Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében
avagy apró szentistváni magyarjaink határozott, bátor fellépésében, akik szép háromszólamú vegyeskarral és 11 éves karmesterükkel bámulatba ejtették a közönséget. Üdülést hozott Budapest számára a falu romlatlan, tiszta népének e remek bemutatkozása és szíves vendéglátással, sok reménnyel várja az elkövetkezendő évek Szent István napi ünnepségei alkalmával is szereplésüket. " V A Az őcsényi bokréta megalakulásának körülményeire így emlékezik Andics Sándor: „1931 Pünkösd napján megjelent a Templom előtt egy csibuk pipás városi kinézésű ember, aki a lányok és asszonyok ruházatát figyelte, akik a templomba igyekeztek. Mikor vége lett az Isten tiszteletnek, akkor már Szilágyi Béla református lelkész társaságában beszélgetek a templomnál kijövő, gyönyörű és drága ruhába öltözött lányokkal, asszonyokkal, mert akkor még mindenki sárközi ruháiban járt. Később megtudtuk, hogy ö az, aki a Gyöngyösbokrétát létre akarta hozni. Még ebben az évben Paulini Béla meg is valósította álmait, amivel óriási sikert aratott, nem csak Budapesten, hanem külföldön is. Akkor még sárközből csak az Öcsénviek vettünk részt a Gyöngyös bokréta táncos és népdallos bemutatóin a Fővárosi operett színházban. Ekkor még ugy tudom 10 községből mentünk fel, augusztus 18 és 21 közötti István királyunk ünnepségeire. Három este léptünk föl, de késsőbb, mikor már 50 község is tagja lett a Gyöngyös bokrétának, akkor már csak 2 este kellett föllépni, mert jöttek mindig ujabb csoportok, augusztus 14töl 23áig tartott. Mindig zsúfolt nézőtér. Mikor felértünk Pestre, az elszállásolás után, az első utunk a Főpolgármesterhez vezetett. Mind a 10 község bokrétásai ott voltak. Ötkor a Főváros lakóinak gyönyörű látványt nyújtottunk a szebbnél szebb népi ruházatunkul, dallainkal, táncainkul. Délután 4 orakor kezdődött a főpróba Paulini szigorú irányításával. Mindannyian ott ültünk a nézőtéren, figyeltük egymás dalait táncait. Nekem lenyűgöző volt a Nagykáloiak népdalai és táncai, tudjuk hogy Kodály Zoltán feldolgozta ezek népdalait egy zenekarra. A Koppányszántóiak kanász tánca, a Kalocsaiak párna tánca, Hortobágyi csikósok, mind mind szép volt. De olyan szép ruhája, öltözete nem volt senkinek, mint az Öcsénviek sárközi viselete. Mikor az Olasz király Viktor Emánuel a felesége és lányuk Budapestre látogattak, Horthi kormányzó meghívására, mi Öcsénviek is ott voltunk a Királyi Várban Gyönyörű látvány volt. 5ös és négyes szürke lovas hintókban érkeztek. Ez 1935ben volt. Az Öcsénviek voltak Kánba Franciaországba. Az utolsó fellépésük 1940ben volt, ekkor még gróf Teleki Pál miniszterelnök fogadott bennünket a Budapesti Vigadó nagytermében, ahol szívélyesen elbeszélgetett velünk A szervezés eredményeképpen 17 taggal megalakult az öcsényi Gyöngyösbokréta csoport. Szilágyi Béla lelkész vezetésével és Lovas Bálint gazda irányításával 1931, 1932, 1934-ben bölcsödalokat és a szakácsasszonyok táncát mutatták be, 1935-ben pedig lépő és futó szerepelt műsorukon. 4 2 A férfiak közül először a csoport tagjai voltak: Paprika István, Paprika Károly, Mecseki László, Lovas Bálint, Abró István, Bodó István, Görcsös János, Győri János, Lengyel János és Andics Sándor, később szerepelt még Fodor Pál, Farkas Pál is. Az asszonyok közül később felzárkózott a csoporthoz Bertalan Istvánné Szűcs Erzsébet, Cselik Sándomé Lengyel Erzsébet, Németh Jánosné Pali Sára, Tóthpál Éva, Farkas Pálné Lovas Éva, Varga Istvánné Bálint Sára és Kurdi Pálné Bogár Éva. A Fővárosi Idegenforgalmi Iroda 1932-ben már jól felkészülten várta a következő Szent István napot. Ezeknél a szerepléseknél elsősorban már csak az a település jöhetett számításba, amelyik élő és színes népviselettel rendelkezett. 1933-ban több mint 30 csoport tartott bemutatót az ünnepi héten. 9 4 Tolna megyéből a budapesti bemutatón a koppányszántói, az öcsényi és a váraljai (először ekkor) bokréta vett részt. „A koppányszántóiak 9 6 Tolnamegyei Újság 1931. aug. 26., ARADI 2010. 596. 9 7 BOGÁR 2008. 9 8 PÁLFI 1970. 9 9 Illyés Gyula így ír erről: „A Tisza Kálmán téren is, a Városházán is Pest ünnepli a Gyöngyös-bokréta szereplőit, megtapsolja táncaikat, dalaikat, már a kivarrt ingek és kötények puszta láttára is kitör a taps, de az ünneplés elsősorban még is magának a népnek szól. A búsongó vagy pattogó magyar dalokat, melyek külön izét csak most kezdjük igazán értékelni, az Opera kardala is elénekelhetné, s bizonnyal tökéletesebben énekelné, népviseletet láttunk már operettben is. a táncokat éppoly tökéletesen tudják a Testnevelési Főiskola hallgatói is: ezeknek az előadásoknak különlegessége és rendkívüli sikere, hogy a nép szerepel rajtuk, a hamisítatlan magyar nép. A gulyás valódi gulyás, a koppányszántói kanászok otthon igazi Jalkát őriznek, az őcsényi szüretelök igazából is értik a sziiretelést. Ez hát a nép. Az eredeti, a húsból-vérből való, melynek ez a város a fővárosa, melyet ez a város annyit hall emlegetni, de melyet, be kell vallani, csak hírből ismer. Kíváncsian érdeklődve figyeli most, és egy kis büszkeséget érez, olyasfélét talán, mint az apa, szép gyermekei láttán. (Mert, már itt meg kell jegyeznünk, valóban meglepően szép és a nép, ott a színpadon derül ki. hogy arcra is, termetre is milyen szép, elfogódott mozgásában is mennyi finomság és - előkelőség, férfias komolyság és érettség van.) 306
