Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)
K. Tóth Gábor: A honfoglaló magyarság kettőslélek-hitével kapcsolatos jelenségek kelet-európai párhuzamai
már 1900-ban leírta ezt a jelenséget, majd 1907-ben leszögezte, hogy a honfoglalók temetkezésénél részleges lovastemetkezésről van szó, ennek értelmezését pedig László Gyula végezte el. 3 8 Ez a temetkezési szokás gyakori honfoglalóinknál, de inkább csak a módosabbak sírjaiban. A köznépi temetőkben a közösség vezetőjének sírjában fordul elő. Az eltemetett lovak csonttani vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a kedvenc lovát helyezték a sírba, az elhunyt mellé. Leggyakoribb a lábhoz tett lovastemetkezés (a lábnál is inkább, a bal oldalon fordul elő többször). A legtöbb esetben a sír fenekére helyezték, 3 9 de olyan is előfordul, hogy a váznál magasabb szinten vannak a ló csontjai. 4" A lovastemetkezések kivétel nélkül részlegesek (vagy jelképesek, de ebben az esetben nincsenek lócsontok). A lovat a halotti toron elfogyasztották, lenyúzott bőrébe csavarták a négy alsó lábszárcsontot és a koponyát. Előfordult azonban, hogy a ló bőrét kitömték valamilyen szerves anyaggal és úgy helyezték a sírba. 4 1 A honfoglalóknál megtaláljuk a jelképes lovastemetkezést is. Ez azt jelenti, hogy a sírban a ló csontjai ugyan nincsenek benne, de lószerszámok megtalálhatóak az elhunyt mellett, melynek oka valószínűleg nem anyagi eredetű - mint azt korábban vélték - hanem hitvilági, mivel az elhunytak mellett ugyanúgy találhatóak aranyozott ezüst lószerszám veretek is. 4 2 A részleges lovastemetkezéseket különböző csoportokra lehet osztani. Ezt a felosztást László Gyula 43 végezte el először, majd Bálint Csanád 4 4 foglalkozott vele részletesebben (13. kép). I. csoportot alkotják a lószerszámos temetkezések. Ezekben az esetekben a sírokban nem találhatóak lócsontok, csak a lószerszámok; kengyel, nyereg, lószerszám veretek és a zabla. II. csoportba tartoznak a lábhoz tett lóbőrös temetkezések. Ebben az esetben a lócsontok az emberi láb mellett találhatóak, a ló lábcsontjai a ló koponyája alatt egymás mellet fekszenek. A lócsontok gyakran az emberi váz szintjénél magasabb szinten találhatóak, ebből lehet azt a következtetést levonni, hogy az összehajtogatott lóbőr alattuk lehetett. III. csoport képezi a kitömött lóbőrös temetkezéseket. A lócsontok itt a sírgödör hosszában, a ló anatómiai felépítésének megfelelően helyezkednek el. A ló bőrében hagyták a Iókoponyát és lábcsontokat, a többi részét kitömték valamilyen szerves anyaggal, s ezzel az élő állat benyomását kelltették. A lóbőrt fel is szerszámozták, ezzel is fokozva az életszerűséget. IV. csoportba tartoznak az összehajtott lóbőrös temetkezések. Ebben az esetben a lókoponya a medence magasságában van, a lólábak pedig az emberi lábszár mellett párhuzamosan helyezkednek el, a két első láb vonalában helyezkedik el a két hátsó láb is. így azt a hatást keltve, mintha a ló maga alá húzott lábakkal lenne a sírban. V. csoportot a kiterített lóbőrös temetkezések képviselik. Ebben az esetben a lókoponya a lábfej mellett található, a ló lábának csontjai pedig rendezetlenül a sír végében találhatóak. Úgy tűnik, mintha a lóbőrt melyben természetesen itt is benne hagyták a Iókoponyát és a lábakat - a halott lábaira terítették volna. 4 1 temetkeztek, mint az avarok. A keresztény vallás színrelépésének következményének tartotta a részleges lovastemetkezést. A jelképes lovastemetkezést, a teljes krisztianizálodás előtti, utolsó lépcsőfoknak vélte 1. MUNKÁCSI 1896, 297-298. 3 7 SZENDREY 1928, 12-26. Munkácsihoz hasonlóan ő is azt feltételezte, hogy „a keresztény korban általánossá válik az a szokás, hogy az egész ló helyet csak fejét és lábszárait tették a sírba". 1. SZENDREY 1928, 20. 3 8 HAMPEL 1900, 744; HAMPEL 1907, 29; LÁSZLÓ 1943a, 50. 27. j. Azt, hogy az elhunytat az élő ló hátára ültetve temették el. Hampe! már merész feltételezésnek tartotta, de a hiányos lócsontok voltát, ő is úgy magyarázta, hogy az a csontok szétmállására fogható 1. HAMPEL 1900, 744. Móra F. is helytelenítette Szendrey következtetését a lovon való eltemetést és a részleges temetkezés, a kereszténység elterjedéséhez való magyarázatát. Ásatási tapasztalatai alapján ő is megjegyezte továbbá, hogy az avarok teljes lóval temetkeztek, a honfoglalók pedig részlegesen (MÓRA 1932, 58). László Gy., Mórához hasonlóan nem fogadta el Szendrey nézetét. A részleges lovastemetkezés kitömött lóbőrös változatát feltételesen a besenyőkhöz vagy az avarokhoz kötötte (LÁSZLÓ 1943a, 50. 27. j). 3 9 KOVÁCS 1893, 354; CSALLÁNY 1905, 39-40. 4 0 NAGY 1893, 230; JÓSA 1896, 387. 4 1A kitömött lóbőrős temetkezést László Gy. nyomán Bálint Cs. is besenyő temetkezési szokásnak vélte,. BÁLINT 1969, 113. LÁSZLÓ 1943a, 50. 4 2 BÁLINT 1969, 108. 4 3 LÁSZLÓ 1943. 4 4 BÁLINT 1969, 107-114. 248
