Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
A szőlőtermelők szerint ezen a napon abbahagyja a szőlő a növekedést, édesedni kezd. Ha esős, kevés dió, mogyoró terem. 21 8 Szent István napja (augusztus 20.) termésjósló nap is. Ha jó az idő Istvánkor, akkor bőséges gyümölcstermésre készüljenek, de ha rossz idő járja, gyenge termést váljunk. 21 9 Almával nem szabad labdázni, mert kiszárad a fa. Ha valamelyik gyümölcsfa nem terem baltát kell mutatni neki és kivágással fenyegetni. A gyümölcsfa csak akkor lesz bő termő, ha holdtöltekor ültetik. A szobában karácsonykor összegyűjtött szemetet olyan fa alá kell hordani, amelyik pár éve nem termett, a következő esztendőben a fa bőséges termést fog hozni. 22 0 Ha húshagyókedden esik az eső, a gyümölcs kukacos lesz. 22 1 Farkas napja (október 31.) jó termőnap. Mindenütt az a vélemény alakult ki, hogy Farkas napján kell ültetni a fákat. A Farkas napján gondosan, megfelelő módon ültetett gyümölcsfa, bokor biztosan „megfakad", és jövőre már terméssel kedveskedik elültetőjének, gazdájának. 22 2 Ízesítők, fűszerek A fűszereknek két funkciójuk van. Az egyik, hogy fogyaszthatóvá, ízletesebbé és változatosabbá teszik az ételeket. A másik, hogy jótékony hatásukon keresztül segítik az emésztést. A sárköziek nem sok fűszert ismertek, de azokat változatosan használták. Kedvelték az erőteljes ízeket, a csípős, fűszeres ételeket. A 18. század két újdonsága, a paprika és a lisztből pirított rántás, meg ezek összekapcsolása, jellegadóvá váltak. Számos hazai mag, levél és gyökérfuszer, ízek korábbi vegyítése került háttérbe, majd feledésbe. Nemcsak a bors használata szorult vissza, hanem éppen az ízek sokfélesége. A 19. században már csak a következő fűszereket használták: só, bors, paprika, majoránna, babérlevél, kapor, kakukkfű és vasfű, valamint a fahéj és a szegfűszeg. A fűszerek közül a sónak volt a legnagyobb jelentősége. A só szállításában a Dunának és a Sárvíznek volt jelentős szerepe. Nagy darabokban árulták, kézi hajtású őrlőköveken kellett apróra darálni, vagy famozsárban megtörni. Sóból a főzés mellett komoly mennyiségre volt szükség a hús, szalonna, hal, káposzta, répa és uborka tartósításához is. 22 3 „I. Döme András, I. Kozma Ferenez és I. Borjádi Mihály, Szőke Jóseph Udvarából ellopot maid egy mázsa Sónak nekeresdi kortsmáros Csillag Josephnek el adásáért, akik ugyan N. Vrgye fogságára lettek volna méltók, de mivel első tselekedetek ezen Lopás a véget a Tanáts ki nem küldvén, hanem mindenik 12 pálezával büntettetik. " 22 4 Minden réteg ismerte és többé kevésbé használta is a borsot. Szatócsboltokban lehetett beszerezni. 22 5 A törött bors a török kor előtt azt a szerepet is betöltötte, amit később a paprika. Árulták a borsot egészben és törve is. Régi fontosságát bizonyítja, hogy a hiedelemvilágban is helyet kapott. „Mikó lakodalom röggele vót, nem vót szabad önnöm semmit, még a vőfél oda nem gyütt. Akkó aszonta, hogy háromszor három borsot nyejjek le. De éhomra. Hát jó van, nem ettem amég oda nem jött, akkor megcsinátam, lenyeltem a borsot. A 21 8 BALÁZS KOVÁCS én. 21 9 BALÁZS KOVÁCS én. 22 0 CSALOG 1939. 22 1 CSÖTÖNYI 1996,48. 22 2 BALÁZS KOVÁCS én. 22 3 KISBÁN 1997,533. 22 4 Decs közs. jkv. 1792. jan. 1. ~ 2 5 A vásárok, a hetipiacok és a vásáros települések szatócsboltjai nyújtottak alkalmat a szükségletek beszerzésére. Petőcz Jánosné Osváld Erzsébet őcsényi lakos vallomása szerint: „En mind Bóli Istvány - mind Bárdos Illésné részére csak azon bizonyítvánt adtam ki - hogy mikor velők együtt jöttem Bajáról - tehát Boli Istvány az általa vásárlóit holmikat meg mutogatván, ezt mondta - Hlyen ám a jó ember - az asszony részére meg veszi a szappanyt, kömén magot, borsot - erre Bárdos Illésné kért Bóli Istvántól a kömén magból - de az nem adott neki - sőt eltette - Boli ezután a kormányosokhoz ment a hajón és ott beszélgetett a Bárdos Illésné ekkor ezt mondta nekem - halja ked én ellopom a Bóli kömén magját - én feleltem rá - hogy nem jó lesz, de Bárdosné oda ment Bóli Szűréhez - és annak Zsebét érintette, hanem belőle semmit sem vett ki. " Bárdos Illésné Szabó Zsófia decsi lakos szerint: „A mult évi Miklósi vásárról jővén haza, midőn Lassiba a dereglyéből kiszálltunk, és már gyalogosan az erdőből is kiértünk...Bóli Istvány batyumat fosztogatván...rajtam véghez vitt tette által szenvedtem 15 xr ára bors, 3 xr ára babér levél elszóródott... " - Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) A szekszárdi járásbíróság iratai C 407 1855. idézi: BALÁZS KOVÁCS 2005, 35-36. 222
