Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
kompozíciói. Általában csodálatraméltó Miklósi képeinek árnyalatbősége, sokrétűsége és minden hatás kifejezésére alkalmas bensőségessége." Érdekesek és finomak, különös technikájúak a papíron készült olajképek, amelyeket utólag szoktak vászonra ragasztatni, mert úgy tartósabbak mint a vászonra festettek." 1 1934 decemberében ismét bemutatta képeit a Szekszárdi Kaszinó nyári pavilonjában. 16 8 Nem csak az újabb müvek kerültek kiállításra, hanem „bemutatja régóta őrzött és úgyszólván a saját gyönyörűségére rejtegetett értékeit is, amelyeket még a háború előtti boldog időkben festett a tenger mellett. Ezek között a képei között különösen meglepően bravúros a Nápoly melletti Capriról készült színpompás festménye, amelyben éppúgy, mint a tengerről festett többi munkájában nem győzzük eléggé csodálni az ötletes meglátást és a virtuóz beállítást. Nagyszerűek a népéletből vett hol humoros, hol komoly tárgyú zsáner képei, amelyeken bámulatos biztonsággal ragyogtatja oly értékes kvalitásait. Megkapóak szekszárdi és környékbeli városszéli képei, amelyek romantikus szépségei azt, bizonyítják, hogy az igazi művész a legegyszerűbb témákból is kincseket tud elővarázsolni. Széles skálájú az a játéka, amelyet a világításhatásokkal produkál. A verőfényes napsütéstől kezdve a budapesti milléniumi emlékmű homályba burkolt misztikus képéig szebbnélszebb dolgokat találunk ezek között is. Leglebilincselőbbek azonban lenyűgöző hatású arcképei. Nemcsak a szinte megszólalásig hű hasonlóság, nemcsak a legragyogóbb portétistákra emlékeztető karakter az, ami a Szekszárdon élő Miklósink portréit oly értékessé teszi, hogy évekkel ezelőtt néhány igen előkelő politikus is vele festette le magát." 16 9 Wallacher László is meglepetést okozott képeivel a látogatóknak. Jelentkezett kiállításokon a Nemzeti Szalonban {„Borús táj" stb) és jelentősek voltak színpadi díszletei is. Az akvarellben való jártassága azonban a szakemberek elismerését is kiérdemelte: „Szebbnél szebb apróságokkal állott most elő. Nem tudjuk, mit dicsérjünk, rajzbeli készégét, vagy színérzékét s a képtárgy megválasztása körül való ügyességét. Éles, biztos szemmel veszi ő észre a kis dolgokban is a jellemzőt, sokszor alig hisszük el, hogy a vízfestékbe mártott ecsetben is mily nagy lehet a színhatás s kifejező erő." Mindegyik munkája megkapó. A legszebbek mégis a következők: „Kálvária", „Nádasdi udvar", „Pincesor", „Cséplés", „Napsütés", „Siópart", „Reggeli napsütés", „Régi téglaégető", „Kora tavasz", „Borús táj", „Szekszárdi részlet", „Folyosó", „Rajzterem", „Házsorok", „Szurdik", „Erdő széle", „Fűzfa", „Éjszaka", „Oszi rózsa" stb. A közönség is értékeli a fiatal művész munkásságát, hisz már húsznál több festményt eladott. A város vezetése is elismerte Wallacher László művészetét, hiszen amikor a lengyelországi lublini magyar kiállítás szervezői megkeresték a polgármestert, annak érdekében, hogy a város színes címerét lekicsinyítve bocsássa rendelkezésükre, mert a kiállítási termeket magyar címerekkel kívánják díszíteni. Vitéz Vendel István polgármester 17 0 felkérte Wallacher László rajztanárt a címer elkészítésére és az akvarellt elküldték Lublinba. 17 1 A szekszárdi kiállításokon szerepelt Aldor J. László, aki egyszerre, ha nem is váratlanul, de mégis ilyen gyorsnak nem remélt tempóban nőtt ki a szolnoki művésziskola falai közül. Alig van a korban fiatal magyar művész, aki gyorsabban hódította volna meg a közönséget s vette volna be a hivatalos kritika sokszor áttörhetetlen falát, mint ő. A 20-as évek végén ő volt a fiatalok között legtöbbet emlegetett név a tárlatokon, 16 7 TMÚ 1933. dec. 2. 16 S TMÚ 1934. dec. 12. 1 6"TMÚ 1934. dec. 15. 171 1 Vendel István Wendl (1883. szept. 25. Szekszárd - 1967. márc. 6. Szekszárd): politikus. Iskoláit Szekszárdon végezte, a Garay János Gimnázium első érettségizett osztályának tanulója. A fővárosban, Budapesten járt egyetemre - árva gyermekként - jog- és államtudományt tanult. Az első világháború alatt számos harctéren harcolt, több kitüntetést kapott, főhadnagyként szerelt le. Szekszárd jogügyi tanácsosa lett. 1921. dec. 22-én polgármesterré választották. E tisztséget 1944 augusztusáig viselte. Városfejlesztési politikája tette Szekszárdot várossá, ami az általánosan kedvezőtlen pénzügyi helyzetben nem kis célnak számított. Az utcák, terek kövezése, járdák aszfaltozása nem kis adóterhet jelentett az adófizetőknek. A jelentősebb beruházások többnyire államsegélyből történtek, mert komoly gazdasági háttér hiányában a megalapozott fejlesztéshez hiányzott a nagy adófizetői réteg. Ráadásul a gazdasági válság után a városban kialakult politikai állapotban az ellenzéket csak a virilisek szavazataival lehetett féken tartani. A személyét érő állandó támadások az 1935-ös képviselőválasztás ellenzéki sikere után folytatódtak. A polgármester és társai közigazgatási bíróságnál megvádolására is vállalkozott az ellenzék. Polgármestersége alatt 24 építménnyel, közmüvei gyarapodott Szekszárd, többségében állami támogatással, hiszen ezen idő alatt másfél millió pengővel kevesebb adót fizettek az államkasszába, mint amennyit munkálatokra a város kapott. 1944-ben szembehelyezkedve a zsidók elkülönítését elrendelő paranccsal nem alakított ki a megyeszékhelyen gettót. Amikor a helyi nyilas pártház létrehozásához sem utalt ki párthelyiséget, a belügyminiszter Zentára helyezte át. Mivel Vendel István az áthelyezést nem fogadta el, ezért nyugállományba került. - HÍRN 1930, 27-29., BALÁZS KOVÁCS 2002, 128-129., DOBOS 2005, 427- 430. 17 1 TMÚ 1934. nov. 27. 483
