Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 32. (Szekszárd, 2010)

Farkas Zoltán: Avar kori temetőrészlet Bonyhád határából

harmada/fele közé datálják,

1

9 de ebben az esetben ez a keltezés nem alkalmazható. A tárgyat másodlagosan használták fel, így legkorábban a 7. század második felében vagy a végén kerülhetett a földbe. A másik bronzcsat az 5. sírból került elő és mivel a bal medencelapáton volt, valószínűleg övcsatként használták. Ilyen jellegű csatok szinte minden nagyobb közép és késő avar temetőből előkerültek. Garam Éva szerint ezek a típusok az általa használt 2-3. leletfázisra (670-es évektől a 750-es évekig) jellemzőek, a legkésőbbi darab a tiszafüredi temetőben öntött övdíszekkel került elő.

2" Falko Daim a leobersdorfi temető elemzésekor foglalkozik ilyen típusú csatokkal, SPA II fázisba sorolja valamennyit.

2

1 Egyfajta átmenetet képeznek a nagy későavar öntött övgarnitúrák felé. Kiss Attila a Kölked-Feketekapu A temető kapcsán a legkésőbbi részhez tartozó két sír alapján (560. és 627.sír) későavar csatoknak nevezi ezeket és datálásukat tekintve F. Daim álláspontját támogatja.

2

2 A kisebb temetőkben általában ezeket a csatokat csak a sírok többi leletével összhangban datálják, de ettől függetlenül általánosan elmondható, hogy ezek a csatok a közép avar korszak végén jelennek meg, a 7. század utolsó harmadában. Viszonylag kis számban kerülnek elő és általában szegényesebb övgarnitúrákkal együtt. A 8. század elejétől megjelenő öntött griffes-indás garnitúrák kiszorítják őket, általában a két típus együtt nem fordul elő. A feltárt temetőrészletben egy sírból került elő kisszíjvég és itt sem funkciójának megfelelő használatban. A 15. sírban fekvő gyermek koponyája alól került ki, mint a nyaklánc egy dísze. Ornamentikáját tekintve egy önmagába visszahajló, S-alakú indamotívumot ábrázol. Az ilyen kisszíjvégek Leobersdorfban a SPA Ifázistól indulnak (710/730-),

2

3 akárcsak a tiszafüredi temetőben."

4 Ugyancsak a 15. gyermeksírból került elő egy ötlevelű virágot imitáló préselt bronz rozetta. A felrögzítésre szolgáló szegecs nem volt rajta. A kisszíjvéghez hasonlóan ez is a nyaklánc része lehetett, amire az egyik szirmon levő furat utal. A típushoz hasonló darab eddig nem ismert az avar leletanyagban. A rozettahasználat szokása az egész avar korban jelen van és általában férfi sírok övdíszeként. A darabokat a többi sírlelettel összhangban datál ják, így ebben az esetben a 8. századra tehető. A feltárt temetőrészlet legnagyobb számban előforduló tárgytípusa a fülbevaló. 11 sírból (26%) kerültek elő, általános elmondható, hogy bronzból készültek, párban fordulnak elő, a párokat szinte minden esetben azonos típusú darabok képezik. Karikafülbevalók: A fülbevalók legegyszerűbb változata, három sírból kerüllek elő, az 5. és 36. sírból párban, a 7. sírból egy hengercsüngős fülbevaló mellett. A tárgyalt öt fülbevaló datálása nehézkes, mivel több darabnál nem tudjuk, hogy valójában hogy nézhetett ki. A legkorábbinak a nyitott végű, rátekert dróttal díszített darabot tekinthetjük. Ezek a 7. század végétől indulnak, majd a helyüket a 8. század elejére átveszik a különböző csüngőkkel díszített fülbevalók. Ezt támasztja alá a szebényi I. temető 312. sírja

2' és a cikói temető 319. sírja is, ahol együtt fordul elő gyöngyesüngős és tekercseléssel díszített fülbevaló."'

1 A kerek és négyzetes átmetszetű, nyitott végű fülbevalókat a kutatók széles időhatárok között datálják. Ennek egyik legfőbb oka, hogy általában ez a típus szegényes temetkezésekben fordul elő és így a leletegyüttes nem segít a szűkebb meghatározásban. Garam É. a fokozatos elszegényedéssel hozza kapcsolatba és a 8. század legvégére és a 9. századra teszi.

2

7 Kiss Gábor és Somogyi Péter a cikói temető elemzése során megemlíti, hogy a temető minden korszakában megvan.

2* A szóban forgó temetőrészlet esetében szinten nem lehet a késő avar korszakon belül pontosabban datálni. A 36. sír forrasztással díszített fülbevalójának datálása attól függ, hogy teljesnek, vagy hiányosnak tekintjük. Ha ép, akkor a későavar korszak végére jellemző egybeöntött fülbevalók előképének tekinthetjük. Ha hiányosnak, akkor a taghoz egy gömbcsüngőt forraszthattak és így a középavar korszak egyik jellegzetes fülbevalótípusát kapjuk. Ezt a típust a 7. század második felére datálhatjuk.

2'' 1

9 GARAM 2001, 99-101: IBLER 1992, 138-140; VARSIK 1992, 85-89. 2

0 GARAM 1995,224-228. 2

1 Ő e korszak alatt a 710-770-es éveket érti. DAIM 1987, 142-146. 2

2 KISS 1996, 210. 2

3 DAIM 1987, 142-144; Abb; 28. 2

4 GARAM 1995,234. 2

5 GARAM 1975, 108. 2

6 KISS-SOMOGYI 1984, 83. 2

7 GARAM 1995, 284. 2

8 KISS-SOMOGYI 1984, 70. 2

9 PÁSZTOR 1990. 82; KOVRIG 1963, 136-137. 189