Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában

.Miklósi M. Ödön festőművészünk kitüntetése. Sem nagy, sem kis aranyérmet nem kapott, sem egyéb más dijat nem nyert el valamely kiállított festményéért, aminő kitüntetéseket festőművészek általában elnyerni szoktak. Miklósi M. Ödön az ilyenféle kitüntetések felett jóval magasabban álló olyan megtisztelteltésben részesült saját pályatársai, a magyar nagy és legnagyobb nevü művészmesterek részéről, aminőben csak a legkiválóbb művészeket a legritkább esetben szokták részesíteni. Ugyanis a „Magyar Képzőművészek Egyesületének" választmánya - össze nem zavarandó a „Képzőművészeti Társulattal", amelynek mindenki tagja lehet, aki jelentkezik - 1927. évi november 14-én tartott üléséből, egyhangú elhatározással meghívta az egyesület tagjául. - Ez annyit jelent, hogy a magyar festő- és szobrászművészek anyaegyesületének nevében, annak választmánya, amelyben nyilván a legkiválóbb művészmesterek foglalnak helyet, egyhangúlag méltónak találta Miklósi M. Ödönt arra, hogy köztük, a mesterek közt helyet foglaljon és erre a helyfoglalásra kitüntető megtiszteltetéskép egyenesen meghívta. Ez az egyhangú meghívás nemcsak a legnagyobb, hanem a legszebb legnemesebb kitüntetés, amit magyar festő- vagy szobrászművész elérhet. Miklósi mester ezt a legmagasabb rangfokozatot elérte, még pedig anélkül, hogy kereste volna s ez a valóság még tetőzi is annak magas értékét. Az ő alaptermészetéhez illetően immár félév óta őrzi megtiszteltetésének, hogy ugy mondjuk „mesterré avatásának" hivatalos okmányát és őrizné tovább is, de hát nem lehet véka alá rejteni egészen azt, ami napfényre való."

16

4 Miklósi festőművész munkásságáról folyamatosan tudósít a megyei újság, 1929-ben ad hírt arról, hogy a napokban látogatta meg a művész műtermét és örömmel konstatálta szakmai fejlődését, hisz legutóbbi kiállítása óta számtalan jelentős alkotás került ki keze alól. Valódi szenzációszámba mennek szekszárdi hegyvidéki új tájrészletei. Ezeket nemcsak a témaválasztás és a meglátás zsenialitása jellemzi, de ellenállhatatlanul magával ragadó az a színpompa, amelybe az ő művészi leleményessége a legszerényebb környezetet is modern disszonancia nélkül be tudjuk állítani. Ezen a téren még mindig fejlődő és erősödő művészete annyira egyéni, hogy ebben a zsánerben a külföldi nagyok között biztosít magának helyet és minden szertelenségtől mentesen annyira klasszikus, hogy ennek az eredetét azokban a küzdelmes tanulmányokban kell keresni, melyeket Miklósi annak idején olyan sokáig folytatott a festőművészet terén Olaszország nagy városaiban. Legújabb képeiről is az a művészi igazság tükröződik vissza, amelynek előadás modora a nagy olasz reneszánsz festők Rómában őrzött müveiben való hosszú és alapos elmélyedés nélkül el sem képzelhető. Ez a hosszú római tartózkodás alapozta meg Miklósinak azt a bravúros portréművészetét, amellyel annak idején olyan nagy sikerei voltak Hollandiában, ahol az arisztokrácia és a politikai világ számos előkelőségének a képét festette meg. A gazdag holland gyűjtemények hónapokon át történő tanulmányozása a festő portréművészetében nem jelentette az irányváltást, hanem csak a tökéletesedés egy újabb állomását, amelyet ezen a téren nyomon követ a sikerek egész sorozata. Miklósi M. Ödön festőművész, aki művészetével külföld előkelő köreiben is tiszteletet szerzett a Szekszárdi Kaszinó pavilonjában kiállítást és vásárt rendez. A kiállításon a művésznek kb. 200 képe szerepel. Felkérik a közönséget, hogy karácsonyi és Miklós napi ajándékaikat ez alkalommal itt vásárolják meg, mert jutányos áron és csekély részletfizetésre olyan művészi értékű képeket szerezhetnek be, amelyek díszei lehetnek egy családi otthonnak.

1

6'' A kiállítás meg is nyílt. A kritikus szerint a nagyobbrészt közismert szekszárdi egyéneket ábrázoló pasztellportrék szépsége bilincselte le először a közönséget, „amely alig győzött betelni a kiváló szekszárdi mester széles skálájú művészetének szépségével, mert a napfény tüzében ragyogó tájainak megfestése éppúgy bevégzetten mesteri, mint északi tengeri képei és borongós, téli, ködös hangulatokat megörökítő munkái. Es komoly, sokszor komor témái ugyanolyan igazak, mint amilyen virtuozitás nyilatkozik meg derűs, humoros képeiben. Különösen érdekesek a szekszárdi tanyákat és városszéli részleteket ábrázoló fénytanulmányai, - balatoni és olasz tengeri tájai, bátai partrészlete, a cserenci csárda, az agárdi vasárnap; humoros képei közül: Murci a Marciban, Ki a legény a csárdában, Pörkölt társaság, Találkozás a hídon. Égő színekben pompázik a Tabódi leány mosolygó arca, csupa élet a Lacikonyha, a Templomba menők és mélyen megható a háború galíciai menekültjeinek kígyózó karavánja. Bravúrosak a budapesti Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban is kiállítva volt szekszárdi vonatkozású 16

4 TMÚ 1928. jún. 9. 16

5 TMÚ 1929. aug. 31. "'

6 TMÚ 1933. nov. 29. - Az ilyen árusítások rendszeresek lehettek, mivel 1931-ben arról olvashatunk, hogy: „Miklósi M. Ödön festőművész tudatja az igen tisztelt közönséggel, hogy a megrendelt képek szétosztása e hó 14-én, szombaton délután 3 órakor lesz a városháza nagytermében. Egybe kéri a vásárlókat, szíveskedjenek megjelenni, a gyűjtőket pedig arra, hogy tudassák vele e hó 12-ig a megrendelők neveit." — TMÚ 1931. márc. 11. 482