Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai
Novonikolskoe. 1952 és 1954-ben a Volga bal partján, Volgográdtól kb. 60 km távolságra É-ra V. P Silov ásatásai nyomán két, másodlagosan kurgánba ásott sír került napvilágra IX-X. századi datálással. A másodlagos sírokat a 3-as és 7-es kurgánokban tárták fel, melyek körül a késői nomád halmok déli csoportjának 1, 2, 4, 6 és 8-as kurgánjai találhatók. 1 2" 3-as kurgán, 8-as sír. A halom magassága: 0,9 m; átmérő 46 m. A halom középső részén találták meg a másodlagos sírt, 0,68 méteres mélységben. A sírgödör körvonalai nem voltak tisztán kivehetők. A sírgödörben egy háton fekvő felnőtt csontváz feküdt, fejjel Ny-DNy-i irányba tájolva. Tekintettel a csontok rossz állapotára, az eltemetett nemét nem lehetett meghatározni. Temetési melléklet nem volt. 12 1 7-es kurgán. A halom magassága: 0,6 m. A halom formája északról dél felé terül el. A hosszúsága 42 m, és a legnagyobb szélessége 34 m. A sírt a kurgán északi részén találták. A sírgödör négyszögletes, és a sarkai lekerekítettek voltak. Hosszúság: 2,5 m, szélesség: 0,9 m, mélység: 1 m. Egy felnőtt férfit temettek el tölgyfa koporsóban, amin egy ló fejének és lábainak a csontjait találták, anatómiai rendben. A ló koponyáját, fogai között egy zablával, az elülső lábait az emberi koponya tájára helyezték, míg a hátsó lábcsontok a sír másik végén voltak. Feltételezhető, hogy kitömött lóbőrös temetkezéssel van itt dolgunk. Az emberi csontváz kinyújtott helyzetben a hátán feküdt, fejjel Ny-ra tájolva.'" 2 írásbeli forrásokra támaszkodva A. S. Komantseva úgy véli, hogy a novonikolskoe-i temető másodlagos sírjai leginkább az oguz-besenyő törzsszövetség hagyatékai lehetnek. 1"' Az elhunyt tájolásából, testtartásából, a kitömött lóbőrös temetkezésből és a veretekből kiindulva, melyek igen közel állnak honfoglalóink temetkezési szokásaihoz és tárgyi hagyatékához, nem lehet teljesen kizárni, hogy az ősmagyarság egyik temetkezési helyével van itt dolgunk. Vorobjevo. Az egyik, leginkább magyarnak tartott temetkezés a Hopjor és a Don között a vorobjevoi. Ezzel a temetkezéssel Posta Béla foglalkozott először behatóbban. A voronezsi kormányzóság boguesari járásában vasútépítés alkalmával találtak rá erre a sírra. A csontok szétmállottak, a munkások beszámoltak arról is, hogy az emberi váz mellett a lócsontok is voltak a sírban. 12 4 Az hogy az egész ló vagy csak a részleges temetkezéshez szükséges csontok voltak-e a sírban, nem tudjuk. A mellékeltek egy része nagyban hasonlított a kárpát-medencei honfoglalók leletanyagához, mely révén Posta Béla, Fettich Nándor és Edélyi István is a levédiai magyarsághoz kötötte ezt a sírt (26. kép). r > Sajnos szemfedőről vagy trepanációról ebben az esetben nincsenek adataink, és azt sem tudjuk, hogy ez a sír, egy temetőnek a része volt, vagy csupán egy magányos temetkezésről van szó, mivel a terület a homokkitermelés miatt ilyen szempontból nem vizsgálható. 12 0 KOMANTSEVA 1977, 309-310. A temető alaprajza, 1. ábra (310. o). 12 1 KOMANTSEVA 1977, 310. '"" A sírgödör közepén egy nyereg kengyellel, kengyelszíjakkal és lószerszám szíjjak helyezkedtek el, utóbbiakat ezüst díszek borították. A csontvázon megmaradtak; egy rajzokkal díszített selyemszövet és egy magas szárú bőrcsizma nyomai. A jobb váll mellett találtak egy íjat, egy tegezt nyilakkal, egy szablyát és egy fémdíszítésű övet. A bal csípőnél volt egy kés, egy tűzkő és egy kis tarsolyszerü szövetmaradvány. Ezeken kívül előkerült még egy íj is, íjmerevítő lemezekkel együtt (KOMANTSEVA 1977, 310-311. 2-3. kép. I-IV. tábla). 12 3 MORAVCSIK 1950, 167; SIMON 2007, 36-37; Bíborbanszületett Konstantin leírása az oguzok inváziójáról a besenyők vidékére, a Volga és az Urál közötti területre, és Ibn Fadlan aki az oguzok temetkezési szokásait írta le. (KOMANTSEVA 1977, 321.) 12 4 FETTICH 1937, 50-51. XVII. t. 12 5 POSTA 1905, 194-219; FETTICH 1937, 50; ERDÉLYI 1977, 73. A mellékletek közül az alábbiakat köthető a honfoglalók emlékanyagához: gyűrű, csat (XVIII. t. 12), kabátgomb (XVIII. t. 8), lapos levél alakú nyílvégek, zabla, kengyel, tegez (FETTICH 1937, 51). A sír egyedüli a Don középső forrásvidékén de Karnauhovról, Bolsie Borsevkáról és Arhangelsről ismertek magyar típusú veretek. Nyelvészeti érvek is szólnak arról, hogy ezen a területen egykoron magyarok éltek, az alábbi földrajzi nevek alapján: Cenn>Ki>e, a magyar szép szóból; HeranëBKa, nyugat-nyugati; Beayra, véd-védők: Mamior, Makk és lóg; Huma csiga stb. (MOSZKALENKO 1972, 194). 257
