Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában
a művészeti és más lapokban. Két-három év alatt három díjat is nyert a Műcsarnokbéli kiállításokon. így a Halmi Artúr, Bartha Károly díját és a Tájkép díjat. Egyik kitüntetett művét a „Gödrös szolnoki utcát" a főváros vette meg. S a lengyel kiállításon Varsóban és Krakkóban is feltűnést keltett képeivel. A Szekszárdon 1927-ben kiállított művei is lendületes szép művészi munkák. Nem hajszolja az okvetetlenkedő eredetieskedést. S mégis megvan a saját erős egyénisége. Színei is természetesek. Nem fut a viola-tónus, az ultramarin és az X, vagy a még ismeretlen Y sugarak után. S talán éppen azért tűnt fel, mert nem akart minden áron, még az igazi művészet rovására is, nagyképűsködéssel, extravaganciákkal kimagaslani. Itt lévő képei között nagyon bájos a „Decsi leány", pompásak a „Bátai alvégen", „Naplemente a bátai partokon". Ezek a képek egyébként a „Leányfej" című képpel együtt már megjárták a Műcsarnok kiállítását is és ott is nagy tetszést arattak. Kisebb képei „A Holt Duna mellett", „Hazafelé", „Fűzfaerdő", „Decsi utca", „Borús este", „Decsi faluvég" s még egy bátai kép mind hangulatos, szép alkotások. Arcképei (dr. Leopold Kornél 17 2, dr. Kalmár Vilmosné, dr. Horváth Jenőné) élethű, beszédes, jól sikerült portrék. De mégis legszebb talán a Lonkayné Nászay Palika remekbe készült arcképe, amely - kivált arcának leheletszerű finomságával - általános feltűnést keltett. 1' 3 A helyi lap 1928-ban tájékoztat bennünket Áldor László János újabb sikeréről, mely kitüntetés számba megy. Ugyanis a Műcsarnok tavaszi tárlatán Horthy Miklós kormányzó „Vasárnap" című képét megvásárolta a királyi palota számára. Nagy esemény ez, melynek Tolna megyei vonatkozása abból is áll, hogy a kép sárközi viseletben egy decsi leányt ábrázol. Áldor ezen újabb sikeréről még tudomást sem szerzett, mert a vásárlás távollétében történt. Ugyanis a festőművész tanulmányúton tartózkodik Olaszországban. „Lapunkban már ismételten rámutattunk, hogy Aldor fiatal kora dacára, az ismert és nagyrabecsült festőművészek között az első helyek egyikét foglalja el és megerősíti ezt a Kormányzó mostani képvásárlása is, aki a tehetségek felkarolásában ilyen módon is példaképpen jár elől." 17 4 Az 1930-ban a Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi tárlatán a szekszárdi festőművészek közül Áldor ismét feltűnést keltő képekkel jelentkezett. Róla az egész sajtó nagy elismeréssel emlékezett meg. A Magyarság pl. ezeket írta: „Aldor János László Alvó Vénusza a közelmúlt egyik legjelentősebb aktja festészetünkben. A test és a háttér kettős kezelése a kép minden klasszikus reminiszcenciája ellenére is ritka finom művészi teljesítmény. Parasztmenyecskéje is választékos színízlésre vall." A Budapesti Hírlapban ezt olvassuk: „Befejezett kompozíció Aldor János László nagy fekvő Vénusza." - A Pesti Hírlap kritikája: „A terem egyik legszebb darabja Aldor János László Alvó Vénusza, melynek pompás aktját az ifjú mester a tőle megszokott finom Ízléssel és rajztudással festette meg. Es az elsőrangú rajztudás és izlés jellemzi a mester női képmását is, amelyet egerszalóki Czigler Bélánéról festett". Végül a Nemzeti Újság ezt mondja: „Aldor János László fejlődése erősen bíztató." 17 5 A Benczúr Társaság 1934 őszén tartott éves közgyűlésén Áldort a társaság ügyvezető igazgatójává választották. 1'' A festők mellett írók is felkeresték a Sárközt, a két világháború között itt járt Miss Grace Humptel amerikai irónő, Bobula Ida és özvegy Szalai Ákosné társaságában a sárközi nép és népművészet tanulmányozására Szekszárdra érkezett. „A tekintélyes és előkelő idegent a város nevében Cs. Papp Jenő helyettes polgármester, a szekszárdi MANSZ részéről szép virágcsokorral, Sárossy Károlyné és vitéz Tihanyi Szilárdné fogadta az állomáson. A város megtekintése után az írónő vasárnap du. dr. Pilisy kíséretében a Sárközbe utazott, hogy a népszokásokat és népművészetet megismerhesse. Az előkelő idegeneket dr. 17 2 Leopold Kornél (1865. ápr. 29. Szekszárd - 1939. júl. 29. Budapest,) Ügyvéd, lapszerkesztő. Középiskoláit Baján kezdte. A pécsi ciszterek főgimnáziuma, a budapesti és gráci egyetem után ügyvédi oklevelet szerzett és 1890-ben szülővárosában nyitott irodát. Szerkesztője és kiadója a Tolnavármegye című lapnak. A Közérdek és a Tolnavármegye című lapok egyesülése után az új lap főszerkesztője. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál előbb ügyvéd, 1911-től vezérigazgató. Tevékenysége elismeréseként 1916-ban megkapta a Ferenc József lovagrend nagykeresztjét, majd Horthy Miklós kormányzótól közgazdasági érdemeiért a királyi kormányfőtanácsosi címet. Főszerkesztő, laptulajdonos, bankár tevékenységével évtizedeken keresztül a megye legfőbb adófizetői közé tartozott. Megtehette és megtette, hogy lapja függetlensége érdekében sem a hatalomtól, sem a pártoktól nem fogadott el támogatást, így a politikai és közcélok szolgálatában személyeskedés nélkül folytathatta harcát. 1933. június 30-án a Magyar Általános Bank Hitelbank igazgatójaként ment nyugdíjba. Országos és helyi pénzintézeti társai köszöntötték, az arcképével ellátott ezüst-plakettet Bodnár István nyújtotta át neki, majd a Szekszárdi Kaszinóban ünnepi bankettel tisztelegtek munkássága előtt. 1939 nyarán Budapestre, a Gellért Szállóba költözött gyógykezelésre. - HÍRN 1930, V-VI., TÖTTŐS 1995, 83-84., BALÁZS KOVÁCS 2002. 126., DOBOS 2005, 397-400. 17 3 TMÚ 1927. dec. 17. 17 4 TMÚ 1928. máj. 6. 17 5 TMÚ 1930. ápr. 5. 17 6 TMÚ 1934. nov. 27. 484
