Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása

borsot azért kellett lenyelni mer itten nagyon boszorkányos népek vótak, ilyen — a rosseb tuggya minek monták iiket - aztán azér, hogy meg ne roncson. A menyasszonyt, hogy ne roncsa meg. "

22

6 Kedvelték a sáfrányt is húsfélékhez, mártásokhoz. Inkább csak ünnepi húslevesüket színezték vele, házalókereskedők árulták, de a 19. század elején Tolna megyében sáfrányt is ültettek.

22

7. Őshazája feltehetően Kisázsia. A 20. századra szinte teljesen elfelejtették. A köményt ez időtájt még a mezőn gyűjtötték, de meggylevél (savanyúságba), rozmaring, kapor is kellett időnként a konyhára. A rozmaring mediterrán eredetű, örökzöld, illatos, ágas cseije, régóta kedvelt dísz- és gyógynövény. Magyar források a 16. században említik először. Előbb füstölőszer, majd főzött illatszer készült belőle. A 17. századtól fűszerként is használták. A fűszerekről a népdalok is megemlékeznek: „ Három icce köménymag, Varga Sári kié vagy? Nem vagyok én senkié, Csak a Balogh Sándoré. .,228 „A pilisi temető aljába, Rozmaringot ültettem sorjába. Öntözd babám, hogy el ne hervadjon, Hű szerelmünk félbe ne maradjon. "

22

9 „Bús könnyemet összeszödöm tentának, Rozmaringot leszakajtom pennának. Avval írok a babámnak levelet, Fáj a szívem gyógyítsa meg, ha lőhet. "

2

3° „Jaj, de nehéz egy vánkoson feküdni, Rozmaringot tüsök közül kiszedni. Tudom én azt, próbáltam is eleget, De én az tat nem kívánom senkinek. "

23

1 „ Sárpilisi vasútállomásnál Barna legény rozmaringot kaszál. Én löszök a rozmaring marokszödője, Kis angyalom a kévekötője. "

23

2 „Fújjad szellő, hadd hajuljon a rozmaring ága, A hírős decsi legényöknek sehol nincsen párja. A rozmaring ága hajlik karikára, Szombaton este tűzöm a szeretőmnek a kalapjára. "

23

3 A Mediterráneumból érkező babérlevél zöldségsavanyításhoz, főzéshez, továbbá hurkafüszerként volt használatos. A legrégebben ismert és elteijedt fűszerek közé tartozott. A fahéjat („cimötöt"), a szegfűszeget elsősorban gyümölcsételekbe főzték, tört fahéj a lakodalmi tejbekása fűszere cukorral együtt, valamint a kalács tölteléke. A majoránna a legkedveltebb, a legrégibb és a leghíresebb magyar fűszer. Közkedveltségét bizonyítják a népdalok is: „Megfogom az eke szarvát, de harmatos, Fölszántom az Oreg utcát, jaj, de hantos. Vetek bele majoránnát, virágot, Hadd szakajtson minden kislány sej, huj magának. "

23

4 „Kis kertemben van egy majoránnafa, Ha alá mék, nem ázom meg alatta. Rám hajlik a majoránna ága, Kötényembe hullik apró virága. "

23

s Az ízesítők közül régi honos itt a mák, amelyet vetéskor kenyérfalattal a szájukban hintettek el, hogy ne legyen üres a gubója. Nagyobb mennyiségben termesztették. Ízesítőnek tették főtt tésztára, palacsintára, kalácsra. Fontosságát mutatja, hogy népdalban is szerepel: 22

6 G. VÁMOS 1977/b. 22

7 SURÁNYI 2005, 140. 22

8 BOGÁR 1966. 72. 22

9 BOGÁR 1966,61. 23

0 TMÖL. KOVÁCH Aladár iratai. 23

1 BAKSAY 1917/b, 281. 23

2 OLSVAI - KÖNCZÖL 1974, 46. 23

3 Saját gyűjtés Békás Jánosné Meggyesi Mária (1900-1994) Decs. 23

4 TMÖL. KOVÁCH Aladár iratai. 23

5 ÁCS 1910, 115. 223