Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján
eszközei voltak a kések. Ezek nyélmegoldását a késő középkorban az jellemzi, hogy a pengével egybe kovácsolt szélesebb lemez két oldalára szegecselték rá a nyélborítást, mely csontból vagy fából készült. A leletek között ugyanakkor a korábbinak tartott nyéltüskés változat is felfedezhető. Bonyhádon felső és középső nyélállású nyéltüskés változatok is előfordulnak. A kések háta általában egyenes, pengéjük kissé ívelt. Egy ferde nyélliiskés kés a Q013. gödörből került elő (26. tábla 5.). A Q026. objektumban talált késen pedig a fa markolat egy része is épen maradt (26. tábla 1.). A vastárgyak legnagyobb részét a különböző méretű, négyzetes keresztmetszetű, lapos, kerek, vagy szögletes fejű vasszegek alkotják (26. tábla 8-9., 13.). Ezen kívül vasból készült vödörfülek (26. tábla 6.), négyzetes vasalások, akasztó (26. tábla 11.) és ár töredékei is találhatók a leletanyagban. A bronztárgyak között található egy üreges bronzcső és egy lapos, rombusz alakú, bronz csat, amely a Q106. objektumból került elő (26. tábla 10.). A téglalap keresztmetszetű csattest négy sarkában stilizált állatfejet ábrázol. Hasonló bronz csat található többek között Kaposvár határában, a 61. sz. út építése során feltárt temetőrészlet XIII. századra keltezett, 343. sír leletei között. 6 6 Ezüstből készült analógiáit AkasztóPusztaszentimrén (2 db) és Zalaszentgróton találhatjuk meg. Zalaszentgróton XIV. századi bécsi fillérekkel, Akasztó-Pusztaszentimrén pedig 261 db friesachi dénárral együtt kerültek elő. 6 7 Szórvány leletként két rombusz alakú, domború, préselt vékony bronzlemez került a gyűjteménybe, a közepén egy-egy téglalap alakú átütéssel (26. tábla 12.). Ezek a lemezek feltehetően késnyélvégek borításai lehettek. Bonyhád középkori története a történeti és a korábbi régészeti források tükrében Bonyhád középkori történetének kutatása még ma is komoly nehézségekbe ütközik. Az 1981-ben elkészült Tolna megye földrajzi neveiben az Áipád-kori Bonyhádról még nem tesznek említést, a várost a törökkortól írják le. 6 5 Bonyhád nevének eredetét Solymár Imre tisztázta, górcső alá véve valamennyi ma ismert oklevelet. 6" Bonyhád neve az írott forrásokban a XIV. századtól maradt fenn Bohmány, Bohnyán vagy Bonyha alakban. " A névadás személynévi eredetű, alapja a Bonyha személynév lehetett. Solymár Imre véleménye szerint Bolya és Bonyha az erdélyi Gyula fiai, és István király unokatestvérei voltak, akiknek ebben az országrészben voltak birtokaik. 7 1 Ezt a felvetést az is alátámasztani látszik, hogy Tolna és Baranya megyében gyakran előfordulnak a Boly, Bolya, Bója, -Gyula, -Gyulaj helynevek. Sajnálatos módon Knábel Vilmos rövid összefoglalását, valamint az iváni apátság történetével foglalkozó feldolgozásokat leszámítva nem áll rendelkezésünkre Bonyhád középkori történetére vonatkozó adat. Legutóbb a IV. Völgységi konferencia előadásainak kötetbe szervezése során K. Németh András tekintette át az ismert történeti és régészeti adatokat. 7 2 Bonyhád mai közigazgatási területén nyolc középkori falunevet találunk az írott forrásokban. Ezek a következők: Bonyhád (Bonyhán, Bonyha, Bohnyán alakban). Börzsöny, Csecsk, Iván, Majos, Szentdemeter, Szerdahely és Tabód. Bonyhán, Csecsk, Iván, Majos és Tabód személynévből képzett helynevek, 7 , melyek keletkezését a nyelvészettudomány a X-XIII. századra adatolja. 7 4 A templom és vásárnap típusú helynevek a XI1I-XIV. századra keltezhetők. Ezek közé sorolható Szentdemeter' és Szerdahely. A Börzsöny helynév eredete pedig máig tisztázatlan. Az első, viszonylag teljes körű falujegyzék egy Anjou-kori összeírásból áll rendelkezésünkre. 1332-től 1337-ig ugyanis XXII. János pápa megadóztatta a magyar papságot a Szentföld felszabadítása költségeinek fedezésére. Tolna megye területén ekkor a tolnai 6 6 BÁRDOS 1978, 197. 13. kcp. 6 7 PARÁDI 1975. 151. 8. ábra 10-11., 18. ábra 1. 6 8 TMFN 348-349. 6 9 Bonyhád nevének eredetéről számos más elmélet is napvilágot látott (SOLYMÁR 1987, TMFN 348-349.). 7 0 SOLYMÁR 1987,39. 7 1 SOLYMÁR 1987, 44-51. 7 2 K. NÉMETH 2006, 37-56. 7 3 A személyi névadáson belül el kell különítenünk a puszta személynévi névadás szokását. Ezekben az esetekben a helynév alakilag tökéletesen azonosul valamely személynévvel, vagyis nem kapcsolódik hozzá semmilyen toldalékelem. Ez a névadási mód a magyarság szomszédságában élő népeknél ismeretlen, hiányzik a szlávok, németek, románok névadási szokásaiból is. 4 Az általánosan elterjedt tézis szerint, amelyet többek között Melich János, Kniezsa István és Bárczi Géza képvisel, a X-XII. században volt jellemző a puszta személynévből képzett helynévadás szokása ez a névadási, amely a XIII. században háttérbe szorult, majd megszűnt. Mások szerint (pl. Szabó T. Attila) ugyanakkor még a XV1-XVI11. században is keletkeztek ily módon helynevek (SZABÓ T. 1939, 269-279.). Kristó Gyula úgy oldja fel a különböző vélemények közötti ellentétet, hogy kimondja a X1V-XV. század után is számolhatunk elszórtan ilyen helynevekkel, de ezek ellipszissel vagy redukcióval, másodlagosan keletkeztek. (KRISTÓ 1976, 99.). 196
