Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
Korhadt keresztek, bús sírok Közt andalogva járok itt S kacagva lelkem gúnyosan A kába küzdők ezreit. Végigsuhan az őszi szél A sárguló hantok felett. A holtak sóhajtása tán, Vagy pusztán dőre képzelet? A béke szent örök hava, Zizeg-susog a lomb s levél A néma csend a nyugovók Elhalt reményiről regél.(Magyar Szépirodalmi Lapok 1903/2. szám 8.) A törvény pólyásai írta: Geiger Gyula Néhány pillanatra a nap sugara játszotta be az ablakomon, aztán újra homály ült a fehér lapokra. Beborult az ég, künn zuhog az eső, az égbolt mind feketébb lesz, alig látom, amit írok. Mintha csak a peleéi 10 6 hegy tövében a megsemmisülés előtt ülnék. Szinte boldognak látom azokat akik az ízletes reggeli legjobb falatjánál, a csókos kedves vagy szerető feleség édes ajkáról, öntudatlanul egy lélegzettel egyszerre szítták magukba a rohamosan ölő, mérges gázokat, melyek pillanat alatt fájdalom s tudás nélkül vitték át őket a jobb világba. Jobb világba? Hát van jobb is? Vagy van egyáltalán világ? Világ, mely öntudatosan létezik, ahol valódi rendeltetéssel, céllal mozgó elemek léteznek, amelyek tudják, hogy vannak, és mért vannak? Nem. Nekünk a mi agyunknak, a mi felfogásunk részére ilyen világ nincs. Mert ez a cél csak egy közös Egy lehet, s ez - nincs a földön. Nekünk mindegyikünknek a célja nem-e mindig a más? S a más célja nem-e egy újabb másé, s ez ismét másé a végtelenségig. S ebben a fejetlenségben megtalál az ember mindent, csak magát nem. Mert az élet nem cél - csak állapot, mely céljának méhében a halált hordozza, hogy aztán a poriadás elveszett élethamujából újból élet keljen. Már most mit ér az az élet, amelynek nyomában mindjárt a megsemmisülés jár. Csiramagnak nevezik, míg élet van benne s mire ez a mag fává nő - a halál nevet kapja. Mert megérik az élet, - érett élet gyümölcse pedig a halál. Egész világrendszerünk e két véglet közt forog. Joguk 10 7 ezt a taposómalmot s nem tudják mért? A fa gyümölcsöket terem - a gyümölcs magokat rejteget, majd elhullajtja a magjait, hogy újra fákat s ezek ismét gyümölcsöt termeljenek. Kérdez meg őket, mért e céltalan mozgás. Mért e körforgás folytonosan és hiába? Mért mennek oda vissza, ahonnan elindultak? Csak azért, hogy újra elinduljanak parancs nélkül, s csakhamar ismét oda újra visszatérve s így soha meg ne álljanak! ! ! Az örök futás-mozgás-surlódás, a soha meg nem állás - ez az örök átka a létnek, amelyben nincs stagnálás, csak folytonos forgás, amelyben egyik a másiknak ad helyet, egyik a másikból képződik, s eredete egynek sincs. Ki tudná megmondani, melyik volt a mag, amelyből létező eredettl Senki. Azért lét, mely önállóan teremtve lett, nincs. Aki van, annak nem szabad lenni, s a ki nincs, annak lenni kell, és pedig abból, aki volt, hogy aztán újra ne legyen. És ennek az öröktörvénynek az átka nyugszik a léten, s mindenen ami van. 10 6 Mount Pelée vulkán a Karib tengeri Kis-Antillákhoz tartozó Martinique szigeten. A vulkán 1902 májusi kitörésékor, a robbanásszerűen magának utat törő forró-izzó gázfelhők pusztították el a 6 km-re fekvő, közel harmincezer fős St.Pierre város lakosságát. 10 7 Vélhetőn nyomdahiba, a mondat értelme szerint ide a ,járják" kívánkozna. 388
