Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)
Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján
és a regöiyi főesperesség osztozott. A tolnai főesperesség területén a következő falvakat tekinti a kutatás a történeti Völgység falvainak: Odány, Móri (Mórágy), Kölesd, Szentmáriafalva, Mányok, Závod, Igvak, Apar, Izmény, Koromszó, Iván, Tonnás, Györe, Szálka, Tabód, Kalaznó, Pél, Csicsó, Kurd, Mucsi, Cikó, Szentdemeter, Nádasd, Szász, Kárász, Hidas, Maré, Kozár, Köbli (Köblény), Szárász, Újfalu (Ofalu). 7 8 A nyolc név szerint is ismert település közül hétnek volt temploma, Ivánnak pedig a bencés apátságon kívül plébániatemploma és kápolnája is volt. Börzsöny, Szentdemeter, Tabód temploma és az iváni egyházi intézmények már fentebb említett pápai tizedjegyzékekben is szerepelnek, vagyis ezek már az Árpád-korban is lakott települések voltak. 6 Az állandósuló török veszély miatt a közeli Maré és Szász várát a XVI. század első harmadában megerősítették. A várhoz az 1542. évi adólajstrom szerint 18 jobbágyfalu tartozott, közöttük Bonyhád, az akkori nevén: Bonyha. 1541-ben Szulejmán szultán Buda felé vonultában elfoglalta a dunai hadiút mentén lévő várakat. A török be-betört és végigrabolta a magyar kézen lévő védtelen jobbágyfalvakat, 1542-ben pedig a Völgységet és a Hegyhátat pusztította. A Bonyhád határában ismert 15 középkori régészeti lelőhely közül régészeti feltárás az elmúlt közel másfél évszázad alatt mindössze két helyen volt. Knábel Vilmos a két világháború között az Ohegyen ásott, azonban dokumentáció nem készült a feltárás során. Odor János Gábor pedig 1995-ben a Felső-Réteken végzett leletmentést. 8 Bonyhád határában jelenleg hat olyan középkori lelőhelyet ismerünk, amelyre nincs okleveles adatunk. Országos tendencia, hogy az ismert régészeti lelőhelyek száma az 1990-es évek óta jelentősen megnőtt. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nő azoknak a településeknek száma, melyekre vonatkozóan nem rendelkezünk semmilyen írásos adattal. Ez jól tükrözi a magyarországi középkor-kutatás problematikáját. Az írott források jelentős része a történelem viharos évszázadai alatt elpusztult, és a megmaradt kevés adatból pedig nem kaphatunk teljes képet a középkori településtörténetről. Ugyanakkor ez a jelenség jól tükrözi a Kárpát-medence középkori településtörténetének sajátosságait. A XI-XIV. században lezajlott társadalmi és gazdasági változások, valamint a folyamatos hadiesemények következtében olyan dinamikusan változó településrendszer jött létre, melynek nyomai a Kárpát-medencében mindenhol megfigyelhetők, melyeket a nyelvészeti emlékek nem minden esetben tükröznek. A politikai, társadalmi és gazdasági környezet folyamatos változásának következtében a X-XVI. században elpusztult települések a legtöbb esetben nem ugyanazon a helyen, vagy egyáltalán nem települtek újra. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszott a XII. században megindult településkonccntráció is. Összefoglalás A 2007-ben végzett leletmentés eredményei, a korábban ismeretlen középkori lelőhelyen feltárt leletanyag egyértelműen megváltoztatják Bonyhád középkori történetéről eddig alkotott képünket. A régészeti megfigyelések és a leletanyag, a lelőhely topográfiai elhelyezkedése, a korabeli gazdaságföldrajzi tényezők együttesen azt bizonyítják, hogy a most feltárt településrésziét a középkori forrásokban Bonyhaként említett településsel azonosítható. Ez ellentétben áll azzal a korábbi feltételezéssel, mely szerint a mai város középkori elődje a középkori közlekedési úttól és a korabeli élet nélkülözhetetlen színterétől, a vízparttól is meglehetősen távol, a Völgység patak nyugati oldalán, a mai városközpont környékén terült el (7. tábla 2.: piros körrel jelölt terület). 7 9 A XIII. század második fele és a XVI. század első harmada közötti időszakban a település régészeti leletekkel és építményrészletekkel igazolhatóan a Völgység patak keleti oldalán, a középkori út mellett terült cl (7. tábla 2.). Ennek még az sem mondana ellent, ha a későbbiekben a Völgységpatak nyugati oldalán vagy akár Szecskában a mai, egyre bővülő város területén kisebb Árpád-kori lelőhelyek kerülnének elő, mivel azok a többi környékbeli, Árpád-kori településsel együtt a késő középkori, a fő közlekedési útvonal mellett elhelyezkedő Bonyha településkoncentráció előtti előzményeinek tekinthetők. A középkor békésebb évszázadaiban az úthálózat hasonlóan a napjainkban újra lezajló 7 5 SZŐTS 2000. 7 6 K. NÉMETH 2006,41. 7 7 K. NÉMETH 2006, 38. 7 SÓDOR 1997, 103. 7 9 K. NÉMETH 2006, 45. 197
