Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Csekő Ernő: Geiger Gyula „Magyar Szépirodalmi Lapok"-ja. Egy irodalomtörténeti vonatkozású felfedzésről. Újabb adalékok Babits Mihály Halálfiai című regényének valóságtartalmához
liberálisnak, vagy épp ateistának tűnne. Utóbbiak kapcsán elég, ha csak említjük, hogy tárgyalt cikkében a Szent István törvényeit akár jobbnak tartja, mint korának polgári törvényeit és intézményeit. Amint írja: „Szent István törvényei szerint a gyilkos tinókkal válthatta meg az életét, ma felakasztják. A szent István törvényei nem akarták a halottat feltámasztani azzal, hogy melléje tettek hivatalból egy másik halottat... Az ezer év előtti igazságszolgáltatás a szent ember kezével sem akarta a változhatatlant megváltoztatni, a lehetetlent lehetségessé tenni. " S persze említhetném a többnejűség szokását a polgári házasság intézményével összevető sorait is. Amint azt a törvények szellemébe vetett hitt megkérdőjelezéseként írja: „Mi a törvény, a szabály? Béklyója annak, hogy valamit tehessünk, vagy ne tehessünk. És ezt a szabályt úgy alkotják meg az emberek, amint nekik tetszik. Az elvek alapján való csoportosítás és alkotás - mesebeszéd. Ahány ország, ahány törvényhozó, annyiféle az elv, annyi a törvény, annyi a szabály. A keresztény államokban a kétnejűség évekre terjedő börtönnel büntettetik a király nevében: alig egy napi járásra a fejedelem megy jó példával maga előre, hogy kinek kinek minél több felsége legyen, lévén neki a török császárnak éppen háromszáz. " Geiger végköveztetése: „Nem volna elég az élet és vagyont törvényekkel biztosítani, s minden egyebet szabadon hagyni?" - tűnhet ugyan anarchista értelmű kijelentésnek, de véleményem szerint relevánsabb hatású az a felismerés, amely Geiger idézett cikkei és a Halálfiai Hintáss Gyulájának szónoklatai közt húzódó párhuzamosságokra figyel fel. A Viharágyú első költségeivel Gyulát megkereső Imruskának és Rosenbergnek - a fiatalok számára ekkor még „szabad szellem", illetve „nem elfogult" - Hintáss első tirádájakor ezt mondja: „Igen, igen, kitörni létünk korlátaiból, bármi áron! Fagy inkább elérni a korlátokat, hol őrt áll a tilos! Nemi dolgokban már praktice minden szabad, ugyebár? (...) Oh! a természetben nincs morál! Minden kultúrán túl bennünk liheg az ősállat: ölelni! ölni! harácsolni! " 9 I De Babits Hintássának szavalatai közül még továbbiak is összevethetők Geiger szóban forgó két cikkének tartalmával, gondolataival, kitételeivel: „De hát oly fontos az élet? újból kérdem. A bíró elfelejti, hogy egy magasabb fórum máreleve halálra ítélt mindnyájunkat: s talán senkit sem ártatlanul. E szép polgári máz alatt talán mind vadak és gyilkosok vagyunk. Es ha megfordulsz is sírodban, kedves Miskám, ki a polgári Rend embere voltál! (...) Az élet tűnő semmi: csak fontoskodó nyárspolgárok veszik komolyan. " 92 Valamint: „Halálfiai vagyunk mind, kedves gyermekem, együtt és egyenként, csoportban és individualiter: nem érdemes törődni semmivel! - Valódi vezeklő. Gyula hajlandó volt az egész életet semmibe venni; s mit is számít ez a pár ezer év, akármilyen, az Örökkévalóság üre mellett? Vezeklőből könnyen lesz prédikátor, rendesen egy elrontott élet textusával; de Gyula erényt csinált a szükségből. " 9 3 A törvényeket hiába való alkotásoknak nevező Geiger a Miért halunk meg című cikkében így ír: „Es ha nem lopták volna meg a szent templomot, ha az igazság fényeskednék mindenütt a földön, ha a gaz mind elnyerné méltó büntetését, mennyivel tudnánk többet? Mivel volna tisztább előttünk a lét oka? Mi elégtételt nyújtana, ha minden gonoszt a bitón látnánk megbűnhődni, - ha magunknak is, a jóknak, becsületeseknek is csak meg kell halni. Előbb vagy később - így vagy amúgy - ezek a kérdések összetörpülnek, mikor azt kérdezzük, hát mért kell meghalni? " Az eddig leírtak fényében megkockáztathatom az feltételezést, hogy Babits tudhatott Geiger Magyar Szépirodalmi Lapok-járói, közelítően ismerhette annak történetét, a lapalapítás körülményeit. Amiként az is könnyen elképzelhető, hogy magát a folyóiratot is forgatta, mi több Geiger Gyulának az abban megjelent cikkei további alapanyagul, ihlető forrásul szolgálhattak Hintáss Gyula figurájának megrajzolásakor, életszemléletének, felfogásának megformálásakor. A regény Budapesten játszódó második felében, az amúgy is álhatatlan Hintáss az azt megelőzőekhez képest is gyorsabban változtatja véleményét, vesz fel újabb pózokat. Szinte e magatartást látszanak megideologizálni, de legalábbis arra mentségül szolgálni Hintáss fentebb idézett, Imruséknak tett szavai. Amint ez a regény egy későbbi szakaszában explicite is megjelenik: „(...) de mikor jön zavarba Szókratész, ki ismeri az Élet felhő voltát? A mult felhő s a jövő is 9 1 BABITS 2006, 478. 9 2 BABITS 2006, 476. 9 3 BABITS 2006,475. 377
