Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai
Magyar jellegű temetkezések Magna Hungária és Levédia között A baskíriai és a később tárgyalásra kerülő levédiai, magyar jellegű temetkezéseken kívül vannak még Kelet-Európában olyan sírok, melyek egyik területhez sem tartoznak, de egyes kutatók az ősmagyarsággal hozták kapcsolatba. A magyar jellegű temetkezések kelet-európai összképének teljességére törekedve ezeket is számba vesszük, bár meg kell jegyeznünk, hogy az összes temetkezés közül ezeket lehet a legnehezebben, a legnagyobb fenntartásokkal az ősmagyarsághoz kötni. Ezek az alábbiak: Kepi a Kubán vidékén, Lugovskoe a Volga mentén, szintén ugyan itt Volgográdtól északra Novonikolskoe, Vorobjevo a Don és a Hopjor között. " Ezek közül a vorobjevoi tartható talán leginkább levédiai temetkezésnek, mivel ez viszonylag közel esik a muszlim források és Bíborbanszületett Konstantin, De administrando imperio c. munkája nyomán rekonstruálható, nagyjából a Dnyeper és a Don közé helyezhető Levédia területéhez. 1 1" A másik három lelőhely közül a lugovskoe-i, és a novonikolskoe-i is földrajzilag a két szállásterület között helyezkedik, ezért esetleg lehetséges, hogy ezek a magyarság baskíriai és etelközi lakóhelyei közötti anonym szállásterületéhez tartozhatnak. A kepi sír nem valószínű, hogy ősmagyarok által hátrahagyott sír lenne, mert kívül esik a feltételezhető vándorlási útvonalon, és az írott források által behatárolt területeken is, a másik két sír, magyarokhoz való kötése is - mint már említettük - eléggé bizonytalan. Kepi. 1965-ben, Tamany-félszigeti ásatások során került elő egy részleges lovassír. A 341. sírban a csontváz a hátán feküdt, karjai kinyújtva a test mellett, fejjel Ny-DNy-ra tájolva." 3 Az elhunyt lába és feje mellett lócsontok hevertek; a lábánál a lókoponya és a mellső lábcsontok, az emberi koponyánál pedig a hátsó lólábcsontok helyezkedtek el. Ezeket figyelembe véve kitömött lóbőrös temetkezést valószínűsíthetünk, mely temetkezési rítus párhuzamát honfoglalóinknál találjuk meg, bár - meg kell jegyeznünk - a lovat illetően fordított tájolással. A Don-Kubán vidékén a szaltovo-majaki kultúrában ez a temetkezési forma nem jellemző, ott legfeljebb csak a lószerszámokat helyezték a sírba, vagy más esetekben a lovat külön temették el. A besenyők is kapcsolatba hozhatóak ezzel a sírral, hiszen e népnél is megvolt a kitömött lóbőrös temetkezés, de nálunk legtöbbször kurgánt is emeltek a sír fölé. 11 4 Bármelyik nép hagyatéka is legyen a Kepiben feltárt sír, a mi szempontunkból nem tudjuk megerősíteni, hogy magyar harcost takart volna, hiszen a sírban szemfedő nem volt és koponyalékelést sem hajtottak végre az elhunyt fején, így a részleges lovastemetkezésen kívül semmi sem utal a kettőslélek-hitre. Lugovskoe. Rovnoe vidékén, Szaratov alatt 75 km-rel, a Volga jobb partján, egy bronzkori kurgánban, másodlagosan eltemetett, nomád sírt tártak fel." 5 A csontváz fejjel, Ny-DNy irányba volt tájolva, a karok a test mellett helyezkedtek el, nyújtott helyzetű, háton fektetett volt a váz."" A mellékletek közül kiemelkedik az elhunyt övkészlete. Az övvereteken sematikus életfa ábrázolás látható, míg az övcsaton egy szárnyas ló (esetleg pávasárkány) jelenik meg (44. kép). 1 Ezek legközelebbi analógiái a Bolsie Tigani temető 23. és 24. sírjából (45. kép), és a benepusztai honfoglaló sírból (43. kép) kerültek elő, továbbá a bolsie tigani temető 14. sírjában megtalálható a lugovskoe-i övcsat alakjának és peremdíszítésének pontos párhuzama. A Lugovskoe-i sír a benne található mellékletek és a temetkezési rítus alapján a IX. századi magyar temetkezésekhez hasonlítható a legjobban. 1" 11 1 Kepi: ERDÉLYI 1977, 66. Lugovskoe: GALKIN 1983, 379-383. Vorobjevo: POSTA 1905, 194-219; FETTICH 1937, 50; ERDÉLYI 1977, 73. 1, 2 MORAVCSIK 1950, 171-175; ZIMONYI 2005, 37. Don és a Dnyeper közé helyezte Levédiát, több kutató is (PAULER 1900. 17; BARTHA 1968, 100; FODOR 1975, 194-195). 11 1 A 341. sír mellékletei: anyagkorsó a fej mellett, két üveggyöngy, vasszalu, vaskés, vascsat, csiholóvas, bronz bújtató (ERDÉLYI 1977,66). 11 4 ERDÉLYI 1977,67. 11 5 GALKIN 1983, 379-383. 1, 6 GALKIN 1983, 379. 1. kép. Mellékletek: ezüst gyűrű karneollal díszítve, egy másik kis ezüstgyűrü, a két alkaron egy-egy karperec, ezüst övveretek, övcsat, orsógomb, ezüst fülbevaló, vaskés, állatcsontok (GALKIN 1983, 379. 2. kép). 11 7 GALKIN 1983, 2. kép, 3-4, 6. 11 8 Bolsie Tigani: HALIKOVA 1976, 11. kép, 6, 15-17. ábra; 12. kép; CHALIKOVA - CHALIKOV 1981, III. tábla, 5. kép; XIX. tábla, 6. és 8. kép. Benepuszta: FETTICH 1937, XXXII. tábla, 1. kép. 11 9 GALKIN 1983,380. 256
