Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Balázs Kovács Sándor: „Már minálunk verbuváltak kötéllel…”
ki, hogy azon katonáknak, akik gazdaságuk számára nélkülözhetetlenek, tegyék lehetővé a leszerelést minden megkötés nélkül. Az országgyűlésen sikerült elérniük a toborzás visszaállítását a sorshúzás helyett. 124 A haladás támogatói nem csak azt harcolták ki 1807-ben, hogy lehetőleg 24 év legyen a sorshúzás korhatára, de az újoncoknak avatásakor adandó felpénz emelését is; keresztülvitték, hogy a katonának állók javaira odahaza szigorúan ügyeljen az árvagondnokság; hogy a húsz esztendőt kiszolgáltak hazatértük után se fejadót, se mesterségi díjat ne fizessenek, közmunkára kötelezhetők ne legyenek; a szegényházakba, dologházakba elsőkként őket vegyék fel, gyermekeiket az árvaházak ugyancsak elsőként fogadják be. Pár éwel később elfogadtatták az uralkodóval, hogy a rokkantak és tehetetlenek rendszeres segélyben részesüljenek, és hogy 12 évre csökkenjen a szolgálat ideje. Az utóbbit 1830-ban tíz esztendőre sikerült az országgyűlésnek mérsékelnie. Az 1830. évi követutasításban a Tolna megyei rendek utasításul adták Ferdinánd megkoronázását, az újoncok megajánlását „meghatározott időre, de az 1741 ;LX1II. Törvénycikk érteiméhen az erőszakos fogdosás mellőztessék. " A királynak legyen udvartartása Magyarországon. A bécsi testőrképző Theresianum fenntartására fordítandó összeg egy részét adják át a magyar tisztképző Ludovicaeumnak, és ez magyar nyelvű és szellemű intézmény legyen; a pécsi katonai akadémia tervét támogassa az ország. A magyar nyelvet nemcsak az oktatásban, hanem a közélet minden területén általánossá akarták tenni. Magyar nyelvű legyen többek között a magyar katonaság szolgálati nyelve. Az újoncmegajánlás vitájában a két követ, Bezerédj István és Csapó Dániel 28 ezer főt szavazott meg, a rendkívüli eseményekre kért további 20 ezret nem. A vita alkalmat adott a tolnai követeknek a nemesi felkelés melletti felszólalásra. A nemesi felkelést megfelelő haderőnek tartották, a nemesség kötelességének tekintették, hogy a haza védelmében az adózókkal osztozzon, de a legdöntőbb érv így hangzott: „azon ellenséges megtámadásnak, melly a nemesi szabadsággal, és kijeleltetésekkel ellenkező vélekedésekből származhatna, visszaverésére a nemesi felkelés legalkalmasabb", vagyis azokkal szemben, akik kétségbe vonják a nemesi jogok és kiváltságok létjogosultságát, a „vérrel adózásra", a nemesi felkelésre lehet hivatkozni. 125 1 831 elején kerültek a megyékhez az országos bizottság munkálatai, és ekkor küldték ki a megyék választmányaikat az operátumok megvitatására. A sérelmi politika meghaladását jelezte az újoncozás módjáról szóló határozat. Elfogadták az 1830. évi országgyűlés (1830:7. tc.) által ajánlott sorshúzást, és elrendelték, hogy a katonaság kiállítása „a nép kímélése" érdekében ne a szokásos erőszakos úton történjék. A honoráciorokat felmentették a katonáskodás alól. 126 A katonatartással kapcsolatban felmerült a régi kívánság: „békesség idején csak magyar katonaság légyen a hazában." Az állandó katonaság létszámának csökkentését javasolták. A nép súlyos terheire, más európai országok polgári fegyveres erőire, a zsoldos katonaság nagy számának veszélyeire hivatkozva a „nemzeti és polgári fegyveres erőnek elrendelését" kívánták, azaz „a polgárok is a hazának fegyveres védelmére alkalmatosakká tétessenek. " 127 A katonatartás fennálló módját szükségtelennek és alkalmatlannak ítélték. A tolnai vélemény szerint a nép számára a legsúlyosabb terhet a katonaság beszállásolása és élelmezése jelenti, ezért a jövőben a kincstár gondoskodjék a katonaság ellátásáról, az országgyűlés felügyelete mellett. A hadseregben töröljék el a botozást, a katonaállítás „sors szerént és meghatározott időre történjen. " 128 Az 1840-es törvények arról intézkedtek, hogy a hosszas fegyverviselésben eltörődöttek idejük letelte előtt is elbocsáthatók legyenek, a leszerelőket pedig kellő útiköltséggel és ruhával lássák el az ezredparancsnokságok. 129 A tolnai nemesség az adózók helyzetén az állami szolgáltatások csökkentésével kívánt segíteni. A jobbágyság legsúlyosabb terhének a katonaság élelmezését és beszállásolását tekintették. 1843-ban Forster Benedek vezetésével egy bizottság javaslatot dolgozott ki, hogyan lehetne e téren az adózók helyzetén könnyíteni. A javaslat szerint kívánatos lenne a pénzbeli megváltás, a termények csökkentett árán. 130 A szolgabírák tájékozódtak a lakosok véleményéről, de a nagy többség a hagyományos módot, a U4 BRAUN 1978, 126. 125 CSAPÓ 1989, 20-21. 126 TMÖL. Közgy. jkv. 1830. nov. 22., 1831. jan. 17. 127 TMÖL. Közgy. jkv, 1832. aug. 11., 13., 14 128 CSAPÓ 1989, 51. 129 VARGA 1962, 13-14. 130 TMÖL. Közgy. jkv. 1843. ápr. 3.
