Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Nos ezt is meg kell kóstolnod, mondá, ez is az én termésem, azt hiszem kevés ilyen bort fogsz találni ma Szekszárdon. Megtöltötte a poharakat, s mi a régi barátság szent tüzének érzetével, s az őszinte megbecsülés igaz gondolatával ittuk ezt a valódi nektárt. A hold is mosolyogva nézett ránk, talán az is meglátta a szívünkben azt a hamisítatlan tiszta jelleget, amit nem tudott kettőnk lelkéből egy negyedszázad viharja is kitörölni. Most is úgy éreztük magunkat, mint akkor, amikor az ifjúság reményeivel szőttük a jövő ábrándjait, most sem égett ki bennünk az a törekvés, hogy tudunk ideákért is lelkesedni, nem pedig tűrni a szolgaságot, de fehér kenyeret enni. Tudtunk ma is inkább szegények, de őszinték és igazak lenni. A nap egészen lement, a hold teljes fényében ragyogott, s a pásztortüzek is elaludtak lassanként, amikor haza indultunk. Egy szebb múltnak emlékei gyönyört adtak a szívünkbe az édes, a szebb idők emlékezésén. Vajon megtisztul-e társadalmunknak a mai megfertőzött levegője újra, és lesz-e még egyszer olyan, mint volt 25 év előtt, amikor a Schöner Imre tanyáján követet választottak, és a Bati János házánál lapot alapítottak?? Lehet... Az üldözés szüli az erény uralmát, a gazok elnyomása teremti az igaz diadalát, s az önkény erőszakossága emeli fel a népjogokat. Ti nagyok és hatalmasok, ezt meg nem változtatjátok, de a nép meg fog változtatni titeket.... visszatérnek a szép idők, s az ifjúság fog tudni ismét - küzdeni ideákért. (Szekszárd Vidéke, 1901. április 13. 1-2.) 2., 1893. január 7. Ujfalussy - Péchy Az idők jele-e, vagy másnak tulajdonítandó-e, hogy a legutóbbi törvényhatósági bizottsági tagok választása alkalmával éppen Ujfalussy Imre és Péchy

10

2 egyszerre maradtak ki a törvényhatósági bizottságok tagok sorából. Mindenesetre feltűnő jelenség, akár szándékosan, akár véletlenségből maradtak ki. Sem az előbbi, sem az utóbbi szempontból nem helyes, hogy kimaradtak. Ujfalussy Imre egyike a legrégibb törvényhatósági bizottsági tagnak, az ő szereplése a megyénél visszanyúlik egész az 1848-iki évig. S mikor toll helyett fegyvert fogott, s vérbe mártott karddal írta meg a magyar nép az ő szabadságharcának történetét, ebből a történetből a tettek terén Ujfaslussy Imre is bőven kivette részét. Aztán ott küzdött a kibékülés után a közpályán, vezére lett a függetlenségi pártnak, s elnevezték a „követet csináló Ujfalussynak". Lelke volt a pártnak, ő valóban az volt, mert a legizgatottabb hangulat s forrongó viszonyok közt mindig megőrizte lelke nyugalmát, s azzal nem egyszer rendkívüli sikereket szerzett pártjának. Állandó tagja volt a törvényhatóságnak, s ma nem - Szekszárd elejtette. Választott helyette bölcsebbet - okosabbat a polgárság köréből. Föglein János

1

0' bizonyára előbb megmenti az ezredéves vármegyét a bukástól. Minek is a régiekből. A múlt érdemei - legyenek a múlté! A régi gárdából elmentek mind. Br. Wimmersperg, Schöner Imre, Lippich István, Benczelits Ignác, stb-ek elmentek, a vezér maradt meg csak az öregekből. Ha mind elment, minek ő is. Más emberek, más viszonyok, s Ujfalussy Imre pártvezér ma nem tagja a törvényhatósági bizottságnak. Megírjuk e tényt - mert meg vagyunk győződve, hogy Tolna megyében Ujfalussy Imre iránt sokkal több lelkesedéssel viseltetnek, minthogy ez az öreg hiba - mi Szekszárdon megesett - künn a megyében reparálható nem lenne. (Szekszárd Vidéke, 1893. január 7. 3.) 111

2 Péchy József: ezidőben Tolna község nagyformátumú plébánosa, prépost. 10

3 Föglein János: földműves, 1893-1907. között a szekszárdi választókerületből a megyebizottság tagja. CSEKŐ 2002b, 78. 564