Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Kollarits Krisztina: „Tormay Cécile-nek igaz rokonérzéssel Babits Mihály". Adalékok Babits Mihály és Tormay Cécile kapcsolatához
Igy van ez jól. Maga tudja rólam, milyen mindent odaadóan szeretem mindazt, ami magyar és én is tudom fajom nagy dalnokáról, hogy ha olykor haragosan, dacosan hátraszegi is a fejét, rázza is az öklét, - a szívében az van, ami az enyémben. Köszönöm, hogy elküldte Dante magyar szavú Paradicsomát, a magyar remekbe öntött halhatatlanságot. Ünnepek lesznek a napok amelyeken olvasni fogom. Sok köszöntést küld Magának, kis feleségének Tormay Cécile " 5 V „Kedves Babits, Budapest 1923. IV. 9. VIII. Kőfaragó u. 3. " Legutóbbi beszélgetésünk 6" rokonszenves impresszióitól, a napok múlásával mindinkább elkülönül két kijelentése, melyre, belső nyugtalanságom kényszerít, hogy visszatérjek. Az egyik, - bizonyosan emlékezik rá, - szomorúsággal vegyes megdöbbenést, a másik súlyos aggodalmat váltott ki belőlem. A Károlyi-forradalom utolsó napjaiban megjelent „Szózat" cikkére tértünk volt át, mikor a kérdéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy ma ugyanazt írná meg, de nem ugyanúgy. Szomoríiságomat ez a kijelentése okozta és ez váltotta ki megdöbbenésemet és azt a felkiáltásomat: ne mondja ezt, ne mondja! - Aggodalmamat az a megjegyzése idézte fel, hogy Hatvany Lajos cikkének helyet akar adni a folyóiratban. Sokat tépelődtem azóta, talán nem jól értelmezem szavait, talán másként gondolta mindezt? Igen kérem, írja meg nekem, milyen okok késztetik arra, hogy az idő adta távlat, a nemzettragédia minden kínja, a rettentő országomlás dacára, melyet elsősorban épen az idézett ránk, hogy a destruált magyarság hazája földjét sem szeretni, sem megvédeni nem tudta, - még mindig fenntartja akkori véleményét? Hatvany cikkének közlési szándékával kapcsolatos aggodalmakat illetőleg pedig írja meg kérem, el lehete vonatkoztatni az írást az írótól, ha az író, aki a maga irodalmát propagatorikus (sic!) célokra használja fel, részese a nemzettragédia felidézésének, hontalanná tett, földönfutó magyar nemzedékek szerencsétlenségének és végeredményben egy ezeréves ország szörnyű megcsonkításának. Kérem nyugtasson meg felfogását illetőleg, amennyiben az módjában áll. Szíves válaszát igen várja Tormay Cécile ' Török Sophie e levélre később ceruzával a következő megjegyzést írta: „ Emlékszem, Kuncz Dodival beszélgettünk e levélről, ő azt mondta, Tormay hamis és gonosz és Mihály ne adjon neki írásban ily kérdésekre választ, mert T. kompromittálni akarja. Azt hiszem, nem is kapott feleletet vagy semmit mondót." Babitsnénak a levélre írt, utólagos megjegyzése elgondolkodtató: vajon miért érezte úgy Babits özvegye, hogy „tisztáznia" kell féijét az „együttműködés" gyanúja alól. Főleg azért merül fel ez a kérdés, hisz annak idején ő ezt a közeledést ugyancsak pártolta, ahogy erre majd a későbbiekben még visszatérünk. Az az érzésem, hogy ezen ceruzás rájegyzésnek nem a filológiai adatok szolgáltatása, mint inkább a levél értelmezésének „megfelelő" irányba terelése volt a célja. Gyanút keltő a „kompromittálás" kifejezés, hisz annak idején Tormaynak semmi haszna nem lett volna Babits válaszlevelének ilyen jellegű felhasználásában, 5 9 Tormay Cécile levele Babits Mihálynak, OSZK, Kézirattár, III. 1309/3. 6 0 Török Sophie naplójegyzetei szerint március 29-én látogatta meg őket Tormay, ők április 5-én adták vissza a látogatást. Tormay Cécile látogatásáról Babits édesanyjának írt levelében is említést tett. - CSISZÁR, 1991. 60. 6 1 Tormay Cécile levele Babits Mihálynak, OSZK, Kézirattár, III. 1309/4. Közreadta: SIPOS 1999a, 439-40. 452
