Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

Oltvay Ferenc háziipari felügyelő az előadottakhoz hozzáfűzte, hogy Tolna Vármegye Közjóléti Szövetkezete azoknak is biztosítson nyersanyagot, akik a „Sárközi Boltnak" nem dolgoznak. A nyersanyag beszerzéséhez kilátásba helyezte az iparügyi miniszter legmesszemenőbb támogatását. Nagy Lászlóné megjegyzi, hogy Őcsényben ötven asszony foglakozik hímzéssel. A hozzászólások eredményeként egyhangúlag elhatározták az intéző bizottság felállítását, melynek elnökévé dr. Csalog Józsefet választották meg. Tagok lettek: Latabár Károly (Budapest,), Arany Dénesné (Decs), Nagy Lászlóné (Őcsény), Mészöly Győzőné (Alsónyék), Szép Józsefné (Decs), Bogár Andrásné (Decs), Fülöp Istvánné (Őcsény) és Dorkó Éva (Őcsény). Latabár Károly, a Magyar Háziipari Központ főtitkára bejelentette végül, hogy a Központ a sárközi rajzmintákra nézve pályázat meghirdetéséről és a jutalomdíjakról gondoskodni fog. Döntöttek arról is, hogy a Sárköz. Tolna Megyei Népművészeti Egyesület március 7-én, illetve március 16-án a megyeháza kistermében megtartja évi rendes közgyűlését, melyen kimondják az Egyesület feloszlatását, melyet a következő okokkal magyaráztak: az egyesület tőke nélkül eredményes és nagyobb munkát végezni nem tud, és ha beleolvad a Közjóléti Szövetkezetbe, melynek van tőkéje, ezek az akadályok megszűnnek és a népművészet terén eddig kifejtett eredményes munka folytatódhat. 1942. márc. 16-iki közgyűlésen először értékelték az elmúlt év munkáját. Wallacher György titkár beszámolóját

3"' a múltra való rövid A beszámoló kéziratos szövegét mellékelték a közgyűlési jegyzőkönyvhöz: „Ma, amikor a Sárköz. Tolnavármegyei Népművészeti Egyesülete megszűnik, illetve az eszme, a munka, az akció harmadik alakulatát veszi fel és beolvad Tolnavármegyei Közjóléti Szövetkezetbe. Engedjék meg, hogy pár szóval visszatekintsek a múltra és annak eredményeire és pár gondolatot fűzzek jövőhöz. Ennek az egyesületnek, illetve eszmének apja és minden társadalmi közönyön, mosolyon át kitartó és kiharcoló apostola dr. Pilisy Elemér volt. 1931 őszén jött - olyankor, amikor a sárközi népművészet már halott volt, amikor a Sárközben már nem hímzett senki, csak a kiszámíthatatlan isteni gondoskodás folytán egy beteg asszony, aki nem tudott földműves nehéz munkát végezni: aki csodálatos, lehellet finom szépséggel hímezte a mult sárközi asszonyainak megálmodott mintáit: Császárné Szél Judit. Emlékszem. 1931 egy őszi este, amikor a bátyámmal sétáltam, hozzánk csatlakozott dr. Pilisy Elemér és előadta, hogy mentsük meg a sárközi népművészetet és tartsunk tanfolyamot. En is kimosolyogtam, azt mondtam: városi, tanult ember nem nyúlhat bele a nép művészetébe úgy, hogy el ne rontsa. De dr. Pilisy nem engedett. Áradt belőle a tűz és lelkesedés és elindultunk négyen egy tanfolyamot tartani. Még nem tudtunk semmit, semmi más célt még nem láttunk, mit megmenteni egy hamvába füllt gyönyörű népművészetet. Eközben dr. Pilisy agitált és megnyert az eszmének sok igazi, önzetlen magyar embert úgy hogy mikor a tanfolyam megkezdődött: termünk volt, közönségünk volt és egy lélekemelő ünnepély volt, ahol nem csak szórakéták röppentek a magasban, hanem egy kis csoport munkába fogott, dolgozni kezdett, megmentem egy nagy magyar értéket. Emlékezem, hetekig törtem a fejem, hogy miről fogok előadást tartani és amikor beléptem a terembe az első órán, még akkor sem tudtam: mert a művészet a népiéleknek olyan finom kivirágzása, amelyen a város csak rontani tud. Es ha az egyszerű iskolateremben vágódott az agyamba, de ma is vallom az egyetlen lehetséges és igaz út: mi nem tehetünk már csak visszaadjuk a nép mai lányainak azt a kincset, amit eltemettek a nagyanyákkal : szó nélkül felrajzoltam a táblára a régi, eredeti sárközi főkötő mintáit s amit elrontott az én városi cultúrált kezem, azt vissza primitivizálták a padokban szorgalmatos rajzoló sárközi asszonyok és lányok. Es a végén a füzetükben ha jól emlékszem - 50 eredeti sárközi főkötő minta volt: a legegyszerűbbtől a leggazdagabbakig. Egy gyűjtemény, amiből az alkotó, újra feléledt népi lélek tovább tudta szőni álmait. így kezdődött. De rögtön felmerült a másik nagy probléma: hogy ehhöz a kis magból kikelt palánta el ne száradjon, hanem felnőjön és termőfa legyen: gondoskodni kellett a foglalkoztatásról és a hímzések elhelyezéséről. Es itt dr. Pilisy nem ismert akadályt: időt, idegeket, pénzt mindent beleölt, csakhogy nagy szerelmét, a sárközi népművészetet megmentse. Segítőtársakat szerzett, tanfolyamokat szervezett, kiállításokra vitte a munkákat, társadalmi egyesületeket vont be. Es a kis sarjból szép sudár növényke kezdett lenni. Ott az elején rögtön kiderült, hogy párhuzamosan nagy szociális munkát is végzünk: munkát adunk és ezen keresztül kenyeret. 1931-ben 191 P-t, 1932-ben 2077 P-t, 1933-ban 2681 P-t, 1934-ben 2801 P-t, 1935-ben 4632 P-t, 1936-ban 4346 P-t összesen hat év alatt 19730 P-t fizettünk ki munkadíjban. Ne a mai szemmel tessék ezeket az összegeket méltányolni. Mi ezeket az 1920-as évek elején fizettük ki. akkor amikor a búza ára 8-10 P-re zuhant és a napszám I P- I P 20 f volt! Tessék azt nézni, hogy mi akkor pl. 1935-ben kb. 4000 napszámot fizettünk ki, amely összeg csak kb. 2-3 községbe áramlott és olyan asszonyok, lányok keresték, akik otthon, a házi munka mellett szabad idejüket amely egyébként gazdasági haszon nélkül telt volna el tudták pénzzé, kenyérré váltani. Es akkor kiderül, hogy igenis, nagy szociális, gazdasági eredményt értünk el. Es mindezt semmiből: egy fillér nélkül indult altruista vállalkozás, amely egész 10 évi léte alatt összesen és részletekben 6678 P államsegélyt kapott és amelynek ma árukészletben fekvő jelentős vagyona van. Es nőtt és terebélyesedett a kis fa. Először magánházakban. Azután egy helyiséget kapott Tolnavármegye múzeumában, majd bérelni tud már egy helyiséget a Vörösmarthy utcában és a végén, már évek óta egy idegen forgalmi látványosságnak számító, eredeti bútorokkal berendezett boltunk van a Garay téren. Az administráció kezdetben pár levél volt, majd felnőtt, felsokasodott, könyvelést kellett levezetni, alkalmazni tudtunk és fizetni tudtunk kezdetben I, jelenleg évek óta már két tisztviselőnőt. És ez a növekedés, terebélyesedés vonta maga után hogy - amint az alapító jegyzőkönyvben olvasom — a „Sárközi Népművészet Munkásai" címmel vezetett akció átalakult egyesületté: Sárköz. Tolnamegyei Népművészeti Egyesületévé. Es ma ismét egy fordulóponton áll az eszme, az akció: megszűnik az egyesület forma és átalakul. És most, amikor bezárjuk a második életformát, engedjék meg. hogy mint az egyesület titkára, az egyesület nevében köszönetet mondjak mindenkinek, aki a mi nagy kettős célunkért: a magyar nép lelkéből kivirágzott népművészetért és a magyar nép kenyeréért önzetlenül dolgozott: mindenkinek, annak jobban, aki többet, aki sokat tett. de annak is, aki csak keveset és engedjék meg, hogy ne említsem senkinek sem a nevét, hisz a közért tett munka csak akkor szép és igazi, ha önzetlenül, akár névtelenül is tesszük azt, 530