Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján

célra létesített gödröket és vermeket is megtalálhatjuk. Ezek az építmények az adott település belső elrendezésének megfelelően nem mindig egymás közvetlen közelében helyezkedtek el. A leletmentés során 5 kemencét és a hozzájuk tartozó előtérgödröt, 5 kutat. 93 cölöphelyet, 61 tároló vermet és gödröt, egy nagyméretű „jégvermet", valamint egy földbe ásott edényt bontottunk ki. Emellett a szelvényfalban további jelenségeket figyeltünk meg (Q042., Q062., Q063., Q087.). Az objektumok értékelésénél azonban figyelembe kell vennünk a terület erős bolygatottságát. Annak ellenére, hogy a szelvényben intenzíven jelentkeztek a különböző típusú objektumok, a földbe alig mélyedő objektumokat és jelenségeket a parkoló kialakítása során elpusztították.

8 A szelvényfalban megfigyelt jelenségek alapján elsősorban a későbbi rétegek, leletek és objektumok pusztultak el. A továbbiakban az egyes objektumcsoportokat külön-külön vizsgáljuk meg, és összegezzük a belőlük levonható tanulságokat. Oszlophelyek és földfelszíni épületek A megkutatott területen nem sikerült földfelszíni vagy félig földbe mélyített épületeket és árkokat megfigyelnünk, mivel ezeket a sekély objektumokat a parkoló kialakítása során teljesen elpusztították. Épületek jelenlétére a feltárt nagyszámú oszlophcly utal.

9 A Dunántúlnak ezen a részén egészen az újkorig általános maradt a favázas építkezés. A későközépkorban a Sárközön kívüli területeken a cölöpvázas falszerkezetet a talpas vázszerkezet váltotta fel. A talpas faváz továbbfejlődésének tekinthető a NyugatEurópában általános „Fachwerk" is, melyet a XVIII. században Tolna megyébe, így Bonyhádra is beköltöző német ajkú lakosság alkalmaz néhány generáción keresztül egyszintes épületein. A lakóház fejlődésével a XIV. századra általánossá váltak a földfelszíni, kettő- és háromhelyiséges lakóházak. Ekkor már csak a legszegényebb rétegek körében és elsősorban az Alföldön találhatjuk meg a félig földbe vájt egysejtű lakóépületeket.

1

0 Az oszlophelyek legnagyobb része sekély, mindössze 10-20 cm mély, az alja felé lejtősen szűkülő oldalú, ívelt aljú volt. Betöltésükben csak elvétve találtunk csontot vagy cserepet. Oszlophelyek és cölöplyukak valamennyi középkori településen előkerülnek, melyeket házak vagy különböző gazdasági épületek maradványaként lehet értelmezni. A leletmentés során néhány esetben sikerült szabályos rendben elhelyezkedő oszlophelyeket megfigyelni, melyek elsősorban gazdasági épületek jelenlétére utalnak. A szelvény középső részén egy kelet-nyugati tájolású, 3x5 m alapterületű, földfelszíni épületet feltételezhetünk. A szelvény déli részén kettő, egymástól kb. 5 m-re elhelyezkedő, északkelet-délnyugati irányú oszlophely-csoportot figyeltünk meg, melyek szintén földfelszíni épiilet(ek) maradványai lehetnek. A Q068. kutat, a kútgödörtől 0,5 m-re ásott, szabályos félkörívben elhelyezkedő, kisméretű cölöplyukak vették körül (Q067., Q071., Q072. és Q077. cölöplyuk). Ezek a cölöphclyek a kút becsapolt sasfáinak nyomai lehettek, melyekre a kút kávájának deszkáit rögzíthették. Alapozási árkok hiányában komoly nehézségekbe ütközik a rekonstrukció, mivel az oszlophelyek egymáshoz való viszonya és időrendje, így eredeti funkciójuk meghatározása a legtöbb esetben nem volt lehetséges. Kemencék A leletmentés során összesen 5 kemencét és kemence részletet tártunk fel (Q007. Jl., Q014/015., Q091., Q102., Q170. kemence). Két esetben (Q007. Jl. és Q170.) csak a kemence sütőfelületének részlete került elő. Annak ellenére, hogy a Q007 J1 -es kemence korhatározó leletanyagot nem tartalmazott, valószínűleg a középkori településhez tartozhatott. A feltárt kemencék a sütésre és főzésre egyaránt alkalmas egyszerű, ún. sík, földbe ásott külső kemence volt. A külső kemencék különböző típusai a Kárpát-medencében általánosan elterjedt, gyakori objektumok voltak a X-XIV. században. Szórványosan a XV-XVI. században is megmaradtak, de szerepüket lassan a többhelyiséges lakás részévé váló kívül fíítős kemencék vették át. A kemencék építőanyagát minden esetben a környezet adottságai határozták meg, így az építőanyagnak, valamint az építés módjának kor-, vagy etnikumjelző szerepe nincs." A kemencéknek nem volt rögzített s Már Méri István is felhívta a kutatás figyelmét arra, hogy az elpusztult középkori településeink házainak szintje csak néhány 10 cmre van a mai felszíntől (MÉRI 1954, 145. 43. j). 9 Összesen 93 oszlophelyet tártunk fel. 1

0 BARABÁS-GILLYÉN 2004. 59. 1

1 FODOR 1983, 103. A kemencék származásáról lásd FODOR 1985. 187