Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Vidéke lapjain 1890 decemberében - nyílván reagálandó a kialakult új helyzetre, egy újabb helyi lap megjelenésére - Geiger újra kiemelte: „Kijelentjük egyszersmind, hogy eddigi álláspontunk, s irányelveinkhez híven, - melyek társadalmi téren is a legtisztább szabadelvűségen, mint a kor szelleme által teremtett biztos alapon nyugszanak - fogunk a jövőben is az általános közjó, de mindenek felett s különösen megyénk területén, minden irányú kulturális, üdvös törekvéseinknek megvalósítására, kikűzdésére közreműködni,"

4

4 Mint látható, a Szekszárd Vidéke felívelő szakasza valójában történetének első felére, az első évtizedre, gyakorlatilag az 1880-as évekre esik. Annyiban feltétlenül, hogy az újságot lapszámról lapszámra készítők legszélesebb körét akkor tudta maga mögött, ami a gyakorlati, napi életben is jelentős támogató erőt jelentetett. A szóban forgó Geiger-tárcában (FÜGGELÉK 1.) is kerültek már nevek említésre, de hadd szemezgessünk abból a névsorból is, amely az 1880 karácsonyi, beköszöntő írásban olvasható.

4

5 Ezek szerint, már a kezdetre sikerült munkatársként megnyerni az országos irodalom részéről invitált Pósa Lajos, Szatmáry Károly regényíró és a Hasznos Mulattató szerkesztője, Dolinay Gyula mellett a város tekintélyes értelmiségi köreiből egy fiatalabb korosztályt, mint pl. dr. Beöthy Károly és dr. Braun Bernát ügyvédeket, dr. Gajásy Lajos orvost, Krammer János polgári iskolai igazgatót. Mindehhez társult még - a rokoni szálakon keresztül - Schöner Imre, valamint Séner (Székely) Ferenc, s a vidéki levelezők. Természetesen még teljesebb metszetet az a sokkal hosszabb lajstrom ad, amely a lapban írásaikkal megjelenők neveit tartalmazza.

4'' Mindaz, hogy a jól menedzselt és igen korszerűen szerkesztett Tolnavármegye 1890. évvégi indulásával egy életerős - s a „felosztható torta", azaz a potenciális olvasóközönség tekintetében inkább Geiger lapjára, mint Boda függetlenségi irányultságú Közlönyért veszélyes - konkurencia jelent meg, Geigert újabb erőfeszítésekre ösztönözte. De az erőfeszítéseknél rendre több, ami ilyen szorult helyzetekben Geigerből előtör. Több ez ötletnél, kockázatos előremenekülés, vagy még annál is több: vízió. Most is ez figyelhető meg! A Tolnavármegye megjelenésének első következményeként, az új lap nyomdai munkáit végző Ujfalussy-nyomdából (Széchenyi u.) a megyeszékhelytől harminc km-re eső Paksra, az ottani Rosenbaumféle nyomdába viszi át - kérdés, kényszerből-e - a Szekszárd Vidéke nyomtatását.

4 Ezzel egy időben Pakson Geiger egy helyettes szerkesztőséget is létrehoz, amely szándéka szerint nem csak a helyi és a környékbeli hírekkel látja el a Szekszárd Vidékét, hanem egy különálló helyi filiát, a Paks és Vidéke c. újságot is előállítja. E helyettes szerkesztőség vezetője dr. Hódossy Géza volt.

4

s Ha esetleg elfelejtettük volna, mindezen fejlesztésre, terjeszkedésre Geiger akkoriban kerített sort, amikor 1889. évi válása komoly vagyoni változásokat okozott életében. A válást követően a Pándzsó (ma: Kossuth) utca elejében - tehát igen közel a Sédpatak utcai régi házhoz - vásárol házat, elhagyott nejének, illetve leányai számára. De mivel nem sokkal később - mint írtuk -, 1890 áprilisában Geiger a Sédpatak utcai házat is eladni kényszerül, a „kis mellékutcában lévő intim házacska" -t volt feleségének ugyancsak el kell hagynia. Mint leánya, Dienes Valéria fogalmaz visszaemlékezéseiben: „Aztán egyszerre kiderült, hogy el kellett hagynunk, azt is apánk anyagi bajai miatt: ő költözik oda új feleségével. " .

4 ) Amint látjuk, égető problémák, bizonytalan anyagipénzügyi helyzet, de Geiger állja, vagy állni véli az erősbödő konkurenciát, s terjeszkedni igyekszik! Bár igen mérsékelt példányszámú lapokról beszélünk, az előbbiek is szemléltetik, hogy igen komoly küzdelem folyt a helyi lapok közt a talpon maradásáért. De a financiális problémák mellett ott voltak az eltérő pártelkötelezettségekből adódó összeütközések, s ha ez nem lenne elég, mindezeket még elmélyíthette a lapszerkesztők közti antipátia. E személyes ellenszenv, mely gyökeresen eltérő habitusukból adódhatott, Geiger Gyula és Boda Vilmos között igen korán kialakult. Említhetjük példaként, hogy egymás mellett működő kisvárosi lapok esetében szinte mindennaposnak számító kis bosszúságok, miszerint egy-egy cikk tartalmát az érintettek a konkurens lapban támadták meg, Geiger és Boda esetében a szokásosnál jóval jobban terhelték meg személyes viszonyukat. De ennél persze súlyosabbak voltak a közvetlenül egymásnak adott bántások, szurka-piszkák. Az utóbbira hadd említsük példaként a következő esetet: 1889 4

4 Szekszárd Vidéke 1890. december 25. 1. 4

3 A lap beköszönő, első vezércikke csorbítatlanul újraközölve: Szekszárd Vidéke 1900. január 13. 2-3. 4

6 Szekszárd Vidéke 1891. január 8. 2. 4 Szekszárd Vidéke 1891. január 22. 2.; Ennek megfelelően a kiadóhivatalnak is költöznie kellett, az a Széchenyi utca 172-ből a Szarka utca 1290. szám alá került 4

X Szekszárd Vidéke 1891. január 8. 1-2, január 22. 1-2. 4

9 SZABÓ 2001.40. 548