Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

novemberében egy nádtetejü fészer leégése kapcsán Geiger a Szekszárd Vidéké ben kifogásolta, hogy a tűzoltóság - melynek parancsnoka Boda Vilmos volt - túl későn, egy egész házsor leégését veszélyeztetve érkezett csak ki a helyszínre. A lap ezen állítását Boda visszautasította, válaszában egy oldalcsapást is elhelyezve Geiger Gyulán: „(...) visszautasítom azon ferde állítását nevezett lapnak, hogy a tűzoltóság miatt végigéghetett volna egy egész házsor, mert ennek ellenkezőjéről meggyőződhetett maga a fenti lapnak t. szerkesztője is, ki a tűznél gyönyörködés végett szintén jelen volt." 3. kép: Szekszárd Vidéke szerkesztőségének (is) 1891-től helyet adó Pándzsó utcai ház (jelenleg: Kossuth u. 5.) ma. (A szerző felvétele, 2009.) A két szerkesztő közti első komolyabb összecsapására azonban csak 1892 januárjában, az országgyűlési képviselőválasztás keretében került sor, amikor pedig már jó évtizede tartott ellenséges, rossz viszonyuké" E hosszú ellenségeskedésnek voltak ugyan jelentősebb összeütközései, de sajtóvonalon vélhetően Geiger számára az egyik legnagyobb pofon, helyettes szerkesztőjének, Schneider Jánosnak a Tolnamegyei Közlönyhöz történt, 1897. október eleji váratlan távozása lehetett.

M A helyi sajtótörténetbe igazából a két világháború közötti Tolnamegyei Újság szerkesztőjeként nevét beíró Schneideren kívül a hosszú évek során még két jelentős, a helyi sajtó életében meghatározó szerepet játszó helyettese volt Geigernek: Kenézy Csatár és Székely (Séner) Ferenc." A valódi literátori hajlamokkal és ambíciókkal megáldott Kenézy igen hamar az országos rivaldafény irányába igazította vándorbotját, de a helyi kötődésű, a már a Szekszárd Vidéke alapításánál is munkatársként tevékenykedő Székely Ferenc nem csak Geiger mellett volt kitartóbb, hanem a város mellett is. Schneiderhez hasonlóan azonban, a történeti tárgyú publikációval, a főlevéltárnoki munkaköréből következő búvárlataival a helytörténet terén is fontos szerepet játszó Székely szintén egy másik lapnál ért csúcsra: 1895-1904 között a Tolnavármegyének volt a segédszerkesztője dr. Leopold Kornél mellett.

5

3 5

0 Az 1897. évi összecsapásaik, a kaszinói vizsgálatok idején Boda Vilmos már akkor úgy nyilatkozott, hogy immár húsz éve viseltetnek ellenséges érzelemmel egymás iránt. Szekszárd Vidéke 1897. október 30. 2, november 6. 2. M Tolnamegyei Közlöny 1897. október 10. 4. 5

2 Séner Ferenc 1889 májusában magyarosított Székely-re. Szekszárd Vidéke 1889. május 23. melléklet I.: Séner Sándor, a Szekszárd Vidéke kiadóhivatalának vezetője szintén névmagyarosított. Várkonyi-ra. Utóbbi édesapja volt Séner János, 1852-től harminchárom éven keresztül a Szekszárdi Takarékpénztár pénztárosa, aki nevéhez a szekszárdi dalárda megalakítása fűződik, s aki hosszú évtizedeken keresztül volt meghatározó alakja, kovásza a helyi zenei életnek. Tehetségére a városban többször vendégeskedő Liszt Ferenc is felfigyelt. Séner és Liszt Ferenc kapcsolatát eleveníti fel, értelmezi ál Baka István prózai műve, a Szekszárdi mise. M FÜLÖP 1980, 99.; Székely Ferenc 1897-1904 között töltötte be a vármegye főlevéltárnoki tisztét, de már ezt megelőzőn számtalan történeti tárgyú dolgozatot írt. amelyeket például 1889-ben különgyűjtve is megjelentetett: Történeti vázlatok, 1889. Tolnamegyei Közlöny 1889. szeptember 8. 4., DOBOS 1999, 142. 549