Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Néprajz - Balázs Kovács Sándor: A Gyöngyösbokréta mozgalom története Tolna megyében

Miklós is bíztatta a Tolna megyeieket: „Nézzünk csak egy községet, ahol háziipart űznek, mint pl. Mezőkövesdet, ahol a matyó hímzések készülnek. Ott mindenkiről lerí a jólét."

{

0 A Magyarság című lap 1926-ban a következőképpen jellemezte a Sárközt: „Négy falujában szűzen, romlatlanul él még a tiszta ősi népművészet. E parányi magyar oázis ma már szinte az egyedül, szűkre szabott kis területe megtépázott országunknak, ahol igazi népművészetről még beszélhetünk. "" E sokszínű és sajátos népművészet közismertté válása mégis csak többszöri kezdeményezésre és viszonylag későn történt meg. Már a millenniumi kiállításon is mutattak be teljes sárközi viseletet, sőt a népszínházban jelmezként is," ez azonban akkor különösebb visszhangot nem keltett, és nem hozott olyan sikert, mint például ugyanekkor a matyó népművészet. Hasonló módon nem keltett feltűnést a kiállításon szereplő hatvanöt sárközi szőttes sem, pedig e „háziipari czikkeket" sem először állították ki." Hatósági akciókat és mozgalmakat szerveztek a hagyományok megőrzésére. A hivatalos, hagyományőrző programot terjesztették a tömegkommunikáció új eszközei is. 1930-ban pl. a rádió a népviselet érdekeinek tudatosítására előadás-sorozatot indított. A budapesti József Nádor Céh 4 levélben értesítette Tolna megye 11

1 Mözsön mondta Horthy Miklós kormányzó a tiszteletére kirendelt tömegnek: „Nézzünk egy másik dolgot, a Magyar Asszonvok Nemzeti Szövetsége által propagált szövőszék akcióit. Valaha, nem is olyan nagyon régen, a magyar nép még a maga szőttesében járt. Olyan ruhát viselt, ami az ő életmódjának, az ízlésének és a nemzeti sajátosságainak megfelelt. Időközben azonban a nép leszokott a szövésről. Valami szerencsétlen gondolat vált itt divattá, az emberek haszontalan, idegen rongyokkal ruházkodtak, olyanokkal, amelyek csak a külföld zsebének használtak. Az én vidékemen különösen megrontották a nép gondolkozását. Az én szülőföldem környékének gazdái ujabban így beszélnek! Az én feleségemet én eltartom. Az nem arravaló, hogy dolgozzék! A népnek ez a fölfogása természetesen káros. Az asszony mifelénk csak henyél és csak a lakodalmat, meg a temetést csodálja ahelyett, hogy a házi dolgokkal, vagy a házi iparral foglalkoznék....Láthatjuk tehát, hogy mennyire szükség van arra, hogy mindenki dolgozzék, különösen pedig, hogy az asszonynép az ő szakmájában minél nagyobb lelkesedéssel igyekezzék a külföldi rongyot kiszorítani. Láttuk, hogy mikor a magyar viseletet agyonütötték, ezzel a nemzetei is kivetkőztették, nemzeti sajátságainak jó részéből. Ki kell küszöbölnünk az utálatos jövevény ruhákat és vissza kell állítani a régi, a jó, az egésséges magyar viseletet, mert a nemzeti viselet alatt rendben van a lélek is és a magyar ruha alatt mindig magyar szív dobog. Azelőtt a tündérujjú magyar asszony maga szőtte, varrta, és hímezte egész háza népének a jó magyar gatyát és inget, amely úgyszólván elpusztíthatatlan volt. Azóta vagyunk csak ilyen rongyosak, ilyen lerongyolódottak, mióta elveszítettük, eldobtuk magunktól a nemzeti viseletünket. Mióta megkezdődött a szövőszék propaganda, mióta szerte az országban felállítjuk a szövőiskolákat, se szeri, se száma a kéréseknek, hogy ide is, oda is küldjön a Nemzeti Szövetség tanítókat, akiktől el lehet sajátítani a szövést. " - Tolnamegyei Újság 1923. ápr. 28. " Magyarság 1926. nov. 26. „A sárközi viselet a népszínházban. A budapesti népszínházban múlt pénteken adták először óriási siker mellett Verő György „Ezerév" czímü darabját, mely 10 képből álló gyönyörű csoportban mutatja be Magyarország ezeréves történetét. A darabban szerepe van természetesen Hegyi Aranka, a budapesti közönség ezen egyik kedvesének is. Neki II. Rákóczy Ferencz fejedelem udvarában tartózkodó Czinka Pannát kellett korhű jelmezben bemutatni s a művésznőnek s környezetének a darab előadását megelőző időben nem kis fejtörést okozott a megjelelő ruházat előállítása míg végre valakinek, ki a mi sárközi viseletünket ismerte az az eszméje támadt, hogy az megjelelő ruházat lenne. Rögtön írtak Öcsénybe Dömök Pétemé úrhölgynek, hogy küldjön fel nekik teljes díszben egy öcsényi menyecskét, hogy a ruha azt alkalmas voltáról meggyőződjenek, ki ezután Asztalos Erzsébet csinos fiatal asszonyt, ki még sohasem volt, az ország fővárosában, útnak is indította. A budapesti népszínházi művésznők elragadtatva állták körül a fiatal asszonyt, kinek Jestő ruházata teljesen megnyerte tetszésüket rögtön alkuba is bocsájtkoztak vele, igérx'e ruházatáért négyszeres árt 100 frtot; azonban Asztalos Erzsébet hajthatatlan maradt a ruhájából való megválásba nem tudott belenyugodni. Csepreghy Ferenczné, a népszínház ezen zseniális jelmeztervezője, azután rögtön intézkedett egy megfelelő ruházatnak a helyszínén leendő beszerzésére vonatkozólag. A ruházathoz szükséges kelmét Pirnitzer József és fiai kereskedő czég szolgáltatta s Dömök Péterné úrhölgy felügyelete alatt, hat ötsényi asszonyt állított össze, oly gyorsan, hogy Hegyi Aranka művésznő már a múlt csütörtöki főpróbán a pompás öcsényi öltözetben személyesíthette Czinka Pannát. A Budapesten járt öcsényi menyecske elragadtatva beszél budapesti kirándulásáról, hogy nagyon szívesen f ogadták a négy napon át folyton a főváros nevezetességeit mutogatták neki. " - Tolnamegyei Közlöny 1896. ápr. 19. - Hegyi Aranka (Szabadka, 1955. máj. 25. - Budapest, 1906. jún. 9.): színművész, operett- és dalénekesnő. 1862 és 1872 között Pesten tanult. 1873-ban a szabadkai színházhoz szegődött énekestáncosnak. 1880. augusztus 12-én a Népszínházhoz szegődött, amelynek kisebb kihagyásokkal haláláig tagja maradt. 1885. július 6-án férjhez ment Farkas Károly szabadkai építészhez. Édesapja, Hegyi Lipót nem csak Szabadka, hanem egész vármegye szerte híres cigányprímás, aki mestere volt a hegedűnek, feleségül vett egy nemesi származású hölgyet, tőle született Aranka, ezért édesanyját kitagadták. Apja tüdőbajban korán meghalt. - http://www szineszkonyvtar.hu/contents/f-j/hegyielet.htm Verő György, Hauer Hugó (lgal, 1857. márc. 31. - Budapest, 1941. márc. 12.): zeneszerző, színműíró, rendező, színháztörténeti író. Jogakadémiát végzett, majd színész, később karmester, azután rendező lett. 1886-tól a Népszínház rendezőjeként működött. A Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának is tagja volt. Operettjei a magyar operett hőskorának elsőrangú alkotásai közé tartoztak, a bécsi Karl-Theaterbcn, a Theater an der Wienben és Berlinben, Reinhardt színházában is játszották őket. írt népszínmüveket is. A Népszínház megalapításának félévszádos évfordulójára megírta a Népszínház történetét. - KENYERES 1967. Asztalos Erzsébet (Ocsény, 1875. nov. 12. - 1899. okt. 2.): öcsényi fiatalasszony, ki 16 évesen férjhez ment, 24 évesen meghalt, de ekkor már második házasságában élt. 1

1 Tolnavármegye 1896. febr. 13. 1

4 A budapesti József Nádor Céh 1927. május 28-án alakult azzal a céllal, hogy társadalmi támogatást nyújtson a műemlékeket védő hivatalos szervezeteknek: a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) és a fővárosi közgyűlés műemlékekre felügyelő 289