Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
K. Németh András: „Azt hiszem, ezt a nagy kirándulást sohasem fogom elfelejteni". Tolnai József őrvezető második világháborús oroszországi naplója (1942-1943)
17-én: kedd írok haza és Bözsikének btjanszki robbantás 18-án: szerda Reggel arra ébredek, hogy bajtársaim beszélik, hogy átmentünk Gomel hatalmas városán. Itt hatalmas ütközetben verte a német haderő az oroszokat. Kár, hogy éjjel utaztunk rajta keresztül. Reggeli feketekávé után boldogan - ha szabad annak ezt az utazást nevezni - utazunk tovább, egy hatalmas utasgépet látunk lezuhanva és elérkezünk egy nagyobb város állomására. Hatalmas 3-4 emeletes épületek vannak a városban. Állomásán német katonák nagy számban. Rakodója teli van számtalan összebombázott autók, harckocsik és kerékpárok roncsaival. Kiszállok és megnézem közelebbről őket. Borzalmas pusztítást végeztek itt a gépek körül. Hatalmas harckocsi futóláncát akartam megemelni, de óriási súlyánál majd megszakadtam. Nem tudtam megemelni. Mellette egy hatalmas, kb. 20 méteres, 8 kerekes autó roncsai, 1 kereke kb. 1 méter magas és 50 cm széles. Gumikkal volt fölszerelve. Bizonyára be fogják őket rakni és elszállítják Németországba. Tovább utazunk ebéd után, több kisebb állomáson megyünk keresztül és egyik állomáson, úgy hiszem, Pocsep állomáson gépekkel ártézi kutat fúrtak német katonák felügyelete mellett. Mellettük fehér nyírfából egy bekerített részen 12 német katona sírján őszirózsák hervadnak. A honvédeken különös nyomást kelt. Német katonasírok szépen faragott keresztekkel és a sírokon rajt a fekete német sisak, egyik-másik át van lőve, és leghátul 1 nagyobb vaskereszt formájú kereszten „Grossdeutschland 1941" felírás olvasható. Felszállunk a vonatunkra és a sötétedni kezdő délután [...] utazunk Bijanszk irányában. Különösen sok az erdő és eddig láttuk, hogy a vasút mellett mind ki van vágva az erdő 50-100 méter távolságon, hogy az orosz partizánok ne jöhessenek közel a vasúthoz. A vasutat erre is német katonák, járőrökkel biztosítják a támadások ellen. Én átmegyek egy másik kocsiba beszélgetni, és egyszer csak egy vörös láng csap fel, és hatalmas robbanás rázza meg a kocsinkat, mindjárt tudjuk, hogy partizánok felrobbantották a vasúti síneket, a társaim rögtön lehasaltak, én pedig rajtuk keresztül kimentem az előfolyosóra, mert Il-ik osztályon voltam, és itt láttam, hogy a zászlós úr is, hadnagy úr is feküsznek a padlón. Kint pedig az őrség, aki a vonaton velük utazott, erős tüzelésben kezdett. Hatalmas tűzharc kezdődött, világító lövedékekkel is lőttek, hogy ez által világosságba fénylő terepet meg lehessen látni, de semmit sem láttunk. 2 honvéd megsebesült, de ezek saját fegyvereinktől, amit valószínű a meglepetés okozott. Átestünk a tűzkeresztségen. A vonat elindult, mert közbe német katonák jöttek, akik valószínű, meghallották a nagy tüzelést és így segítségünkre jöttek. De semmit nem találtak, csak a vasúti sínt, amely 1 darabon felszakadt, visszaigazították és lassan beértünk egy kis állomásra. Itt töltöttük az éjjelt. Reggel mindenki a robbanásról beszélt. Sok-sok vélemény hangzik el. Én az állomáson még aludtam, mivel későn feküdtem le, közbe beértünk Brajnszknyugat állomásra. Tovább utazunk. Egy kis állomáson kiszálltam és egy öreg bajtársammal beszélek, aki már 1 éve itt van, szakács, mert erre már magyar fiúk állják a harcot a partizánokkal. Az öreg elmondja, hogy a mellettünk elterülő erdőbe több mint 1200 partizán rejtőzik, és minden este támadnak. Repülőgépen kapják az élelmet és lőszert, legutóbb is 16 teljesen új (még nem is lőttek vele) aknavetőt zsákmányoltak csapataink. Elmondja, hogy minden 3-ik éjjel repülő búg a fejük felett, ami viszi az élelmet és lőszert a partizánoknak. O a napokban megy haza Borsod megyében, és magyar pénzt kér tőlünk. Délben megebédelünk, és tovább utazunk délnek, amerre utazunk, mindenütt magyar fiúk állanak megerősített, fából épített állásokba. Zászlós úr beküldött hozzánk 100 db cigarettát, hogy 10-es csomagokat készítsünk és dobjuk ki a fiúknak. Délután dohányt is kapunk, mindenki 50 db cigarettát. Vonatunk tovább rohan több, kisebb állomáson. Este lefekszünk. Mindenki kérdi tőlem, merre vagyunk. Már bizony nagyon messze. Én most csak arra gondolok, hogy holnap 19-e lesz, az édes kis Csöppikém nevenapja és én nem küldhetek haza még 1 levelezőlapot 82
