Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai
Második érvként, azt kell megemlítenünk, hogy a Riccardus jelentésben szereplő Bundáz település azonosítása Penzával, - mellyel „jobb parti tábor" érvel -, azért nem tartható, mivel Penzát a XVII. században alapították. 6 8 Perényi János szerint, - mivel a Riccardus jelentésben, nincs arról szó, hogy Julianus átkelt volna a Volgán ezért -, a barát a folyótól jobbra elterülő vidéken találkozhatott a magyarokkal. Ez ellen, harmadik érvként azt lehet felhozni, hogy a jelentés egyetlen folyót sem megemlít meg, pedig lehetetlen, hogy a hosszú úton, ne keltek volna át akár több folyón is. 6 9 Valószínű, hogy Julianus a Volgától keletre lévő ősi szállásterületeken hátramaradt magyarokkal találkozott, tehát Magna Hungaria, a mai Baskíriában illetve attól kisé nyugatra elterülő vidéken volt, a volgai bolgárok fővárosának, Bulgár (Bulgary) magasságában. 7 0 A Julianus barát útjáról szóló jelentés, az egyik legerősebb, de nem egyedülálló bizonyítéka Magna Hungária, Baskíriával való azonosításának. E mellett még két muszlim forrást, forráscsoportot említhetünk: Az egyik a Gayhânï-hagyomâny. Al-Gayhânï munkája eredetiben nem maradt fent, de másolói révén, megőrződött az utókor számára. Egyik hagyományőrző, Ibn Rusta, az alábbiakról számol be: „A besenyők országa és a bulgárok közé tartozó '.sk.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első határ." 1 1 A forrás a Kelet-európai, 870-880 körüli állapotokat tükrözi. Ezek szerint a volgai bolgárok egyik törzse '.sk.l-ek 7 , az ekkor még a Volga és az Ural között élő besenyők szomszédosak a magyarokkal. Az érintkezés helyszíne a Volga középső folyásának vidékén lehet, annak is az Urál felé eső részén, azaz Baskíriában, ahol Julianus találkozott a magyarokkal.' 3 Másik muszlim forrás a baskíriai magyarságról, Al-BalhT (850-934) muszlim geográfus munkája, mely Ibn Hauqal és al-Istahrï révén maradt fent. Ebben a következő fontos információk találhatóak: „A basgirt [magyarok] fajtája kétféle: az egyik guzzíja [oguzok] után Bulgár háta mögött lakik; összámuk állítólag vagy kétezer férfi; ezek megközelíthetetlen erdőkbe veszik be magukat s így nem bír velük senki, egyébként bulgár fennhatóság alatt élnek. A basgirt másik fajtája a baganäk-kal (a besenyőkkel) határos. Ezek s a baganäk törökök és a rüm-mal [Bizánccal] határosak." 1 4 Az oguzok a X. század elején a Volga és az Ural közötti területen éltek, " azaz Baskíriától délre. A volgai bolgárok („bulgár") fennhatósága alatt éltek Julianus magyarjai is, ugyanúgy, mint a basgirt-ok. Ami pedig kétségtelenné teszi, hogy a basgirt-ok alatt magyarokat kell érteni, az idézett forrás, második része. A „basgirt másik fajtája", mivel a besenyőkkel együtt Bizánccal határosak, csak a Kárpát-medencei magyarság lehet. 6 8 CZEGLÉDY 1943a, 302-305. 6 9 PERÉNYI 1959,497-499; vö. FODOR 1975, 161. 7 0 FODOR 1975, 161. Zimonyi I. szerint Bolgary azonos a muszlim forrásokban szereplő Bulgär-ral, de hozzá teszi azt is, hogy a XIII. században már Biljarsk (Velikij Gorod) volt a főváros (1. ZIMONYI 2005, 362-264.). Fodor I. szerint három város jöhet számításba, Bulgár, Biljar és Szuvar, ahol Julianus találkozhatott a magyar nővel, aki útba igazította., de feltehetőleg Bulgárról lehet szó, mivel egyetlen város sem tud kiállítani 50 000 harcost - melyről Riccardus jelentésében szó esik - hanem valószínűleg félreértették a magyar barát beszámolóját és összekeverték az ország nevét a városéval (FODOR - DIÓSZEGI - LEGEZA 1996, 42). 7 1 ZIMONYI 2005, 35. Kristó Gy. szerint a '.sk.l törzsnév alatt székelyeket kell érteni 1. KRISTÓ 2002, 22-23. Az „első határ" kifejezést kétféleképpen értelmezik. A kutatók egyik része, Levédiánál, Etelköznél korábbi „Első" szállásterületként, (1. Pauler 1900, 243; Németh 1930, 301-303.), míg másik részük, földrajzi fogalomként, - szélső határként, legkeletibb határként - értelmezi a szövegrészt 1. KRISTÓ 1980, 55; TÓTH 1998, 25; ZIMONYI 2005, 64-65. 7 4 Al-Istahrï: KMOSKÓ 1/2 31; Kisebb stilisztikai eltérésekkel Ibn Hauqal is ugyan erről számol be: KMOSKÓ 1/2 79-80. A baskírokról az alábbi források szerepeknek: GardTzT lakóhelyüket a kazárok és a kimekek közé helyezte (HKÍF 25-26). Szalläm tolmács (IX század) útleírásának IdrTsï (1154t) féle változatában basgirt néven szerepelnek (KMOSKÓ 1/1, 126-127). Ibn Fadlân 922-ben megtett útjának beszámolójában a besenyők és a volgai bolgárok között élő bősgird-ról tesz említést (TOG AN 1939, 34). Al-Mas'üdT (956t) a 934-es kalandozás során használja a magyarokra a baggird nevet (KMOSKÓ 1/2, 182-183; MEH. 101). KásgarT-nál (1070 k.) a basyirt nép a Volgától keletre él a XI. században (LIGETI 1986, 377). Abü-Hämid al Garnätl (XII. század) arról tesz említést, hogy Unkuríyaban (Magyar Királyságban) bdsgirdok élnek (BOLSAKOV - MONGAJT 1985, 56). Piano Carpini(1252t), Benedictus Polonus (XII. század) és Rubruk (szül. 1215), Magna Hungáriát Baskíriával (Bascart, Bascardos, Pascatur) azonosították (GYÖRFFY 1965, 77; 110; 127). Ez a magyar krónikairodalomban is megjelent Bascardia néven, mint Szkítia egyik tartománya (BOLLÓK 2004, 11). A mongolok titkos történetében (1228 k.) a baskír nép négy helyen is szerepel badzsigit alakban, az 1207-es, 1223-as és az 1236-1242 hadjáratoknál (MTT, 109, 126, 130, 132; LIGETI 2003, 19, 22). Azt hogy a keleti vagy a Kárpát-medencei magyarokra vonatkoznak, azt eldönteni nem lehet. GuwaynT (1226-1283) a magyarokra szintén a basyird elnevezést használta (LIPTAI 2003, 32). 7 5 VÁSÁRY 2003, 153. 251
