Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban
fiaskó is minden dirib darabjával, úgy hogy egy kis sarokban összerakva kis helyen, hogy az is a rendről beszélt. A Bati Jánosék tanyája ez. A régi kis vörös prés most is ott van a bejárattal jobbra, ahol 25 év előtt állott. Most is pirosra van festve, mint akkor, mikor a bikavért az ötös negyvennyolcas aeropág 1 0" fogyasztotta ebben a tanyában. A pincebejárat mellett most is ott van az a tiszta rendes kis konyha, amelynél a régi idők jó magyar asszonyai vetélkedve segítettek a háziasszonynak a sütés és főzésben, s amikor még a mi asszonyaink nem az egymás iránti irigykedés és mellőzés mérges nyilaival, hanem a tisztelet és a szív melegének érzelmeivel lődöztek egymás szívébe jóságot, szeretetet és jóindulatot. Egy szobácska is van a tanyában egy ablakkal, egy asztallal, egy ajtóval és sok székkel. Az a sok szék mindenkinek megmondja, hogy a gazda szívesen lát mindenkit, aki betér hozzá. Ebben a kis szobában magamban álltam, mikor a gazda lenn járt a pincében borért. Elszállt a lelkem azokra az időkre, amikor még az Ujfalussyak uralkodtak. Igen. az valóságos uralom volt. Az Ujfalussy Imre, a Schöner Imre, a Buday József s báró Wimmersperg Nándor. A Lippich István és körülöttük mi, a fiatalabb generáció, Oszoly, Borzsák, stb.iek. Eszembe jutottak azok az idők, mikor a követet csináló Ujfalussy Imre összehívta az ötös aeropágot, amelynek ő volt az elnöke, én meg a jegyzője, s a Schöner Imrének ebben a kis tanyájában tiszta bor és igaz hazafiság mellett megkandidáltuk a követet. És lett követ mindig, akit ez az Aeropág kandidált. Milyen más idők voltak azok?! A gazda feljött a pincéből. Nos itt vagyok, mondá, kóstold meg ezt az én fehér boromat, itt termett, magam szűrtem, nincs ebben se olasz, se glicerin, se vitriol, avagy fukszin. Megtöltötte a poharunkat, s kiürítettük a gazda és felesége egészségére. Aztán leültünk a tanya elé. Lassanként leszállt az est. Az ég alján az a nagy fekete vonal, ami a keselyüsi út végén nyúlik el, mind sötétebb lett, a Duna erdejére mind feketébben szállt rá az éj. A mezőkön és réteken pásztortüzek keltek, s mint megannyi apró csillag a földön, világítottak bele az alkonyba. A Bődy Károly nagy szőlőjének tetejéről leereszkedett az utolsó fuvaros kocsi, és az Ágoston Pista munkásainak jó éjt kiáltottak be a présház alatt elhaladó vincellérek. A Pista présházának ajtaja is bezárult, s a gazda, kezében a szarvasagancs botjával, szokott nyugalmával indult haza. Akkora megittunk két kis korsó bort, abból a zöldes színű tiszta fehérborból, amire a Bati János méltán büszke is lehet. Ebben a még mindig szűk borvilágban nem igen gyakran találkozunk olyan házigazdával, mint a Bati János. Ő a 1 egjobb borát adja a vendégeinek. Az est leszállt, feljött a teljes hold. s halvány fényt vetett a fojér oszlopaira. Egy ideig csendben ültünk, mikor a gazda egyszerre csak felkel, és egy lelkes tósztot mond, abból az időből, mikor a Szekszárd Vidékét csináltuk 21 év előtt. Huszonegy évvel ezelőtt éppen az ő lakásában jöttünk össze vagy 10-12-en. A Bati János vetette fel az ideát, kellene egy új lapot csinálni. Másnapra kilettünk kiáltva, mint összeesküvők. S jött a Tolnamegyei Közlönyben egy rettenetes tárcacikk, meg a hírek közt egy másik kis közlemény, amelyben az volt mondva, hogy, mihelyt az új lap létrejön, a Tolnamegyei Közlöny nyomban megszűnik, mert mivelünk nem fognak felvenni egy dicstelen harcot. És lám, erre a haragra nem volt szükség. Azóta eltelt 21 év, s áll a Közlöny is, meg áll a Szekszárd Vidéke, az új lap is, sőt már harmadik is áll azóta. Édesen gondoltunk vissza azokra az időkre, amikor még tudott a fiatalság ilyen dolgokon is lelkesedni, és nem csak egy kék vagy sárga strimpflin'" 1, vagy egy száraz időben is felgyűrt szürke nadrágon. Ott voltak az összesküvésnél a Trajber Vince, a dr. Braun Bernát, a polgári iskola tanárai, a Kenézy Csatár, a Bati János s még sokan. Először szerkesztőt kellet választani. Engem toltak bele ebbe a kényelmes állásba. Talán, ha akkor meg nem választanak, kevesebb sárga strimpfli nézne rám most sárga gyűlölettel. De hát ennek így kellett lennie, mondotta Bati, és lement a pincébe, s hozott fel a kis korsóban még egy kis sillert. 10 0 Aeropág: Athén egykori legfőbb törvényszékének helye, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik az Agóra területére. 10 1 Strimpfli: harisnya 563
