Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
K. Németh András: „Azt hiszem, ezt a nagy kirándulást sohasem fogom elfelejteni". Tolnai József őrvezető második világháborús oroszországi naplója (1942-1943)
sem. Ugye édes kis Életem, ezt meg bocsájtod nekem? 19-én: Azzal a gondolattal ébredek, hogy ma van Erzsébet. Vajon lesz-e, aki helyettem csütörtök minden jót kiván édes kis Csöppikémnek? Állomáson áll a vonatunk és itt mellettünk állanak a szekszárdiak, akiktől érdeklődöm, hogy nincs-e földi közöttük. A Márkus Gyulát keresem, ők mondják, hogy leszerelt. Ezután találkozom a Nagy György tamási fiúval, érthető örömmel beszéltünk. Utána ellátogatunk egy nagyobb épületbe, amely itt áll az állomás mellett. Össze van bombázva, repedezve. Csinos orosz lányok sétálnak mellettünk, egyiknek a 12 mamája vodkát kinál 10 márkáért, csinos szőke lánya van. Az állomás Gontya. Fütyül a vonat, de nem a miénk, tovább sétálok, és többek között betérek 1 kereskedőféle üzletbe, itt vodkát, német korpáskenyeret, libahúst, dohányt, gyufát, borotvát és szappant árulnak szörnyű drágáért. 1 gyufa 3 márka, 1 szappan 9 márka, 1 pohár vodka 3 márka. Utána meglátogatok egy borbélyüzletet, itt 1 orosz borbély 1 német katonát nyír. Jó meleg az üzlet. Szomszéd ház sarokház, kíváncsi vagyok, milyen egy orosz család élete, ezért belülről megnézem. Kerítés nincs, csak rossz falak között jutok egy udvarba, amely elég piszkos. Csinos szőke asszony jött ki, vizet önt a vödörből, egy másik ablakon kis szőke gyerek kopog felém! Bemegyek hozzá. Jó meleg van náluk. Apja éppen kukoricakását evett fakanállal fatálból, a kisbaba nevet és beszél az apjával, de oroszul, és mindig rám néz. Megfogom a kis kezét és bevezetem a másik szobába, amelynek ajtaján keresztül látom, hogy ez a szép szoba. Itt régi fényképeket és térképet látok a falon és az apa katonaképe van egy nagy rámába. Az ágy széjjel van rongyokkal és még egy rozoga szekrényt találok, amelyben orosz meleg sapka és kabát van piszkos állapotban. Ezt is láttam, elköszönök, a kis szőke orosz gyerek az erdélyi emlékérmemet kéri, de apja valamit mond neki és otthagy, leül egy székre. Sietek, mert az állomástól egy kicsit messze elbarangoltam. De látom még, a hadnagy úr és szakaszvezető úr is sétálnak. Nézik, milyen rendes öltözetű nő jön felénk. Megszólítják, röviden felel és elmegy, valószínű, a közeli iskola tanítónője. Kisgyermekek mennek mellettem egy nagy épületbe. Ez az iskola 1910-ben épült. Minden orosz kommunista épület ekkor épült 19[...]. Fölszállunk, a vonatunk kis r • r 1 3 szünet után kis állomáson szalad keresztül, és később megállunk Kulinofka orosz állomáson. Indulunk, nagy a hó, újra állomásra érünk, kiszállok, szép épület az állomás, előtte 3 orosz nő áll, akik mondják nehezen érthetően, hogy Harkov 60 km-re van, az ujjaikkal mutatják. Ez az állomás Odnorobivka, Ukrajna területén. Utána Spakovka 1 4 állomáson állunk, míg végül Saljutino 1 5 város állomásán ebédelünk. Innét 6 km Harkov. Sötét este érünk harkovi pályaudvarba. Tovább megyünk, sok-sok vasúti aluljáró és kocsi között, míg többszöri megállás után újra elindulunk új mozdonnyal. Valósággal rohanunk, közbe takarodó. 20-án: Reggel Belgorod állomásán ébredek arra, hogy kirakodáshoz összepakolni. péntek Kirakodunk, hideg van, de nem baj, 11 napi hosszú utazás után végre kirakodunk. 8 órakor reggeli, utána bemenetelünk a városba, ahol egy iskolaféle épület 2-ik emeletén kapunk szállást. A nép éhes, végre kapunk kenyeret, de az a baj, hogy csak 2 kenyeret kap 5 ember. Spórolni kell. De ez se baj, fontos, hogy most már kipihenhetjük és kimosakodhatjuk magunkat. Mert a vonatba este nem volt alkalom, délben váijuk az ebédet, de bizony csak tízórait ehetünk, ami a tegnapi vacsorából maradt. Este 1 napi pihenő után rendesen alszok. Mert másnap nagy menet lesz. 1 2 Azonosítatlan helység. 1 3 Talán Konyisevka. 1 4 Talán Sapovalivka. 1 5 A távolság alapján bizonyára Szlatine. 83
