Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
időt fordított a váraljai hagyományok, szokások alapos megismerésére. Több, a magyar parasztság, a magyar hagyományőrzés helyzetével foglalkozó írása jelent meg az országos és a megyei sajtóban. Megismerkedett Ortutay Gyulával 12 4 és Vörös Sándorral, akik gyűjtőmunkájuk során Váraljára is eljutottak. Jánosi közlése nyomán fonográffelvételre került sor. 12 5 A váraljai Gyöngyösbokréta csoport megalakulása azonban még váratott magára. „Sok szép Balogh Rudolf felvételünk volt a hagyományokról, a népviseletről, de a háborúban elrabolták mindet. Aldor János festőművész is járt nálunk, lefestett egy népviseletes asszonyt, Tóthné Pali Eva van a képen, jelenleg a Polgármesteri Hivatalban áll megőrzésen. Édesapám és Moldován Vilma 2 6 tanítónő közt felekezeti ellentétük ellenére megegyezés született közös cél a hagyomány ápolás érdekében a kézimunkát és a népszokásokat Moldován Vilma kéziratozta, a zenét, táncot és fafaragást édesapám írta le. 1933 nyarán Paulini személyesen kereste fel Váralján Jánosit, aki vállalta a bokrétás csoport megszervezését, Paulini tanácsokkal segítette. A csoport tagjainak kiválasztását Jánosi személyesen végezte. Egyik alapító tag, Csuma József így emlékezett erre: „A házamban keresett fel a Nagytiszteletű Úr. Rábeszélt, hogy az asszonnyal együtt legyek a csoport tagja. Ráálltunk a kérésre. Majd kipróbált bennünket. O énekelt, hogy „Megérett a szőlő feketére..." mire nekünk tolnai csárdást kellett járnunk. A próbával elégedett volt, no meg önmagával is, hogy személyünket illetően nem tévedett. " Az első összejövetelre a községháza udvarán került sor. A férfiak és nők párba állítása - a házaspárok kivételével - igen egyszerű módon, a „Szereted-e a párodat?" játékkal történt. Majd megkezdődött a felkészülés az 1933. augusztusi budapesti fellépésre. A csoport első tagjai: Pali János párja Pali Jánosné Kovács Éva Csuma József Csuma Józsefné Török Éva 12 4 Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. márc. 24. Budapest, 1978. márc. 22.): etnográfus, kultúrpolitikus. Az MTA tagja (1945), I. Osztályának titkára (1967-1970), elnöke (1970-1973). A Sziciliai Irodalmi és Tudományos Akadémia (1964), a Finn Tudományos Akadémia tagja (1969). A Magyar Tudományos Tanács társelnöke (1948-1949). A Magyar Néprajzi Társaság elnöke (1949-1978). Az Union International des Sciences Anthropologiques et Ethnologiques (Elnökségi, 1957), a helsinki Finnugor Társaság külső tagja (1959), az International Folk-Narrative Society alelnöke (1964), a Société Internationale d'Ethnologie et Folklore elnökségi tagja (1964). A Kalevala Társaság tiszteletbeli tagja, 1957-től a Hazafias Népfront főtitkára (1957-1964), 1964-től alelnöke (1964-1978), 1964-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke (1964-1978). 1958-tól haláláig az Elnöki tanács tagja (1958-1978). Az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke (1970-től). A helsinki egyetem tiszteletbeli doktora (1973), Baumgarten-díj (1936, 1942), Hcrder-díj (1972), Állami Díj (1975). 1934-ben a szegedi egyetemen bölcsészdoktori és magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagja. 1935-ben Állástalan Diplomások Országos Bizottsága státusában a Magyar Nemzeti Múzeumban gyakornok, 1935 és 1944 között a Magyar Rádió tisztviselője, majd irodalmi osztályának helyettes vezetője, közben Kozma Miklós belügyminiszter gyermekei mellett házitanító volt. 1943-tól a FKgP ún. polgári tagozatának egyik vezetője. Már ekkor kapcsolatban állt a kommunistákkal is. 1945 után a kisgazdapárti balszárny egyik vezetőjeként szorosan együttműködött a kommunistákkal. 1945 és 1947 között a Magyar Központi Hiradó Rt. (Rádió, MTI, Filmhíradó) elnöke. 1947. márc. 17 és 1950. febr. 25. között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1948-ban végrehajtotta az iskolák államosítását. 1950 és 1952 között a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának vezetője. 1946 és 1951 között a budapesti egyetemen a néprajz nyilvános rendes tanára, 1951 és 1968 között a folklór tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár, 1957 és 1963 között az egyetem rektora, 1968-tól címzetes egyetemi tanár, 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója. 1945 és 1947 között nemzetgyűlési, 1947 és 1953 között és 1958-tól országgyűlési képviselő. Vezető szerepet töltött be a magyar néprajztudományban. Kezdeti irodalomtörténeti érdeklődés után figyelme teljesen a népi kultúra felé irányult. Tanulmányai és gyűjtései jelentős szerepet játszottak a modern magyar folklorisztika megteremtésében. A folklóron belül elsősorban a népmese és népballada vizsgálatával foglalkozott. A népköltészetre vonatkozó alkotás-lélektani tanulmányai hozzájárultak a magyar néprajz társadalmi érzékenységének és látásmódjának elmélyüléséhez. A mesemondó személyiségére nagy figyelmet fordító népmesekatalógusaival nemzetközileg elismert magyar folklorisztikai iskolát alapított. A magyar folklórkutatás történetével is foglalkozott. - MARKÓ IV. 2001. 11841185. 12 5 BÁNÁT1-MAGYAR-STALLENBERGER 1992. 30. Moldován Vilma (1908 - 1967.): néprajzos. A székelyföldi Magyarláposon született. Középiskolai tanulmányait és a tanítóképzőt Székelyudvarhelyen végezte el. A második világháborút követően Magyarországra menekült. A Tolna megyei Kéty községben tanítói állást kapott. Innen került Váraljára, ugyancsak tanítónak. A sors sokoldalú tehetséggel áldotta meg. Tanítói hivatása mellett volt díszítőművész szakkör vezetője, könyvtáros, könyvterjesztő, amatőr régész. Szaklapokban is írt. Sokrétű és áldozatos tevékenységében a legnagyobb teret Váralja népi díszítőművészetének feltárása kapta és ennek kapcsán nem kerülhette el a település néprajzának kutatását sem. A szűkebb pátriája Váralja sajátos népművészetén túlmenően tevékenysége felölelte a Tolna megyében letelepedett székelység népi díszítőművészetét is. - http://www. varalja.hu/hu/indexphp?id=34. 12 7 KREINER 2011. 142. 320
