Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
Mert lét - melynek a jelen jellegében stabilis értéke volna - nincs. Semmi nem áll egy pillanatra sem, minden mozog, a másodpercnyi időközök évtizedeket jelentenek, s a néhány percig élő muszkétákra 10 8 nézve századok értékével bírnak a pillanatok. Az idő nem áll soha - lét pedig csak időben képzelhető, s mert az idő folyton változik, a lét is folytonos átalakulások processusa - tehát sem idő, sem lét nincs, hanem mindkettőnek folytonos változása. És a kettő teljesen azonos fogalom; az idő önmagában semmi, ha nincs benne lét, s a lét képzelhetetlen valami idő nélkül. Hogy valami történhessék, idő kell, s csak időben történhetik valami, de az idő fogalma is csak úgy állhat meg, ha benne valami történik. Idő, amelyben semmi sem történik, nincs, mert még maga az örök fekete semmiség is csak a percek, pillanatok, századok s ezredévek egymásra torlódásában képzelhető. Tehát mikor csak semmi van - ez a semmi van benne az időben. Éppen azért minden elvész s helyébe más születik. Az anyag egy - csak a forma más, s az emberek mégis nem a biztos Egyhez húzódnak, hanem a száz és ezerféle formához. Még a legmagasabb lelki szférákban is - hol az Istenség eszméjével vívják az Isten felismerésének szélmalomharcát, ott is ezerféle formába öntik ki maguknak azt, akit imádni akarnak. Mért nem maradnak meg az Egynél? Az örökké létező soha fel nem ismerhetőnél 10 9, akit benne találnak mindenben, s a mindenség minden összetételében? Az egyik a félholdat rakja a templomaira, a másik csillagot - kakasokat - lapda gömböket, keresztet és százféle egyebet. A formában keresik az örök igazságot, és aki több mártírt tud erre a nagy színpadra küldeni, annak utána tódulnak az emberek, a hívők és elhitetik magukkal, hogy ők a külön Istenükkel találták meg a valódi, az igaz Istent. Igen, nekik az Istenek gyártásának nagy kohójában külön kolbászt sütöttek. És ebben az Isten és vallás gyártásban vannak gyülekezetek - amelyek kimondják, s hirdetik, hogy ők az egyedüli üdvözítő anya s elkárhoznak mindenek - ha csak nem az ő szárnyai alá menekülnek. Ha ez így van, hova, melyik pokolba fér az a sok elkárhozott, aki nem ehhez az anyaegyházhoz tartozott? És mit vétettek azok a szegény lelkek, akik akarva sem mehettek ebbe az egyedül üdvözítő társaságba, csak azért, mert előbb születtek, mint maga az anya, mely magába fogadta volna? Igen, meg kell, hogy álljon az emberi ész - ha ezt a zagyvalékot elfogulatlanul akaija bírálni. Amit az emberek tehetetlenségükben, elbizakodottságukban, s gőgös fejjel kigondolnak s elhitetik magukkal, hogy az jobb a másénál - arra ráfogják, hogy még a másvilágon is csak az ő fejük alkotásával lehet üdvözölni. Ugyan kit kérdeztek meg már ott lenn a férgek közt - hogy Buddhát, Zorászt, Luthert vagy tán a kariban indusok 11 0 vallását követte-e? A spiritisták már a hetedik oteraban (?)'" is tapogatóznak, de még ők sem adnak hírt túlvilági hírnökeikkel arról, hogy melyik vallásnak a pártján korteskedik az örökkévaló Úr! Az Isten az örök Egy, akiből lett minden, akiben benne van minden. Azért az a valami, a ma létező - csak Egy, amiben csak a részek vesznek fel más más formát.. A vallás is egy - minden, ami a földön imára kél, csak egyet - Istent imád, az örök - Egyet. S ezért vesz el a földön minden, csak az Egy marad meg örökké. Hiába a küzdés - az erkölcs, a tudomány - a becsület és hiába minden törekvés, mert elvész, porba hull ez mind, mert nem a lényeg, hanem a forma éltette csak. Azért pusztulnak el ezredéves vallások, romba dőlnek világbirodalmak, mert elkoptatta őket a lét, levette róluk az ócska ruhát, a régi elavult külső helyébe új emberek újat gondoltak ki. A macedón, hun és Napóleon birodalmak épp úgy porladtak szét, mint ahogy a kereszténység már a második ezredévben, Kálvin, Luther, Zwingli, Husz, stb. tanaira szakadt, és már a megalapítója utáni 3-ik században az egy Isten helyébe a három személy egy személyiségnek tanát állította. <Az én országom örök> képletes mondás, de a valóságban éppen olyan mitológiai mese, mint a Zeusz istensége. Az évezredek hömpölygésében épp úgy szóródik szét a tudós agyvelők porhamuja, mint akár a Sámson szamara álkapcsának porló részei. A legnagyobb erkölcstanokat is éppen erkölcsszabályokkal gyilkolják meg, s az emberi szabadság béklyóba verésére vezető törvényekkel megölik magát a szabadságot. 10 8 Valószínűleg a musli(n)cákról van szó. 10 9 Az eredeti szövegben, nyilvánvalóan elírás miatt az „ismerhetővel" szerepel. 11 0 Vélhetően a Dél-Amerika északi partjain, illetve a közeli karibi szigeteken élő törzsekről van szó. A XIX. század végére már a betelepített négerekkel keveredő törzsek egykor hírhedt emberevők voltak. ' ' 1 Talán az „éter" értendő alatta. 389
