Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)

Balázs Kovács Sándor: Korcsmák, csárdák, vendégfogadók. A vendéglátás története Tolna megyében

alkalmatosságával megkérettetvén a Tanú az Keiner által, hogy nékée a Bor ki mérésében segítségére lenne, eö erre reá álvan, midőn a mulatók kőzött forgolódnék és az Uradalmi Kasznár Ur a Bálba érkezett, és a Tanút meg látta volna, azonnal parantsolta e Tanúnak, hogy a jelen lévő Parasztokat, és kőz-népet azonnal a Bálbul ki parantsolja, melyre a tanú azt felelvén, hogy azok is a Taxát megfizették volna. " Boros Ferenc 35 éves szekszárdi lakos vallja: „...Szexárdon régtül fogva az volt szokásban, hogy vasárnapokon a közönséges embereknek az úgy mondatott (Purger Baál) Szerdán pediglen a (NobI Baál) tartatódni szokott, és innend történt, hogy több Vasárnapokon az közben a Tanuis kéttségesen kívánt meg edgyesiilni tőbb Asszonyokkal a Baálba való menésre, tudván, hogy vasárnapokon mindenféle gyülevész ember szokott meg jelenni a Baálba. "

13

5 A vendégfogadók mindannapi életébe enged bepillantást a következő peres ügy, mely egy dunaföldvári fogadóban történt lopásról tudósít. Kánitz Salamon „gyors írást tanító művész" írja 1843. jul. 13-án: „Mint gyors, és szép irást tanító szabad Művész országszerte utazva jelenleg több idő olta Dunafóldváron tartózkodom, - nagyobb esméretséget, s általa művészetem gyorsabb előmenetél reménylve szállásomat a nép fő forrongása közt, a város terén lévő nagy vendégfogadóban Hólhut János haszonbérlőnél fogadám fel, egyszersmind csekély holmimnak biztosítása reménylő. De fájdalom! rémítőn megcsalattam, mert a biztosítás helyett, mi idegen szállóra nézve fő dolog olly helyzetben lelém magam, melly sokkal veszedelmesb azokénál, kik pusztákon, vagy csárdák magányaiban keresnek éji hálást, mert ezekben a gyanakodó utas résen ál maga, s vagyona védelmére, - város közepett azomban emberséges házi gazda felvigyázata alatt, kinek mind vigyázatáért, mind szállásozásaért dúsan kell fizetnie, - személyét, s vagyonát biztosítva képzeli, midőn a biztos álomból ébredő, magát rémítően megcsalva, tenkre jutva, s attól kinek kötelességében állana segéd kezeket nyújtani, kigúnyolva, kifütyülve látja!!! - Ugy vagyon T. Úri Szék én vagyok ama szerencsétlen, kit a sors keze, ez imént irtak szerént földig taposott: ugyan is f. év Junius 9ike éjjén szokatlan vidorságbol ingerülten, pár Urakkal a fogadó ebédlőjében tisztességes beszélgetés közt szinte éjfélt tölték folyvást alkudva némelly tajt pipákra, - utolsó valék lefeküdni, s rémülettel látóm bezárva volt szobámban, hogy az alkuban volt pipák, köpönyegem pénzem, s több más becses holmiim hijányzanak. Azonnal a pinczérhez futék, - ált küldék a Városházához is, a csak pór perez előtt történhetett rablás felkutatása végett, - mi lett eredménye után nyomozásomnak, ki Magyar Ország nékem is édes hazámnak csiga rendőrségét ismeri, az annak gyors haladását is fogja képzelni. - Nemcsak hogy után nyomozás nem történt, sőtt a fogadós által, kinek mind háza hitelben tartása, mind a fizetés bér is minthogy nála nem ingyért laktam, s ezért vagyonomért jól állás kötelességül tették a fúrkészést, -olly utalványt nyertem, hogy ha tetszik keressem magam, ő értem egy lépéssel sem tartozik, sőtt későbben, midőn magam kezdve dolgomhoz látni, mind ötet, mind pinczérjét többekkel egygyütt kérdőre vonattam, gyűlölet, s üldözés tárgyává válék elannyira, hogy becsületem nyilvános sértegetése, s több nemű fenyegetések ellen személyemet bátorságba helyzendő kénytelen valék, a városban más magány szállásra menekülni. " A fogadós azt mondja, hogy nem rabolták ki, csak nyerészkedési vágyból állítja ezt. Fő gondatlansága a fogadósnak, „úgy saját vallásából, mi szerént nála a kávéház nyitva tartatik, a nélkül, hogy abban estve gyertya égne, - egyik szoba kulcs, a másik szoba ajtaját kinyitja, - nála 2. háló pár napokig szállásozott, a nélkül, hogy azok kik légyenek tudta volna - végre midőn a gyanú ezekre esett utánnok nem nyomozván, sőtt őket minden hiradsás, vagy jelentés nélkül elszökni, s kényelmesen tova haladni engedvén... " Kára 475 f. 54 pengő xr. Holhut János uradalmi vendégfogadós válasza a vádra a következő: „ ...a nevezett Izraelita által feladott vádak éppen ö ellene intézhetők, mert még ő a vendégfogadóba nem szállásozott, soha semmi legkissebb lopás sem rajtam - annál inkább vidéki megszállókon nálam a Vendégfogadóba nem történt; - azomban az ö ottani tartózkodásával a 6ik szám alatti bé zárt szobából egy új posztó Kaputom, egy uj prémes bekesem, és egy zöld posztó Köpönyegem is elveszett, - mellynek eszközlö okául nem mást mint Kánicz Salamon Izraelitát nevezhetem, mert fajtalan természeténél fogva ritka éj vólt, hogy vagy egyik vagy másik uttzán csavargó rosz személlyeket szobájába éjjelre fel nem vitt volna; sőt többször midőn már a háziak lenyugodtak, hol egyik, hol másik házi cselédet küldötte el a háztol rosz személlyek szerzésére, s így a Kávé ház ajtónak éjjelenkénti nyitva állása - egyedül az ö buja kívánságának kielégítéséül szolgálló rosz személlyek szabadon bé és kijárkállására tartatott, valamint állítása szerint történt kirabóltatása előtt való 13

5 TMÖL. Közgy. ir. 10:54/1821. 148