Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban

Ha a főbb társadalmi folyamatoktól továbblépve, a megyeszékhely századvégi társadalmi elitjének követve Geiger Gyula perspektíváját - továbbra is a kaszinóban sűrűsödő mozgásaira fordítjuk figyelmünket, akkor a következő két kérdéskörre kell összpontosítanunk. Egyrészt a kaszinón belül történő változásokra, méghozzá a Geiger Gyula által oly erőteljesen közvetített súlypontáttolódásra, mely során az ún. demokratáktól a dzsentriknek hívott vármegyei birtokos, hivatalnok réteghez kerül át az egyesület vezetése. Másrészt azokra a folyamatokra, melyek a kaszinónak a szekszárdi társadalmon belül játszott súlyát, tradicionálisnak mondható szerepét érintik. Értve ezalatt, hogy az 1890-es években számos, komoly, rétegjelleggel bíró - bár köztük egy-kettő erőteljes felekezeti jellemzőkkel rendelkezett - társadalmi egyesület jelenik és erősödik meg: így a kereskedelmi kaszinó, a tisztviselői kör, a római katolikus olvasókör, illetve a kispolgárosodó iparosság által alapított I-ső magyar asztaltársaság. Bár a kaszinó vezető szerepét és súlyát nem kérdőjelezték meg, de azért intenzív jelenlétükkel mindenképpen változatosabbá tették a helyi társadalmi életet, egyúttal számos kaszinói tag számára újabb s újabb egyesületbeli jelenlét lehetőségét nyitva meg. A kaszinón belül változásokra térve, annak fő vonulata Geiger interpretálása szerint à „dzsentri párt" „demokraták"-on történt feliilkerekedésében csúcsosodott ki. Geiger Gyula éveken keresztül, több vezércikkében hosszan taglalta a kaszinó tagságának ez irányú mozgásait, méghozzá olyan alaposan

7

1, hogy a szóban forgó folyamat íve szépen rajzolódik ki az 1897 és 1900 dereka közt született írásaiban. (A szekszárdi társadalom, FÜGGELÉK 4.; A szekszárdi kaszinó, FÜGGELÉK 6.; Simontsits Elemér a kaszinó elnöke, FÜGGELÉK 7.; A megvert alispán, FÜGGELÉK 8.) 6. kép Simontsits Elemér. (BODNÁR 1942, 107.) Tény, hogy az 1900. január 14-én elnökké választott'

2 Simontsits Elemér vármegye főjegyzője személyében először került a szekszárdi kaszinó élére vármegyei középbirtokosság képviselője. Ugyanis egészen addig a kaszinót a helyi „intelligencia" valamely tagja vezette. Általában jogvégzett személyek, bírók, ügyvédek, esetleg vármegyei tisztségviselők, s habár volt köztük polgári származású, döntő részük nemesi, jobbára kisnemesi származású volt. 1 De mindegyikükre, - így a Simontsits Elemért megelőzően, 7

1 Utólagosan tekintve oly koncepciózusnak tűnő módon. /

2 BODNÁR 1942, 114-115., Geiger lapja, a Szekszárd Vidéke a választás eredményéről az 1900 január 20-ai lapszám vezércikkben számolt be (A dzsenty generális címmel). Mint látható, a Függelékben is közölt Simontsits Elemér a kaszinó elnöke című írása, mely január 13-án jelent meg, így megelőlegezte Simontsits elnökké választását. A kaszinó elnökei az 1841. évi alakulása óta a következők voltak: br. Augusz Antal, Haidekker Károly, Halász József, Albanich György, dr. Kramolin Emil. Kelemen József, Elmann Miklós, Boda Vilmos, Papp Lajos, Totth Ödön és Fördős Vilmos. BODNÁR 555