Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)
Sümegi József : Szanai Gergely fia Pál, bátai apát (1400-1424)
halasztották 141 , 1421-ben pedig újra kötelezték az apátot az eskü letételére. 142 A kitűzött határnapon, 1421. február 24-én sem jelent meg az országbíró előtt, ezért Perényi Péter bírságot szabott ki rá, amely végzést 1421. március 3-án megismételte. 143 Közben Töttös László özvegye megelégelte a dolgot, s 1418. augusztus 27-én a pécsi káptalanhoz fordult. Kérésére a káptalan átírta az esztergomi érseki helynök 1408. júniusi oklevelét, amelyben Pál apátot kiközösítették, s az 1408. június 20-iki oklevelet is, amelyben kiközösítették és megfosztották javadalmától. 144 Ez azonban olaj volt a tűzre. 1420. márciusában Pál apát a szeremlei vásáron marhákat rabolt el Töttös János jobbágyaitól, nagy károkat okozva neki. 145 Néhány hét múlva pedig még tovább ment. 1420. május 18án Bodrog vármegye alispánja és szolgabírái bizonyították, hogy Pál apát Töttös két pongoráci jobbágyát elfogatta, ítélet nélkül felakasztatta és testüket a Dunába dobatta. 146 A pereskedések következménye 1420. szeptember 19-én Zsigmond Cikádorról keltez levelet, tehát a közelben járt, az is lehetséges, hogy a bátai kegytemplomot is meglátogatta. 147 Minden bizonnyal beszélhetett a peres felekkel is, s a békéltetési kísérlet úgy tűnik átmenetileg sikerrel is járt. Ennek egyik jeleként értékelhetjük azt, hogy Pál apát most már elfogadta a pápa jelöltjét az alsó-bátai plébániára. 1420. június 21-én fordult Hymud-i Pál győregyházmegyei klerikus a pápához a gazdag - 100-140 márka jövedelmű - plébánia elnyeréséért, mivel az Sárközi Dénes halála miatt megüresedett. 148 Két viszonylag békésebb év után azonban a viszály újra kiújult az apát és a Töttös család között. 1422. április 9-én a néhai Töttös László özvegye azzal vádolta Pál apátot, hogy több jobbágyát is elfogatott. 149 1422. május 4-én Pál apát Tóti, Vajas és Geth birtokon Töttös fiainak nagy károkat okozott. 150 A május 23án Bodrog vármegye alispánja által tartott vizsgálat bizonyította, hogy a vád igaz volt. 151 A Töttös fiúk és Pál apát közötti ellenségeskedésben ismét a király próbált rendet tenni. Zsigmond 1422. június 22-én Debrecenben hozott ítéletet Pál apát és Töttös János ügyében és párbaj megvívását rendelte el. 152 Július 24-én a kalocsai káptalan küldöttei Bátán találták az apátot és utasították a párbaj megvívására. Hogy erre nem került sor mutatja az a tény, hogy Zsigmond 1422. szeptemberében és októberében is halasztotta a párbajt, új időpontként pedig 1423. január 4-ét tűzte ki. 15 A párbajra Budán került volna sor. Töttös János fel is vonult Budára teljes fegyverzetben és harci lóval, felállította sátrát a várban a párbaj kijelölt helyén. Hajnaltól késő estig várakozott, de az országbíró előtt megvívandó párbajra az apát nem jött el és maga helyett senkit sem küldött. Ezt követően ismét halasztották a párbajt február 20-áról június 6-ra, majd szeptember 6-ra, végül november 11-ére. 154 1423. november 11-én is tovább halasztotta az országbíró a bajvívást 1425. február 28-ra. Közben azonban Pál apátot megfosztották apátságától. 155 141 Zichy VI. 533. 142 Zichy VIII. 9. 143 U.o., a 6. sz. oklevél jegyzetében olvasható. 144 Zichy VI. 501-504., 505-509. 145 Zichy VI. 629., 639. 146 Zichy VI. 608. 147 Zichy VI. 632-633., ZSKO VII. 502. - Bátaszék története. I. 331-333. Itt jegyezzük meg, hogy Zsigmond szeptemberi délvidéki útja kapcsolatba hozható a török betöréssel az Al-Dunánál, ahol épp ezidöben szenvedtek vereséget a Vaskapunál Csáky Miklós erdélyi vajda csapatai. A személyes látogatást Zsigmond arra is felhasználta, hogy a cikádori monostort átadja a Szentgergelyről menekülő Imre bencés apátnak és konventjének. LUKCSICS 1931,1. 99. 149 Zichy VIII. 48-49. 150 Zichy VIII. 53. 151 Zichy VIII. 54. A 40. sz. oklevél jegyzetében. 152 U.o. 153 Lehetséges a halasztott határidők figyelembe vételével, hogy más ügy is lehetett, melyet a peres feleknek párbajjal kellett volna eldöntenie. U.o. A 40. sz. oklevél jegyzetében. 1 s 154 Zichy VIII. 83., 106. 155 Zichy VIII. 106. - Lásd a 81. sz. oklevél jegyzetét.
