Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Régészet - Csányi Viktor - Szabó Géza: A középkori Bonyhád helyének meghatározása az újabb régészeti feltárások alapján

helyük a település rendjében azonban tűzveszélyességük miatt sok esetben, - amennyiben a többi épület közelében kaptak helyet -, egy-egy árokkal vették körül, máskor az épületektől távolabb találhatjuk meg őket.

1

2 A külső kemencék száma általában igen magas egy-egy településen belül.

1

3 Egy épülethez legalább egy külső kemence tartozhatott. A külső kemencéknek három típusát különböztethetjük meg: 1. A sütésre, főzésre alkalmas kemencék sütőfelületét gyakran kitapasztották edénytöredékekkel, összetört kövekkel, kavicsdarabokkal, amelyek a jobb hőmegtartást segítették. 2. A pörkölő vagy aszaló kemencéknél a sütőfelület tapasztása alá szalmát terítettek. Mikor ezek a használat során elégtek, jellegzetesen szivacsos szerkezetű lett a tapasztás. Ezáltal kevésbé magas, de állandó hőmérsékletet lehetett elérni.

1

4 3. A külső kemencék legritkábban dokumentált típusa a füstölésre alkalmas aknakemencék esetében a kemence és a munkagödör is erősen lejt, a kemence erősen átégett aljáról pedig hiányzik a tapasztott sütőfelület. A külső kemencék méretei különbözőek lehetnek. Sütőfelületük általában nagyobb a veremházakban megfigyelhető kemencékénél. A Bonyhádon feltárt kemencék alakja változatos volt; kerek (Q102.), ovális (Q014/015.) és téglalap (Q091.) alakú sütőfelület is előfordult közöttük. A négy kemence közül egynek rakták ki cserepekkel a sütőfelületét (Q091.), a sütőfelület megújítását azonban egyetlen esetben sem sikerült megfigyelni. A Q091. kemence lekerekített sarkú téglalap alakú sütőfelületének legnagyobb szélessége mindössze 60 cm volt, és az előtérgödör alapterülete sem érte el a 2 rrf-t. A középkorban a külső kemencék átmérője általában 110150 cm volt, melyekhez 2-15 nr alapterületű előtérgödrök tartoztak.

1

5 A kemencék előtt kialakított előtérgödör feletti, szél és csapadék ellen védő tetőszerkezet nyomát Bonyhádon nem sikerült megfigyelni, amit a terület erős pusztultságával magyarázhatunk. Kutak A kutak aránya a településeken belül a X. századtól folyamatosan nő, a késő középkorban pedig kifejezetten gyakori objektumnak számítanak. A középkori kutaknak alapvetően két fő tipusát különböztethetjük meg. Az állatok itatására szolgáló kutakat kopolyáknak vagy itatógödröknek nevezzük. Ezek oldala lefelé szűkül, átmérőjük kb. 1,5 méter, mélységük pedig 2-3 méter. Az emberek ellátására szolgáló kutak általában mélyebbek (3,5-4 m), és gyakran bélelték őket egymásba csapolt deszkákkal.

16 Emellett a kútfalat gyakran vonták be gyékénnyel vagy nádszövettel, ami megszűrte a vizet. A megkutatott területen feltárt 5 kút (Q068., Q083., Q088., Q113., Q114.) közül valamennyi ugyanabba a típusba tartozik. A kerek vagy ovális nyílású, hengeres vagy enyhén az alja felé szűkülő oldalú kutak bélés nélkül készültek.

1' A Q088. és a Q113. kutak betöltéséből deszka és cölöptöredékek kerültek elő, melyek figyelembe véve a kutak és a famaradványok méretét, valamint alakját nem a bélés részei, hanem a kút egykori kávájának, esetleg vízemelő szerkezetének maradványai voltak. A Q068. kútgödörtől 0,5 m-re ásott, szabályos félkörívben feltárt apró cölöplyukak (Q067., Q071., Q072. és Q077.) a kúthoz tartozó sasfák nyomai lehettek. A kutak betöltéséből gazdag középkori leletanyag került elő: edénytöredékek, állatcsont, patics, vaspálca, vaskampó, terméskő, tojás és üveg. A Q083. kút betöltésének alsó rétegéből pedig egy törött peremű sárga korsó került elő. Gödrök és vermek A gödrök és a vermek között az elsődleges felhasználásuk alapján lehet különbséget tenni. Gödröknek azokat a szabálytalan alakú, változó mélységű objektumokat nevezzük, amelyeket eredetileg agyagnyerésre használtak, függetlenül második hasznosításuktól. A földbe vájt, gondosan elkészített, simára vágott falú, néha kitapasztott, esetleg kiégetett, gyakran letaposott vagy döngölt aljú objektumokat pedig veremnek nevezzük, ugyancsak függetlenül a későbbi felhasználásuktól.

1

5 1

2 VÁLY1 2003, 36. 1

3 Arányuk a feltárt településrésziét jellegétől, valamint a település életének hosszától is függ. 1

4 MÉRI 1963,275-277. b Ilyen méretű külső kemencék kerültek elő a középkori Kána falu területén is (TEREI 2010, 94-95.). 1

6 SOMOGYVÁRI 2003, 5-6. Az újkorig a szilárd, köves, vagy agyagos talajban a kutakat nem bélelték. Azokon a helyeken ahol a föld bélés nélkül beomlott sokszor nagyméretű gödröt ástak, vagy a kutat kivájt fatörzzsel, illetve egymásba csapolt deszkákkal bélelték (BARABÁSGILLYÉN 2004, 114.). 1

8 BÉRES 1987,25-26. 188