Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Katona-Kiss Attila: A Kárpát-medencei bolgár térhódítás a 9. században. Történeti észrevételek a régészet tükrében
Az erdélyi bolgár uralom jelentős, de kisszámú képviselői a honfoglaló magyarok tömege elől nem tudtak elmenekülni, a csombordi temető tanúsága szerint a magyarság uralma alá kerültek, de a temetőt a 10. század elején ugyanúgy tovább használják a bolgárok, mint néhány év múlva a morva temetőket a magyar fennhatóság alá került morvák. 5 9 Más a helyzet a maroskamai bolgár temetővel. A csak részben feltárt maroskarnai-,3" temető mintegy két kilométerre fekszik a bolgár korszak temetőjétől („A"). A 15 feltárt sírból nehéz a temetőt megítélni, mert 11 sírt kiraboltak, de a temetkezési rítus elemei, a temető szerkezete valamint részben leletei is a Kolozsvár-Zápolya utcai honfoglaló sírokkal mutat hasonlóságot, ami egyúttal a kronológiára is mutat. Fegyveres, hadi szolgálatot teljesítő magyar csoportot sejthetünk itt, amelyet a honfoglaláskor a közelben lakó bolgárok ellenőrzésére telepítettek le. 6 0 Azaz: a maroskamai bolgárság ugyancsak megérte a magyarok bejövetelét, de a temetőt a 10. század folyamán felhagyták; a Maros folyása mentén a 10. századra magyar köznépi és a középréteg temetői sorjáznak. 6 1 A rövid életű bolgár fennhatóság a központban, Gyulafehérváron is megszűnt a 10. századra. Az egykori római falak között-körül négy-öt temetőt is nyitnak a 10-11. században. A vártól délnyugatra, az egykori római nekropolisz területén fekvő, szláv urna- és bolgár kori csontvázas sírokat is rejtő, temetőt a magyarok is folytatják, és temetkeznek bele egészen a 12. század közepéig." 2 Állandó magyar települések először éppen ezen a területen, a maros-völgyi sóbányák körül alakultak ki, amelyeknek központja Gyulafehérvár volt. 6 1 A gyulafehérvári mellett a marosgombási és magyarlapádi temetők is jelzik, hogy a honfoglaló magyarság jelentős tömegekben jelent meg a Maros mentén. 6 4 V. Történeti következtetések - összefoglalás 6 5 A Kárpát-medencét egyesítő Avar Kaganátus a frank és bolgár katonai nyomás és a belső megosztottság miatt a 9. század első éveire összeomlott. A dunántúli avarság a frank Oriens keretein belül, mint hódolt nép élt tovább, más avar néprészek a Duna-Tisza közének és a Tiszántúlnak az északabbi területein koncentrálódtak („Avarorum solitudines"). Az írott források arra mutatnak, hogy Krum kán regnálása alatt a Duna-Tisza közének valamint a Tiszántúlnak a déli területein élő avar maradványok a Bolgár Kánság alávetett népei lettek. Omurtag uralkodása alatt került Bulgária szorosabb kapcsolatba az egykori DélAvariával; a bolgár fennhatóság alól frank protektorátus alá húzódó szláv törzsek, az abodritok és a timocsánok ezeken a földeken szálltak meg, azonban Omurtag igényt formált a „szökevényekre" illetve azok szállásterületeire is. Bulgária 824-826 között évente küldött követséget a frank udvarba, hogy a bolgár-frank határt megállapítsák, sikertelenül. A 820-as évek végére a bolgár fegyverek megszerezték a szóban forgó vidékeket (azaz a Szerémség keleti részét, a Bácska és a Bánság déli részét, valamint Dél-Erdélyt, azaz a Marostól délre eső vidéket). A bolgár foglalást a 830-as évek elejére Malamir kán békével szentesítette. Nem ismerjük Krum hódításainak pontos határait, de a 9. század első harmadára, Omurtag uralkodásának végére a bolgár állam hozzávetőlegesen a Tisza-Maros összeszögeléstől délre, és keletre eső területeket ellenőrizhette, amely vidékek Bulgária északi határterületei lettek. A Dráva-Száva közötti bolgár hódítások értékelése már összetettebb kérdés, mert nagyjából ez az a terület, ahova a DA1 által említett Ómoráviát lokalizálják azon amely a pliskai palotaegyüttes feltárásakor került elő; a rozetta egyik oldalán 15 ismeretlen jel (rovás?) van, vö. KEREKES 2006, 66. 5 9 BÓNA 1987, 202. 6 0 BÓNA 1987, 207. 6 1 BÓNA 1987, 226; Térkép. 6 2 BÓNA 1987, 219; BÓNA 2001, 77; SZALONTAI 2000, 274; SZALONTAI 2001, 118. 6 3 BÓNA 1987, 233. 6 4 FODOR 1983,23. 6 5 A történeti összegzés szakirodalmi hátterének jegyzetapparátusa az aránytévesztés hibájába sodorná a szerzőt. A részletes bibliográfiai adatokhoz ld. a 3.jz.-ben hivatkozott, megjelenés alatt lévő tanulmányunkat. Tájékoztató jelleggel vö. Bóna István: A népvándorláskor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyarország története /. Főszerk. Székely György. Budapest, 265-373; Bóna István: Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben (271-896). In: Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László - Mócsy András. Budapest, 107-234; Csaba Szalontai: Kritische Bemerkungen zur rolle der Bulgaren im 9. Jahrhundert in der grossen ungarischen Tiefebene und in Siebenbürgen. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - Studia Archaeologica VI, 263-286; Szalontai Csaba: Az Alföld a 9. században. In: Honfoglaló magyarság, Árpád-kori magyarság. Szeged, 23-41; Szalontai Csaba: Bolgárok a 9. századi Kárpát-medencében? In: Nomád népvándorlások, magyar honfoglalás. Szerk. Felföldi Szabolcs, Sinkovics Balázs. Budapest. 44
