralja Jánosi György váraljai református lelkész 1930-ban Budapesten járt, ahol megismerkedett Paulini Bélával. Paulini sógora, Balogh Rudolf'

2" jó hírű fényképész, aki a bokrétásokat is fotózta, már 1931-ben eljutott Váraljára. Jánosi hívta meg, akivel barátsága több országos napi lapnál együtt munkálkodva mélyült el. Balogh figyelmét felkeltette a színpompás, díszes női viselet, a váraljai népművészet. Szándéka azonban egyelőre csak fényképfelvételek készítése a Gyöngyösbokréta mozgalom számára, kiállításokra bel- és külföldi képeslapokba. Jánosi segítette őt munkájában. A lelkész Baloghon keresztül került kapcsolatba Paulini Bélával, és rövidesen a mozgalom lelkes híve lett. írói és újságírói tevékenysége mellett mind több Balogh Rudolf (Budapest, 1879. szept. 1. - Budapest, 1944. okt. 9.): fényképész. A Művészfényképezők Klubjának alapító tagja (1914). „Sírás-nevetés" című képéért a milánói világkiállítás I. díja (1934), „Tarack" című képéért Párizsban „Grand prix" (1938). 1897-ben Győrben érettségizett. 14 éves korában kapta első, „Jupiter" márkájú fényképezőgépét, a fényképezés alapjaival rajztanára ismertette meg, 1912-ben Budapesten nyitott műtermet, már az első világháború előtt országos hírű fényképész volt, képeit országos lapok (pl. Vasárnapi Újság) közölték. Az első világháborúban hadi fényképész, 1919-1932 között Budapesten „Az Es/"-lapok belső munkatársa, 1932-től a Magyar Film Iroda vezetője. 1944-ben műtermét bombatalálat érte, életmüvének nagy része elpusztult. Jelentős szerepet játszott az amatőr fényképészeti mozgalom kialakulásában. Kezdeményezésére látta el a MÁV a vasúti kocsikat, a VKM az iskolákat a helyismeret, illetve az országismeret terjesztését szolgáló faliképekkel, többek között az ő felvételeivel. Képein főként az alföldi tájat és embereket, a falu életét és az állatok világát örökítette meg. A Fotóművészet (1914-től, a Fotóművészeti Hírek) szerkesztője (1930). - MARKO I. 2001. 357. 319