Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Binder Borbála: „Szegezik koporsóm, ez itt az én sorsom.”

„Például az én anyám mindig azt mondta, hogy azt énekeljék, hogy 'Elvégeztem életemet e múlandó világban ' és akkor én ezt megmondtam az Erzsikének, aztán azt énekelték ott a hullaház előtt "

158 A tisztségek etnikai összetétele, egyrészt abból adódik, hogy a család, rokonság melyik etnikumhoz tartozik. Régebben nem voltak vegyes házasságok, hiszen a sasosi cigánytelepen csak beás családok éltek.

159 Ezért cigány emberek, asszonyok látták el a temetés köré csoportosuló tisztségeket,

160 természetesen ez alól a lelkész kivétel volt.

161 Mivel az itt élő beások fő foglalkozása a fa megmunkálása volt, ezért feltételezem, hogy a koporsót és a fej fát maguk készíthették el. Majd a fokozatos beköltözés, „beépülés" során, létrejöttek a cigány-magyar barátságok, sőt házasságok is. így a temetéshez kapcsolódó tisztségek is etnikailag vegyessé váltak. Ravatal „A ravatal a maga házában siratásra és búcsúvételre kiterített halott „hidegágya". A háznak mindig a főhelyén, az asztal helyébe állítják, lábbal az ajtónak. "

162 Mialatt az asszonyok az öltöztetéssel végeznek a férfiak, általában felállítják a ravatalt, melyet Sárszentlőrincen az asztalos készített, és ő is vitte a halottasházba.

163 Amikor elkészült a koporsó is, rátették a ravatalra, ez mindig az első szobában történt. (lásd: 3. sz. melléklet) A koporsó mellé tettek székeket, hogy akik ott akartak egy kicsit maradni a halottal, azok le tudjanak ülni.

164 „A koporsóba faforgácsot szokott az asztalos rakni arra lepedőt. Koporsó kellékeket nem árultak, vagy új vásznat vettek vagy szépen kimosott kivasalt lepedőt raktak alá, kispárnát is, azt kitömték szalmával, figyeltek arra, hogy a halotthoz méltó legyen. "

165 „Legkedvesebb párnáját tették a feje alá. "

166 „Fehér lepedő volt alatta. "

167 Ravatal mellett a Gyalog házban

168 A koporsóba helyezett tárgyak sora igen változatos. Általában azért tesznek tárgyakat a halott mellé, mert a túlvilágon azoknak hasznát veszi, személyes tulajdonát képezik, ezért joga, hogy magával vigye őket. Tudomásom szerint. 160 Sasosban a helyi vajda vezetésével. 161 A sasosi beások katolikusok voltak, de már a beköltözésük előtt időszakban is többször előfordult, hogy a sárszentlőrinci evangélikus lelkész temette el őket. 162 KÓSA 1981,309. 163 Hatala István adatközlő, 164 M. Piroska adatközlő. 165 Farkas Julianna adatközlő. 166 Renkecz József adatközlő. 167 Németh Lajosné adatközlő. 168 SZUSZ - CSEPREGI - NAGY 2007, 31.