Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Csekő Ernő: A helyi politikai és társadalmi elit a századvégen Geiger Gyula szekszárdi ügyvéd és lapszerkesztő korabeli írásaiban
1889-1899 közt elnöklő Fördős Vilmos vármegyei tiszti ügyészre is - elmondható, hogy szerves részét képezték a város társadalmának: Szekszárdon éltek, háztartásukat itt vitték, s ingatlanvagyonuk jelentős része, ha nem egésze, itt volt található. Simontsits Elemérre ez már nem volt jellemző. A körülötte szerveződő vármegyei „klikk", a dzsentrik kapcsán Geiger, többek közt elzárkózást, távolságtartást, s bizonyos fegyelmezettségbe öltött emelkedettséget diagnosztizált 4:"Az egyiket elnevezték dzsentriknek, ezek zárkózottabb életet élnek, magas és alacsony állásúak, de tekintélyt tartók, gondosabban fésülködnek, kifogástalanul öltözködnek, és némelyek szerint disztingváltabban étkeznek, laknak és társalognak." (FÜGGELÉK 6.) Ezzel szemben az oly sokáig a kaszinó jellegadó csoportját adó demokraták jóval közvetlenebbek, nyitottabbak: „Ezek közlékenyebbek és szívélyesebbek, jobban hajolnak általában a nagy társadalom felé, s kezet fognak az egyszerű polgárral is, sőt a kaszinó fényes termei mellett egy-egy estét a hegyekben is elkvaterkáznak, s nem jut eszükbe, hogy egy, a kávéházban éjfél után eltöltött óra, társadalmi állásúknak, nagy hivataluknak talán ártalmára is lehetne." (FÜGGELÉK 6.) Geiger Gyula egy korábbi cikkében (A szekszárdi társadalom, FÜGGELÉK 4.) a demokraták időszakáról szinte idealizált képet rajzol: ,A műveltség bizonyos foka - ad az egyénnek itt - egyenjogúságot. A születés a diploma - a vagyon és az ősöktől való származás nálunk a lomtárban hevernek, s nem adnak különbséget az egymás különleges megbecsülésére." - majd folytatja: „Az állás és tehetség - a tisztelet különböző fokozatainak alapja nálunk is, mint mindenhol; de ahol a társadalmi élet nyilvánul meg, ott csak a több vagy kevesebb intellektuális jelleg teremt különbségeket." Mint írja, ez a demokratikus „közszellem" annak volt köszönhető, hogy nem volt aki vezesse a helyi társadalmat. Hiszen - s itt leltárt készít - nem volt „bárónkgrófunk", „nagy, ős nemes földbirtokos osztályunk", illetve a „gentry világ nálunk soha ki nem fejlődhetett", így a kevés nemesből, a német bevándorlókból, módosabb iparosokból, s kevés intelligenciából állt össze a kaszinó tagsága, „s így aztán nem igen törődtek velünk, magunkra maradtunk, s vezettük magunk magunkat." - vonja le a végső konzekvenciát. Olyannyira, hogy - mint egy másik írásában megemlíti -, mikor Simontsits Elemér édesapja Simontsits Béla alispán kapcsán felmerült az elnöki tisztség, ezt a törekvést igen gyorsan sikerült leszerelni (FÜGGELÉK 7). Geiger ugyan a megváltozott viszonyokat, a személyi összetétel átalakulását is emlegette az okok között, de a helyi értelmiségi, hivatalnoki réteg - általunk korábban már tárgyalt - átalakulását, az állami tisztviselők elsöprő többségbe kerülését tételesen nem említette meg. „Korunk szelleme, megváltozott szokásaink, a rohamos kapaszkodás, mértéktelen s erőnkön túli költekezéseink átgyúrták az újabb generációt, s a szekszárdi kaszinó, ha egyenként meglatolgatja az ő alkotó elemeit, egy olyan konglomerátumát fogja önmagában megtalálni a nem együvé tartozó faktoroknak, amelyekkel sima, nyugodt egyleti élet úgy szólván elképzelhetetlen." - írta A szekszárdi kaszinó című írásában (FÜGGELÉK 6.). A kaszinó életében a váltást végül is - a megyeszékhely társadalmi életében kevéssé részt vevő gr. Széchényi Sándor főispán, illetve Dőry Pál alispán helyett - a fiatal és energikus, már az újabb szabadelvű párti politikusi nemzedékhez tartozó, így például a szociológiai gondolkodás iránt fogékony Simontsits Elemér viszi végre. A neves szekszárdi, nem mellesleg zsidó származású ifj. Leopold Lajossal pár év múlva már a vidék egyik első szociológiatárgyú könyvtárát állítják fel 1905-ben. 7 3 Azonban nemcsak a kaszinón belüli mozgások tükröztek mélyebb társadalmi változásokat, hanem a kaszinó körüli játszódó események, konfliktusok is, mint amikről például a Geiger Gyula két, a Függelékben közölt írása beszámol. Ezek közül az egyik, a római katolikus olvasókörrel kapcsolatos vitával, míg a másik, három zsidó származású személy felvételi kérelmének elutasításával foglalkozik. Jelezve ezen keresztül, hogy az 1870-es évektől újabb társadalmi rétegek - a gazdaparaszti, illetve a helyi zsidó kereskedő, vállalkozó réteg - erősödtek meg, illetve haladtak előre a maguk polgárosodásának útján, s hozták létre a saját, szilárd alapokon álló társas egyesületeiket. A Szekszárd Vidéke legutolsó cikkeinek egyikében, A zsidók a szekszárdi kaszinóban (FÜGGELÉK 12.) Geiger Gyula, a város három elismert zsidó polgára felvételi kérelme elutasításának okait, s főképp a döntés mögött feltételezett üzenetet feszegeti. 1942, 106. 4 A vármegyei elitrétegeknek, a város vezetőrétegétől történő elkülönülési törekvései más városok esetében is megfigyelhetők voltak. Példa erre Gyula. vö. ERDÉSZ 2004, 18. 7 5 Erről: CSEKŐ 2007, 468-469. 556
